Szívtépő oka van, amiért az új kedvenc mindig ugyanabba a virágágyásba feküdt

Claire Stephan Reilly nevű golden retrieverjével nőtt fel, még csak másodikos volt, amikor a kutya hozzájuk került. Az első pillanattól kezdve különleges kapcsolat alakult ki közöttük. Amikor Reilly elvesztette a küzdelmet a kegyetlen hemangioszarkómával – az egyik, kutyákat leggyakrabban érintő rák – szemben, Claire úgy gondolta, sosem lesz képes többé más kutyát szeretni. Egészen addig, míg Lily egy véletlennek köszönhetően meg nem érkezett a családjukba.

A sors keze lehetett a dologban, Claire ugyanis nem keresett új kutyát, mégis úgy alakult, hogy amikor valaki nem tudta befogadni Lilyt, ők tárt karokkal várták. A golden retriever lány pedig képes volt betölteni azt a tátongó űrt, amit Reilly hagyott maga után. Vajon lehetséges, hogy egy kutya láthatja az eltávozott lelkeket?

Véletlen vagy csoda?

Valami egészen varázslatos dolog kezdődött el, amikor Lily körülbelül 5 hónapos volt. Rendszeresen egy virágágyás tövébe feküdt a rózsák alá. És nem akármilyen rózsák alá; Reilly rózsái alá. Itt szórta el ugyanis a gazda a kutya hamvait; szerette volna, ha minden évben, mikor kinyílnak ezek a virágok, azok szeretett kedvencére emlékeztetik. „Először azt hittem, hogy egy véletlen egybeesés az egész, de négy tavaszon és nyáron keresztül játszódott ez le.” – mesélte a gazdi. A hátsó udvarban Lilynek rengeteg helyet lett volna, számos más területet választhatott volna a pihenésre, mégis mindig ugyanoda heveredett le, Reilly rózsáihoz. Még Tuffy, a yorkshire terrier is vele pihent ott.

Claire békét talál ezekben a pillanatokban, Lily pedig nyugodtnak, és boldognak tűnt azon a helye. A gazda kedvesen hozzátette: „Reilly hozzám küldte Lilyt, hogy vigyázzon rám.” Azt javasolja azoknak a gazdáknak, akik átestek kedvencük elvesztésén, hogy legyenek bátrak, és nyissák ki a szívüket, adjanak lehetőséget a szeretet kibontakozásának. A kisállat felett érzett gyász egy emberpróbáló érzelmi folyamat, de az segít, ha megtaláljuk annak a módját, hogyan emlékezzünk.

Egy kutya láthatja az eltávozott lelkeket?

Nagyon sokan feltették már ezt a kérdést, de egyet mindenképpen le kell szögeznünk: tudományos válasz nincs rá. Ugyanakkor ennek ellenére az is igaz, hogy a kutyák érzékelésével és viselkedésével kapcsolatban rengeteg mindenre nincs meg a válaszunk. A szakértők abban szinte teljes mértékben egyetértenek, hogy a saját hitvilágunk a kutya viselkedésére is hatással lehet.

Az ebek 5 érzéke (szaglás, látás, hallás, ízlelés, tapintás) mellett nekik is van hatodik érzékük, amit mi magunk között zsigeri érzésnek vagy megérzésnek nevezünk. A megérzés sokak számára elvont fogalomnak tűnhet, ám a valóságban a tudatalattinkba elraktározott információk összességéről van szó, tehát azokról a múltbéli élményekről és tapasztalatokról, melyeknek nem vagyunk feltétlenül tudatában a mindennapi életben. Mi, emberek sűrűn hajlamosak vagyunk a megérzésünket kétségbe vonni, a kutyák azonban sokkal ösztönösebben cselekszenek. Emiatt is lehetséges, hogy valamire számunkra érthetetlenül, furcsán reflektálnak, pedig a valóságban csak a múltbéli tapasztalataikra vagy a megfigyelésikre hagyatkoznak ilyenkor.

Emellett ne feledkezzünk meg a kutyák azon szuperképességéről, hogy olyan dolgokat is képesek kiszagolni, amikre nem is gondolnánk. Bár erről nem mesélt a gazdi, de ha Reilly hamvai mellé temette szeretett kutyusa kedvenc játékát, vagy takaróját, akkor az sem kizárt, hogy az új kutyus ezeknek az illatát érezte ott, ezért telepedett előszeretettel azokhoz a virágokhoz.