Csontsoványra fogyott a kóbor kutya, akinek egy palack szorult a fejére

Amikor először megpillantották, nem tudták, hogy mennyi lehet még hátra a kutyusnak. Befogása nem volt egyszerű feladat, de a megtalálója úgy érezte, egyszerűen képtelen lenne magára hagyni a védtelen ebet.

A kutya palackkal a fején sem enni, sem inni nem tudott. Az állatmentő nagy szerencséjére egy másik önkéntes éppen a közelben tartózkodott, akinek volt egy hálója is, amivel el tudták fogni a blökit. Szerencsére nyugodtan viselkedett, így mindenféle sérülés nélkül sikerült az önkénteseknek a hordozóba tenni, hogy elszállíthassák.

Kutya palackkal a fején

Amikor végre biztonságban megérkeztek, ki kellett találniuk, hogyan távolítsák el a fejére szorult palackot anélkül, hogy megsértenék a már egyébként is sokat szenvedett négylábút. Végül a legegyszerűbb megoldás mellett döntöttek. Ahová volt helye a fejnek beférnie, onnan ki is kell jönnie. Az egyik önkéntes óvatosan, de határozottan elkezdte húzni a palackot, míg a másik tartotta a kutyát. Hatalmas szerencsére a metódus sikeresnek bizonyult, a kutyus megszabadult palackbörtönétől.

Szívtépő, de senkivel sem akart kapcsolatba lépni

Ahogy lekerült a palack, a blöki a helység egyik sarkába húzódott és senkivel nem akarta felvenni a kapcsolatot. Ami miatt az állatvédőknek ennek ellenére is nagy kő esett le a szívéről az az, hogy az extrém dehidratáció és élelemmegvonás ellenére is egész jó egészségben volt az eb.

Miután az állatorvos is megbizonyosodott róla, hogy a megpróbáltatások ellenére nincs szüksége kórházi ellátásra, úgy döntöttek, hogy ideiglenes befogadónál helyezik el. Winnie – ahogy elnevezték–, a befogadó szüleinél az első időkben leginkább a fürdőszobában bújt el. A legnagyobb kihívást az jelentette a kis hölgy számára, hogy egy ilyen traumatikus élmény után teljesen bizonytalan lett a környezetét illetően. Igyekezett magát elszeparálni az emberektől. Aztán egy idő után rájött, hogy a fekhelyek szuper kényelmesek és rendelkezésére állnak. Egy teljesen új világ nyílt meg a számára, amikor felfedezte a kanapékat. Kezdett belőle előbújni a kutya!

Meg kellett tanulnia, hogy a környezete nem jelent rá veszélyt többé

Nem volt egyszerű folyamat, de néhány héttel később már egyértelműen igényelte az olyan emberek társaságát, akikben megbízott. Csóválta a farkát, játékra hívott, izgatottan figyelte a történéseket. De azért egyes pillanatokban még fel lehetett fedezni a bizonytalanságot nála.

Emiatt nagyon fontos, hogy egy olyan ideiglenes befogadóhelyen gyógyulhatott testileg és lelkileg is, ahol más állatok is voltak. Így szemtanúja lehetett annak, ahogy más kutyák emberi szeretetet és figyelmet kapnak. Ezzel a kis közvetett segítséggel pedig ő is kezdte elhinni, hogy egy jobb élet vár rá.

Otthont találni

A végleges otthon kiválasztásában nagyon óvatosan kellett eljárniuk, ugyanis a kiépült bizalom törékeny volt és a teljes gyógyulás útján még mindig sok lépést kellett megtennie Winnie-nek. Az utazás nem volt számára a legegyszerűbb. Ám új gazdája hamar elnyerte az rémült kutyus szívét és bizalmát is. Sőt, még barátokra is talált! Maple-lel szinte az első pillanattól kezdve kapcsolódtak. A két kutya úgy van együtt, min a borsó meg a héja. Winnie-nek lehetősége volt tanulni Maple-től; áthatta hogyan viselkedik az emberekkel, más kutyákkal és más állatokkal. És lassan, de biztosan, a falka része lett. Rá sem lehet ismerni!