A kölykök édesebbek, mint a kisbabák? Ez befolyásolja az ítéletünket

Meglepő kijelentést tettek a kutatók a bébik és a kiskutyák emberi agyra gyakorolt hatásáról. Az is kiderült, másként reagálnak-e a nők, mint a férfiak.

Ahogy arról már írtunk, az emberi agyra jelentős hatással bír, ha kutyát, de akár kutyáról készült képet látunk. Ezúttal a tudósok azt vizsgálták, van-e különbség egy kutya és egy kisbaba által kiváltott reakció között.

Elég egy pillantás

A csecsemők, ahogy a kölyökállatok, köztük a kutyák és a macskák, cukiságukkal azonnal cselekvésre késztetnek. Mint a tudósok rámutattak, elég csupán egy pillantást vetni rájuk, hogy az agyban elinduljanak azok a neurológiai folyamatok, amelyek az evolúció során kialakult gondoskodó mechanizmusért felelnek. Tehát a kicsi, védtelen lények arra késztetnek minket, hogy megóvjuk őket mindentől.

„Végső soron ez a cukiságreakció fontos alkalmazkodás számunkra. Enélkül egyszerűen nem hiszem, hogy fajként túlélnénk” – idézi Morten Kringelbachot, az Oxfordi és az Aarhusi Egyetemek idegtudományi professzorát a BBC Science Focus. Ennek oka pedig az, hogy az ember túl korán érkezik a világra, már ami a túlélési esélyeit illeti.

Egy újszülött teljesen védtelen, és még nagyon hosszú ideig nem képes az önellátásra. Ellenben az állatvilággal, ahol a kicsinyek a miénkhez képest mindenképp rövidebb idő múltán már kénytelenek magukról gondoskodni. Néhány faj például már születése pillanatában magára hagyja utódát (vagy ott sincs vele a világrajöttekor), de még a háztáji jószágok körében is megfigyelhető, ahogy pár óra múltán már lábra áll a kiscsikó.

Egy kisbaba ezzel ellentétben hónapokig magatehetetlen. Ahhoz pedig, hogy megkapja a szükséges gondoskodást, a küllemének is ehhez mérten kellett alakulnia. Húsos arcocska, az archoz mérten nagy szemek, pufók test, sőt, még az illatuk is elbűvölő! Az arcalmák mellett az arányaiban keskenyebb homlok, illetve kisebb áll, valamint orr is hozzájárul az aranyos összképhez. Ezenfelül a kisbabák hangjára is ösztönösen reagálunk. Ahogy az illatuk, úgy a nevetésük is az agy jutalomközpontjára hat.

Szkennelték az emberi agyat

Ez pedig nem pusztán spekuláció: a tudósok agyi szkennerrel (magnetoenkefalográfia) térképezték fel az emberi agy működését, hogy megtudják, mi történik egészen pontosan egy gyermek vagy egy kölyök láttán. Ehhez egy úgynevezett objektív cukiságskálát is felállítottak, a már említett kritériumok segítségével. Ahogy Kringelbach áttörést jelentő kutatásai kimutatták, egy csecsemő arcának látványát egészen másképp dolgozza fel az agyad, mint egy felnőtt emberét.

„Ha egy kifejlett személyt nézel, először a szemed retináján van aktivitás, ami azonnal átkerül az agyad hátsó részén lévő régiókba. Itt az agyad értelmezi, hogy mit és hol látsz. Az agynak van egy speciális része, a fusiform arcterület, amely maximálisan reagál az arcokra. Amikor azonban csecsemőket nézel, az orbitofrontális kéregben (az érzelmekben és örömökben erősen részt vevő terület, amely közvetlenül a szemgolyóid felett helyezkedik el) egyidejűleg aktivitás jelentkezik, mint a fusiform arcterületben” – magyarázta a tudós.

Emiatt a babák képe nagyon gyors reakciót vált ki, sőt, olyan hamar ragadják meg a figyelmünket (egészen pontosan a másodperc hetedrésze alatt), hogy egyúttal sarkallnak minket gondoskodó magatartásra, ami csak később tudatosodik. Idővel, ahogy a gyermek idősödik, és az arc arányai megváltoznak, az már nem váltja ki ezt az úgynevezett szelektív figyelmet.

Kutya vagy baba?

Mindezek után fontos, de akár azt is mondhatjuk, meglepő a kérdés, miért lenne ránk nagyobb hatással egy kölyökkutya- vagy cica, mint egy csecsemő? Pedig a kutatók nem véletlenül vállalkoztak a megválaszolására.

A már említett cukiságmérő skála szerint a kiskutyák és kismacskák látványa nagyobb hatást gyakorol ránk, mint egy csecsemőé. Egészen pontosan a kölyökkutyák váltották ki a legintenzívebb reakciót, őket követik a kismacskák, de még a felnőtt ebek is erősebben hatnak ránk, mint a babák.

A háziasítás mint magyarázat

Jogos a kérdés, hogy ez miért is lehet így? Miért találjuk aranyosabbnak az állatokat a saját fajunk utódainál? Az egyik magyarázat szerint a háziasítás következtében reagálunk így a házi kedvencekre. Mivel a domesztikáció során folyamatosan alakítottuk ezeknek az állatoknak a külsejét, az végül olyan lett, ami nagy hatást gyakorol ránk. Ugyanis a küllemük nagyban hasonlít a kisbabákéhoz.

„Az olyan állatokat, mint a kutyákat és macskákat, lényegében úgy tenyésztették ki, hogy úgy nézzenek ki, mint a csecsemők” – mondta Kringelbach. „Nagy szemük és nagy füleik vannak. Amikor meglátod őket, az agyad arra gondol, hogy »ez egy baba lehet«. És csak később, amikor már reagálsz, akkor mondod azt, hogy »ó, ez nem egy baba«. De talán mégis meg kellene néznem! Elképesztő, hogy a cukiságra adott reakciónk, ami a mi fajunkat szaporíthatja, más állatok számára is hasznos. De fontos megjegyezni, hogy ők ezt nem tudatosan vagy rosszindulatúan teszik” – tette hozzá.

A kitalált karaktereket is ekképp alkotjuk

További érdekesség, hogy nemcsak háziállatainkat, de mesehőseinket is úgy alkottuk meg, hogy kedvünkre valók legyenek. Mickey egér jó példa erre, de a rajzfilmek mackó figurái is ekképp formálódtak az elmúlt évtizedek során, és mind gyermekibb arcvonásokat vettek fel. (Japánban ennek a cukiságnak mondhatni kultusza van; a kawaii szó magában foglalja az aranyosságot, az ártatlanságot, a gyermekiséget, egyszóval mindazt, ami felrobbantja az agyadat.)

A nők mások, mint a férfiak

A közvélekedés szerint, amire gyakran ráerősítenek a filmek és a könyvek is, a nők sokkal aranyosabbnak találják a babákat, mint a férfiak. Ám Kringelbach szerint a vizsgálatok nem ezt mutatják. Az tény, hogy kevésbé ismerik el, ám ha egy feladat során a férfiaknak mutatnak kisbabás fotókat, az azokra adott reakcióik azonosak a nőkével. Tehát az agyunkra nemtől függetlenül hatnak az aranyos pólyások.