Ezeket a gondolatokat nem fogod elfelejteni: az örökbefogadás egy önkéntes szemével

Kutyát magunkhoz fogadni egy felelős döntés. Varga Réka Dóra önkéntessel az örökbefogadás előnyeiről beszélgettünk.

Az, hogy legyen-e kutyánk, hosszú évek döntése volt. Az, hogy örökbe fogadjunk-e egy kutyát, vagy vásároljunk, egy percig sem volt kérdés. Egyértelmű volt, hogy csak az örökbefogadásban gondolkodunk. Azonban sokaknak még mindig nem ez a lehetőség jut eszükbe először, hanem a vásárlás. Varga Réka Dóra az Eszkuláp Állatvédő Egyesületnél önkéntes, őt kérdeztem az örökbefogadás előnyeiről.

Hogy kerülnek a menhelyre

„A menhelyek a kutyatartás kényszerű állomásai. Jogilag befogadott, leadott és kobzott állat létezik. Az állatvédelmi gondozásba kerülő kutyák túlnyomó többsége azonban gondatlanságból, nemtörődömségből kerül a gyepmesteri telepre, menhelyekre. Az emberek sokszor tekintenek eszközként, eldobható tárgyként a kutyáikra, és gondolkodás nélkül hagyják hátra, ha idős vagy éppen túl sokat ugat” – kezdi Réka a történetet.

Itthon a kutyák nagy része a jogszabályi minimumnak sem felel meg (egyedi azonosító, azaz chip és veszettség elleni oltás) a gazdák gondatlansága, rossz hozzáállása miatt. További probléma, hogy az ország nagy részén sajnos nem fordítanak figyelmet az ivartalanításra. A túlszaporulatok szintén a menhelyekre, gyepmesteri telepekre kerülnek.

A szaporítók

Még mindig nem beszélünk eleget arról, hogy a vásárolt kutyák legnagyobb részét a törzskönyv nélküli, szaporított egyedek adják, melynek több veszélye is van. Az esetek túlnyomó többségében a kutya szülőket nagyon rossz körülmények között tartják. Ma már ismert tény, hogy a szülőt ért stressz a kölyökre is hatással lehet. A szaporítótól vásárolt kölykökkel támogatjuk azt a rendszert, ahol állatok élethez méltatlan körülmények között élnek.

További probléma az is, hogy a szaporítótól kikerült kölykök vagy részesültek alap immunizálásban, vagy nem. A szaporítónak ezek a pusztán kiadások, a kiskutyának viszont az életébe kerülhet, ha nem kapja meg a megfelelő oltásokat, amikor szükséges. A szaporító nem fog felelősséget vállalni, nem fog segíteni, miután átadta a kutyát. Az átadás után az ő felelőssége véget ér, akkor is, ha másnap a kutya elpusztul, ha kiderül, hogy öröklött genetikai betegsége van, vagy ha vak, allergiás, mozgásszervi problémákkal küzd.

„A szaporítóknak akkor van lehetőségük az etikátlan kutyatartásra és eladásra, ha van kereslet. Az emberek, amíg nem fizetik meg a törzskönyv árát vagy nem néznek szét a menhelyeken, addig vásárlásaikkal ezt a rendszert támogatják. Amikor a szaporítóknál már nem ellenek a kutyák, a gyepmesteri telepekre kerülnek, legtöbbször borzalmas egészségügyi és mentális állapotban” – sorolja Réka az okokat, hogy miért fontos már arra is figyelni, hogy honnan választunk kutyát.

Akkor is egy bizonyos fajta kutyát akarok

Ha valaki ragaszkodik egy fajtához, annak lehet az az oka, hogy már ismeri és megszerette azt a fajta kutyust, mert volt már valakinek a családban. Számukra is okozhat meglepetést ugyanaz a fajta kutya, hiszen mindegyik egyedi, és ami az ismert kutyánál evidens volt, az lehet, hogy az új kutyánál teljesen másképp működik. A másik ok, hogy hírből ismernek egy-egy fajtasztenderdet, és az ismertetőkből nem derülnek ki a fajta „árnyoldalai”. Például a vadászkutyák szívesen fetrengenek büdös dolgokban, a tacskók gyakrabban ugatnak, stb.

„Akik valamely fajtát keresik, nekik azt tanácsolnám, hogy egyrészt nyissák ki a szívüket az új kutya új tulajdonságai irányába, másrészt alaposan járjanak utána az áhított fajtának, készüljenek fel az árnyoldalakra is” – javasolja Réka.

Mire figyeljünk, ha az örökbefogadás mellett döntünk?

Két dolgot kell mindenképpen szem előtt tartani: magunkat és a kutyát. Fontos, hogy tisztázzunk néhány kérdést, például:

• Ki akarja a kutyát?
• Ki vállalja a kutyával járó feladatokat?
• Ki az, aki tud gondoskodni róla, ha például nem tarthat velünk (akár egy utazás alkalmával)?

