Ennyit számít, hogy a városban vagy a természetben sétáltatod a kutyád

A kutatók egy kísérlettel ellenőrizték, hogy a séta alkalmával melyik helyszín az előnyösebb a kutya számára, ami meglepő eredményt hozott.

Sokan úgy gondolják, hogy a kutya több hasznot húzhat abból, ha a séta helyszíne nem a forgalmas város, hanem természetes környezet, például parkokban, erdőkben vagy réteken. Ez azonban közel sem ilyen fekete vagy fehér. Mutatjuk, milyen következtetésre jutottak a kutatók a két helyszín összehasonlítása után.

Ezért hisszük, hogy fontos a séta helyszíne a kutyának

A józan paraszti ész azt diktálja, hogy a zöldterületeken tett séták kevésbé stresszesek és hatékonyabban oldják a feszültséget a kutyáknál. A feltevést erősíti, hogy a kutyák ősei, a farkasok a természetben élnek, és ehhez a közeghez szoktak hozzá.

Hasonló elveken alapul annak a mozgalomnak az ötlete is, amely azt sugallja, hogy a kutyáknak a farkasok példáját követve nyers táplálékokat kéne fogyasztaniuk. Ez a fajta logika mégsem feltétlenül helytálló.

A háziasított kutyák genetikailag különböznek a farkasoktól, ami jelentősen eltérő viselkedési mintákban és élettani változásokban nyilvánul meg.

Az evolúciós elmélet hibája talán egy emberi hasonlattal érzékeltethető a legjobban: van értelme azzal érvelni, hogy mivel az emberek a majmoktól származnak, továbbra is a fákon kéne élnünk? Nyilván, nincs.

Egy másik megközelítés abból indul ki, hogy a kutyák és az emberek mentális tulajdonságai között sok párhuzam fedezhető fel. Kedvenceink hasonló szellemi szinten vannak, mint egy 2-3 éves gyerek, sőt hasonló pszichológiai problémákkal – többek között depresszióval, kényszeres viselkedéssel és PTSD-vel – küzdhetnek, mint mi.

Tehát észszerű a feltételezés, hogy ha valami hasznos az emberek számára, az előnyös lehet a kutyákra nézve is.

Az elmúlt években számos tanulmány jutott arra a következtetésre, hogy a heti legalább 120 perces természetben töltött idő jótékony hatással lehet az ember fizikai és mentális egészségére. Így egyáltalán nem elvetendő azt gondolni, hogy ugyanez a kutyákra is érvényes.

Ezt mutatja a kutatás

Glenna Cupp, a Virginia állambeli Blacksburgi Állami Egyetem munkatársa inkább a tényekben, mint a feltételezésekben hisz, ezért egy 12 hetes kísérlet keretében járt a végére, hogy a séta helyszíne mennyire befolyásolja a kutyák stressz-szintjét. Ehhez a stresszhormonként ismert kortizol értékének változásait vette alapul.

Mint ismert, a kortizol szintje megemelkedik a vérben, ha valaki (akár ember, akár kutya) fokozott stressznek van kitéve.

A vizsgálatba bevont kutyákat kétféle körülmény között tesztelték. Egyrészt a megszokott módon, városi környezetben, másrészt parkokban és más természetes területeken tettek velük sétákat. Az utóbbi esetben hosszabb pórázt használtak, hogy a kutyák szabadabban mozoghassanak.

„Eredményeink arra utalnak, hogy a természetben való séta nem jelent kevésbé stresszes tapasztalatot a kutyáknak. Ez a felismerés azon a tényen alapszik, hogy a séta típusa nem befolyásolta a kortizolszintet” – vont konklúziót Cupp.

Vagyis a városi gazdiknak nem feltétlenül kell messzebb lévő zöldterületeket felkeresniük ahhoz, hogy kedvenceik hasznot húzzanak a sétából.

A kutató hozzátette, ha a kutyatulajdonosok élvezetesebbnek találják a természetben tett sétákat, kedvenceik az ilyen alkalmakkor hosszabb időt tölthetnek a szabadban, ami több testmozgáshoz vezethet. Viszont, ha a zöldterületekhez való hozzáférés korlátozott, a környékbeli séták nagyobb gyakoriságot, és ezáltal szintén jobb egészséget eredményezhetnek.  Hogy a sétánál mi az ideális gyakoriság, arról itt írtunk.