A panelkutyák szenvednek? Ezek a fajták nem viselik jól a bezártságot

Kutyát tartani lakásban valóban felér az állatkínzással? Sokak sarkos véleménye ez, emiatt fontosnak tartjuk tisztázni, milyen szempontok alapján ajánlott kedvencet választani.

Manapság sokan élnek a panelkutya kifejezéssel, aminek többnyire negatív felhangja van. Vagyis jómagam többnyire ilyen szövegkörnyezetben vagy szituációban találkoztam vele. Vagy azokra a kistestű ebekre használták, akik méretüket tekintve alkalmasak arra, hogy lakásban tartsák őket (ám sokszor ehhez azt is társítják, hogy ezek a „panelkutyák” nem is igazi ebek, hiszen nem természetadta környezetükben élnek – holott a kertes ház sem a klasszikus vadon, ha már így szemléljük.) Másrészt sajnálkozva, egyúttal a gazdát elmarasztalva hangzott el a meghatározás, sokszor párosítva a szegény jelzővel is – hiszen egy panelben élő állat nem lehet boldog, elégedett. Mi az igazság? Valóban „kínzás” panellakásban kutyát tartani? Tényleg nem tudjuk biztosítani számukra a testileg-lelkileg egészséges életfeltételeket? Mint minden állattartással kapcsolatos kérdés, ezek megválaszolása is több tényezőtől függ.

Csak a méret a lényeg?

Meglátásom szerint az emberek többsége a lakhatást tekintve aszerint sorolja be a kutyákat, hogy azok mekkorák. A kis méretű kutya jól ellesz 40 négyzetméteren is, míg egy termetesebb jószágnak egészen biztosan hatalmas udvar kell. Ez nem ilyen egyszerű!

Ahogy az American Kennel Club is hangsúlyozza, a testmérettől függetlenül vannak fajták, akik jól elvannak lakásban, és olyanok is, akik kevésbé. Példaként a masztiffokat és az uszkárokat hozzák – hangsúlyozottan a közép méretet –, mint akik nyugodt természetüknek hála lakásban is remekül érzik magukat. Ezzel szemben a Jack russell rerrier, vagy a méretét tekintve közepesnek mondható border collie olyan aktív kutyák, hogy nem alkalmasak a társasházi létre.

Itt pedig át is térhetnénk egy másik fontos szempontra, ami a testméret mellett meghatározza a kutyaválasztást, ez pedig a mozgásigény.

Aktív kutya nem való lakásba

A már említett két fajta mellett nagy mozgásigényük van az angol springer spánieleknek, a beagle-nek, a labradornak, de említhetjük a vizslákat, a német juhászkutyát vagy az ír szettert is. Ezeknek az ebeknek létszükségletük a sok mozgás, a feladatozás és a testi-szellemi igénybevétel. Ha ezt nem tudod biztosítani a számukra, annak az egészségük látja kárát.

Itt jogosan vetnéd közben, hogy le lehet vinni sétálni is az ebet, ott vannak a kutyafuttatók, illetve a különféle kutyás sportok. Ezek mind alkalmasak a szélvészek lefárasztására. Ez valóban így van, de akkor már léphetünk is a következő pontra, miszerint összehangolható-e az életstílusod az adott fajtával?

Ingázás, túlóra, dolgos hétvégék

Manapság nem ritka, ha valaki naponta több órát utazik a munkahelyére. Emellett előfordul, hogy kötetlen munkaidejének hála vannak rövidebb, de akadnak hosszabb napjai, amikor csak este ér haza. Ezen kívül számos szakma olyan, hogy bizony hétvégén is menni kell. Ha te is ennyit dolgozol, akkor fontolóra kell venned, hogy a fennmaradó szabadidődben mennyit tudsz egy állat gondozására szánni?

Ha valakinek nagyon zsúfolt az élete, és – kis túlzással – csak aludni jár haza, akkor nem biztos, hogy ez az életszakasz ideális arra, hogy egy kedvenc költözzön hozzá. Amennyiben ennyire nem drasztikus a helyzet, de megesik, hogy hosszabbra nyúlik a munkanap, vagy hétvégente is dolgoznod kell, akkor nagy valószínűséggel nem mindig tudod megoldani, hogy egy energikusabb jószágnak kielégítsd minden igényét. A mozgás mellett itt például az ápolásra is gondolni kell.

Vannak-e gyerekek?

Ezzel a kérdéssel már eltávolodunk az otthon méretétől, de a szakértők szerint ez is egy lényeges szempont a fajtaválasztásnál. Ugyanis nem minden eb való kisgyermek mellé. Míg a golden retriever vagy a bulldogok kifejezetten gyengédek és barátságosak a kicsikkel, egy szibériai husky vagy egy akita nem feltétlenül fogja tűni, hogy egy kisgyerek nyúzza.

Van-e másik háziállat?

Az előző felvetéshez hasonlóan azt is számba kell venni, hogy van-e már odahaza másik kutya, vagy egyéb kisállat, például macska. A bull típusú kutyák vagy a pointerek például nehezebben szoktathatók össze más kedvencekkel, hangsúlyozzák a szakemberek.

Legyél felelős állattartó!

Konklúzióként azt vonhatjuk le, hogy a fajtaválasztásnál a lakás méretén túl valamennyi életkörülményt számba kell venni. Ugyanígy a kutya mérete sem elegendő támpont a döntéshez. Amellett, hogy utánaolvasol a kiszemelt fajtá(k)nak, erősen ajánljuk, hogy beszélj megbízható tenyésztőkkel, állatorvossal, kiképzővel, akik mind hasznos tanácsokat tudnak adni. Más gazdák tapasztalatai is hasznosak lehetnek, de mivel esetükben nem ismered az életkörülményeiket, a nevelés mikéntjét, valamint az állat előtörténetét, így meglehet, hogy téves információkat kapsz, és le- vagy épp rábeszélnek egy olyan kutyafajtára, amelyik mégsem illik hozzád.

A keverék kutyák esetében is irányadó lehet a felmenők fajtája (amennyiben ismeretes), örökbefogadásnál pedig a gondozók tudják megosztani veled az addigi tapasztalataikat.

Tudod, hiszen sokszor mondtuk már: a felelős állattartás a döntésnél kezdődik, hogy neked belefér-e az életedbe egy állatról való gondoskodás. Ha a válasz igen, akkor a következő lépés a megfelelő jószág kiválasztása. Ezt követően pedig az ápolás, a minőségi élelmezés, az állatorvosi vizitek, a képzés, valamint az elegendő együtt töltött idő azok, amik elengedhetetlenek a boldog élethez.