A kutyáról gondoskodni kell: sétáltatni, etetni, foglalkozni vele. Az örökbe fogadott kutyának időt és teret kell hagyni. Sok minden változik meg rövid idő alatt az életében, ha gazdára talál. Az első napokban fontos lenne, hogy minél kevesebb dolog történjen a kutyussal hazaérkezés után. A feladat a napi rutin kialakítása, egymás megismerése, mindezt a lehető legkevesebb ingerrel, sok teret adva a pihenésre, alvásra. Ha már biztonságban érzi magát a kutya, fokozatosan lehet változatosabbá tenni körülötte a világot, mindig ügyelve arra, hogy ne árassza el túl sok információ.

Ez nem megy egyik napról a másikra

Egy 3-as szabály a kutya örökbefogadása utáni beilleszkedési időszakra. Minden kutya egyedi és másképp alkalmazkodik, ezt szem előtt kell tartani.

Az első 3 napban a kutyus túlterheltnek, ijedtnek és bizonytalannak érezheti magát. Lehet, hogy nem akar enni vagy inni, bezárkózik, vagy a bútorok alá bújik, teszteli a határokat.

Az első 3 hét alatt megtanulja a rutinját, elkezd beilleszkedni. Rájön, hogy ez lehet az örök otthona, elkezdi jobban érezni magát. Csökkenti a készenléti állapotát, talán elkezdi megmutatni az igazi személyiségét, elkezdenek megjelenni a viselkedési problémák.

Az első 3 hónap után kezdi el otthon érezni magát, megkezdődik a valódi kötelék kialakulása, és a teljes biztonságérzeté.

Hogyan válassz a kutya örökbefogadásakor?

Ne a szemeddel válassz, legyél nyitott! Nézz meg több kutyát, sétálj velük, erre a legtöbb menhelyen van lehetőség. Számos olyan menhely van, ahol megismerve az örökbefogadót tudnak ajánlani egy neki való kutyát. Különösen igaz ez akkor, ha gyermek is van a családban, ahova érkezik az állat, hiszen nem biztos, hogy az az eb lesz kompatibilis a családban, aki a fotón is szimpatikus volt.

Egy idősebb kutya örökbefogadásának előnyei

A felnőtt (3-4 éves) kutyák ugyanolyan rugalmasan képesek alkalmazkodni az új családjukhoz, mint kölyök társaik. A felnőtt kutyák általában szobatiszták és nem rombolnak. Ha az új környezet miatt átmenetileg nem lennének szobatiszták, rövidebb időn belül válnak újra azzá, mint a kiskutyák. Sokkal kisebb eséllyel rágják szét a bútorokat, mivel már túl vannak a fogzáson. Ha a kutya az örökbefogadása után rehabilitációra szorul (például félénk,) rövidebb időt és energiát vesz igénybe, mint egy kölyök (tisztességes) felnevelése.

„A 8-10 éves kutyákat nagyon nehéz örökbe adni, mert kevesen merik kinyitni a szívüket az idősek előtt. Pedig fantasztikus lelkük van. Ugyanúgy megérdemelnék a családot, mint a kölykök. Egy idősebb kutya lehet éppoly kedves és agilis, mint egy 5 éves kutyus, örökbefogadási esélye mégis eltörpül a fiatalabb kutyák mellett. Nekik miért nem jár a békés öregkor?” – teszi fel a kérdést Réka.

Egy kutya örökbefogadása rengeteg pozitívummal jár

Egy kutya keretet ad. Egy kutya rendszert követel. Segít feldolgozni a szomorúságot, segít túllendülni a mélypontokon. Segít felszínen maradni. Megnevettet, megismertet önmagaddal, új embereket ismerhetsz meg általa, könnyedén, hisz minden kutyástól könnyedén tudsz olyat kérdezni, amiről szívesen mesél: a kutyájáról. Tanulhatsz tőle, róla, magadról. Felszívja a stresszed, megnevettet és boldogságot hoz a mindennapjaidba. Aktívabbá, sportosabbá válsz tőle (legtöbbször), és rájöhetsz, hogy milyen dolog a mában élni, mint ők. Többet nem kell aggódnod azon sem, hogy nem tudod, mire költsd a pénzed, mert a világ összes pénzét el lehet rájuk verni, mégis akkor is pont ugyanannyira fog szeretni, ha csak a legszerényebb szükségleteiteket elégíted ki. Viccesek, mert okosak, viccesek, mert buták, csodálatosak, mert ügyesek, és nevetségesek, mert ügyetlenek. Mindig lehet hozzájuk kapcsolódni, és hűségesebbek hozzánk, mint mi önmagunkhoz

– foglalja össze Réka az okokat, hogy miért is jó, ha magunkhoz veszünk egy kutyát. Véleményem szerint teljesen igaza van, és én magam sem tudtam volna jobban összefoglalni mindazt, amit az jelent, hogy kutyám van.