Most akkor a kutyák tönkreteszik a bolygót? Márton Attila különvélemény

Kutyákról jót vagy semmit. Ez egy kimondatlan szabály. Ha pedig valaki megszegi…

Legutóbb kutatók egy csoportjának sikerült kicsapni a biztosítékot azzal, hogy kimutatták, a belga természetvédelmi területeken hagyott ürülék mit okoz. Történetesen az otthagyott kutyagumiból származó nitrogén és foszfor mennyiségét mérték a talajban, ami aztán felborítja a környék természetes flóráját.

Az ember legjobb barátja

Egyre mélyebb érzelmi töltéssel kötődünk a kutyák iránt. Okkal. Elmagányosodott világban élünk, ahol egyre nehezebb megfelelő minőségű emberi kapcsolatokat kialakítani. Sokan ennek ellentételezéseként tartanak kutyát. Szeretve vagyunk és nem érezzük úgy, hogy senkihez sem tartozunk, senki nem szeret és senkit sem szerethetünk. Megértem a zsigerből jövő visszatámadást, ha valaki ebbe az idilli képbe beleköp. Ami nekünk fontos és boldogságot ad, azt senki se bántsa, arról rosszat ne mondjon.

Hasonló reakciókat váltanak ki azon tanulmányok, amelyek az erdőben élő, elhagyott vagy elkóborolt kutyák (és mellette a macskákról se feledkezzünk meg) természetkárosító hatását feszegetik. Ilyenről sem szeretünk hallani és mindig megvan a kész válaszunk: az ember ennél sokkal rosszabb. Ez persze nem oldja meg az eredeti felvetést.

Olvastam én már nagyon határozott véleményt egy végzetes kutyatámadásról szóló cikknél, miszerint mindez a szerencsétlenül járt jóember hibája. Mert a kutyák annyira a barátaink, hogy senkit sem bántanának.

Van egy idilli képünk, amiből nem vagyunk hajlandók engedni. Emellett pedig azt sem engedjük sok esetben, hogy bárki megmutassa nekünk a kutyatartás különböző árnyoldalait, vetületeit.

Fekete-fehér, igen-nem

A világunk felgyorsult. Hogy ezzel lépést tudjunk tartani és képesek legyünk valamelyest befogadni azt az információ mennyiséget, amivel napi szinten bombáznak minket a telefonunk képernyőjén keresztül, egyszerű, könnyen felfogható és könnyen értelmezhető információkra van szükségünk. Illetve, ahhoz szoktunk hozzá, hogy ezeket fogyasztjuk napi szinten. Ezzel viszont elveszítjük a komplex látásmódot, annak megértését, felfogását. Most már csak nagyon egyszerű kategóriákban gondolkodunk.

Vegyünk tudomásul, hogy semmi sem fekete és semmi sem fehér. (Kivéve a fehér és fekete színeket.) És semmi sem csak jó és semmi sem csak rossz. A két véglet között egy rendkívül széles spektrum helyezkedik el, sok esetben még akkor is, amikor a legegyszerűbb dolgokról beszélünk. Egy csomó dolog van, aminek van előnyös és hátrányos oldala is. És amikor egy hátrányt vagy negatív mellékágat megemlítünk, nem arról van szó, hogy az adott dolgot kapásból el kell utasítani, kigyomlálni a föld színéről.

Például mi a helyzet a könyvekkel? A nyomtatáshoz használt papír hozzájárul a fakitermeléshez. Viszont az olvasásnak megszámlálhatatlan pozitív hozománya van. Egészséges-e a bor vagy éppen az alma fogyasztása? Ha innen nézzük, akkor igen, ha onnan, akkor meg nem. Pedig egyszerű dolgokról van szó.

A kutyatartás egyértelműen divat lett, ennek pedig következménye, hogy a saját túlnépesedésünk mellett a tartott ebek száma is lényegesen megnőtt. Ennek megannyi kihatása van. Kezdve azzal, hogy ha nem figyelünk, a kutyák képesek kárt okozni. Például amikor más kutyáját egy séta során széttépik.

A kutyagumi kérdése komoly, megoldandó probléma. Még akkor is, amikor valaki felszedi és egy lebomló zacskóban dobja ki a rendkívül sok fertőzést hordozó ürüléket. Mert nem csak a foszforra és a nátriumra kell gondolnunk. Hosszasan beszélhetnénk arról is, hogy a kutyatartáshoz szükséges eszközöket, felszereléseket és mindenféle mást biztosító iparágak hogyan járulnak hozzá a környezet terheléséhez.

Az ezekkel a dolgokkal való foglalkozás nem azt jelenti, hogy elutasítanánk a kutyák tartásának megannyi hozományát és azért kampányolnánk, hogy ez szűnjön meg. Hanem azt, hogy mivel mi, emberek most már megnövekedett számú kutyapopulációval rendelkezünk, foglalkozunk azzal is, hogy ennek az esetleges negatív hozományait feltérképezzük, és igyekezzünk tenni azért valamit, hogy ezeknek a kihatásait csökkentsük, optimalizáljuk.