Ezzel etették az ősemberek a kutyáikat: átalakult az emésztésük is

A kutyatápok, jutalomfalatok és BARF-módszer korszakának embere számára már nem okoz nehézséget az, mit is adjon a kutyájának. De vajon mindig ennyire bonyolult volt etetni kedvenceinket? Vajon mit fogyasztottak a kutyák a háziasításuk kezdetén, az ősemberek mellett?

Mintegy húszezer évvel ezelőtt szegődhetett az első farkas az ősember mellé, s azóta bámulatos átalakuláson ment keresztül a két faj kapcsolata. Az eleinte kényszerű, nem feltétlenül tervezett együttélés mindkét félnek hasznos volt. Az emberek környezete védve maradt egyéb ragadozóktól, míg az ordasok menedéket és élelmet kaptak védelmező munkájukért cserébe. Az őrző-védő funkció idővel átalakult, csak a legősibb fajták szerepe nem változott az elmúlt évezredekben.

Egy barátság kezdete ősember és kutya között

Az etológiai kutatásoknak köszönhetően ma már tudjuk, a farkasok között sem volt mind ordas természetű. Minden alomban akad szelídebb példány, ők lehettek az elsők a sorban, akik az emberek társaságát keresték. Ahogy azt a DOGZ podcastadásaiban több ízben is érintettük, a farkasok és az emberek együttélése soha nem volt zökkenőmentes. Azonban a kevésbé ordas természetű példányok idővel a települések mellé szoktak, ahol előbb-utóbb kölykeik is születtek. Az ember közelsége alapvetően alakította a fajta tulajdonságait, az állatok egyre szelídebbek lettek, az emberek pedig egyre több munkát bíztak rájuk.

A két faj együttélését már régóta kutatják számtalan szempontból, ennek köszönhetően nemrég arra is fény derült, mivel etették az ősemberek a melléjük társult kezdetleges kutyákat.

A takarmányozás evolúciója az ember és kutya történetével egyidős

A kutya, illetve a farkas háziasításának pontos időpontja ugyan ismeretlen, de régészeti leletek tanúskodnak a konkrét gyakorlatról. Mintegy 700 millió kutya él ma a földön, ökológiai szerepük jelentős része a háziasítás kezdetei óta mit sem változott. Az ürülék, ami utánuk marad, bizony nem hasznosul teljes mértékben, így a kutatók számára is érdekes információkkal szolgálhat a kezdetekkel kapcsolatban.

A modern kutyatápok igencsak változatos módon tartalmaznak mindent, akár fajtaspecifikusan, mérettől és ízléstől, kortól és tartási körülményektől függően, amire az ebeknek szükségük van. A kezdetekkor húsevő farkasokból mindenevő kutya lett.

Eddigi ismereteink alapján a már említett szelídebb farkasok egyszerűen odaszoktak a települések mellé, és az emberek által hagyott maradékon kezdtek élni. A kutyák valamikor kifejlesztették a keményítő feldolgozásának képességét, és szinte teljesen adaptálódtak az emberi környezethez.

A kutya emésztése átalakult a háziasítás során

Ugyan a domesztikációs folyamat pontos magyarázata nem ismert, ennek következményeként a kutya nemcsak morfológiai jellegét illetően, de számtalan viselkedésbeli tulajdonságában is eltér a farkastól. Kutatók arra voltak kíváncsiak, vajon az emésztésüket tekintve miként változott a két faj. A farkas mint ragadozó továbbra is szinte kizárólag húst fogyaszt. A kutyák azonban képessé váltak egyéb tápanyagok hatékony megemésztésére is.

A vizsgálatok során 60 kutya és 19 farkas bevonásával jártak utána a témának. Mint kiderült, a két faj genomja 0,1 esetben tér el az emésztési folyamatokat tekintve, a keményítő mellett a zsírt is másként dolgozzák fel.

Az emberek több tízezer éve fogyasztják rendszeresen a keményítőben gazdag növényeket, például a búzát, a rozst, a krumplit és a rizst. Az ember szervezetébe bekerülő keményítő emésztése már a szájüregben elkezdődik, a nyálban található amiláz enzim által. A kutyák nyálában azonban nem található amiláz enzim, így annak emésztése csak a vékonybélben kezdődik meg, ahova a hasnyálmirigy üríti az amilázt.

A keményítő lágyította a kutyákat az emberekhez?

A keményítő lebomlása a kutyák szervezetében három lépésben valósul meg. Először az amiláz enzim a keményítőt maltózra és oligoszacharidokra bontja a bélrendszerben. Ezt követően az oligoszacharidok hidrolizálódnak a maltáz-glükózamiláz enzim közreműködésével, majd a keletkezett glükóz a plazmamembránján át a vérbe jut egy fehérje segítségével.

A genetikai kutatás megállapította, hogy a kutya domesztikációja során a szelekció három olyan gént is érintett, amelyeknek nagy szerepe van a keményítő emésztésében. A megváltozott géneknek köszönhetően a kutyákban 28-szor aktívabb az amiláz enzim működése, mint a farkasokban. Emellett kétszer több maltóz alakul át glükózzá ugyanannyi idő alatt házi kedvenceink szervezetében. Az emberrel való kapcsolat következtében tehát a keményítő egy értékes energiaforrássá vált.