Te is kifogásként használod a kutyádat? Nem vagy vele egyedül

Az ünnepek körül talán több olyan program is van, amin szívünk szerint nem vennék részt. Ilyen helyzetekben sokan kutyájukat használják kifogásként. Ez rád is jellemző?

Volt már olyan, hogy valaki elhívott egy programra, amihez igazából nem lett volna kedved? Biztosan. És olyan volt már, hogy ugyanebben a helyzetben kijátszottad „a kutyám vár otthon” kártyát? Valószínűleg már ilyen is megtörtént. Nehéz lehet beismerni, hiszen ilyenkor az illető nem rosszindulatból vagy a másik fél iránti ellenérzésből adódóan mondja vissza a meghívást. Sokszor egyszerűen nincs rá energiája. Ám ahelyett, hogy ezt kerek perec bevallaná a másiknak (vagy akár magának), egy társadalmilag valamennyivel elfogadottabb kifogáshoz nyúl, és a magyarázatába belefűzi szőrös bűntársát is, akivel az így felszabadult estét otthona kényelmében töltheti.

Amíg nem mindennapos, addig nem baj

Ha reálisan nézzük a helyzetet, nem lehet mindig mindenhol ott lenni, és folyamatosan pörögni. Vannak, akik erre képesek, és enélkül unalmasnak tartanák a hétköznapjaikat, ám az átlagembernek néha kell egy kis szünet. Ha pedig valaki már „kinőtt a FOMO-ból” (fear of missing out, ami annyit tesz, félelem attól, hogy valamiből kimaradunk – a szerk.), és nem fél magában tisztázni, hogy vannak olyan események, ahová valójában nem szeretne menni, illetve olyan időszakok, amikor nincs ereje, vagy akár csak kedve a pörgéshez és a programok hátán az újabb programokhoz, egy újabb kihívással találhatja magát szembe. Hogyan mondja el a barátainak vagy a családjának, akiket szeret, akikkel örömmel találkozik és tölt el közös időt, hogy néha neki is kell egy kis megállj, egy kevés énidő, amikor újratöltődhet? És hogyan teheti meg mindezt úgy, hogy a legkevesebb kellemetlenséget és bosszúságot okozza szeretteinek?

Sokak számára ez a válasz egyértelmű: a kutyára hárítják a felelősséget. Hiszen egy kutyáról gondoskodni kell, egy kutyát minimum sétáltatni és etetni kell, és egy kutyánál viszonylag gyakori lehet a szeparációs szorongás is, így a kedves ismerősök általában megértik ezt a kifogást.

Ha teljesen őszinték akarunk lenni, egy-egy ilyen füllentés ártalmatlan. Ám ha ez nagyon gyakori, esetleg fontos eseményeket is kihagyunk miatta, és elhanyagoljuk a kapcsolatainkat vagy a kötelezettségeinket azért, hogy a kutyánkat kifogásként használva ne kelljen kilépni az otthon kényelméből, az már problémás lehet.

Amikor már gond, ha így érvelsz

Ahogyan azt előbb is említettük, attól még, mert néhanapján kifogásként használjuk kedvencünket, nem dől össze a világ. Ám az már problémává nőheti ki magát, ha sehová nem megyünk. Bár a probléma ebből a szempontból relatív (hiszen valójában kinek okoz problémát, ha inkább kedvencünkkel töltjük az estéinket?), visszanézve lehet, hogy megbánjuk, hogy kihagytunk egy különleges utazást, egy számunkra fontos személy születésnapját vagy egy olyan eseményt, ami megismételhetetlen, a kutyánkra hivatkozva, ám nem feltétlenül a kutyánkért. Mert különbség lehet aközött, hogy a kutyánkat kifogásként használjuk, és aközött, hogy valóban négylábú barátunkkal szerettük volna tölteni azt az időt.

Az apró füllentések és egy-egy kihagyott társasági esemény még nem a világvége, hiszen mindenkinek kijár a pihenés. Néha nincs is jobb, mint a jól megérdemelt semmittevés kedvencünkkel az oldalunkon. Azzal sincs baj, ha néha jobban élvezzük kutyánk (többnyire) csöndes, támogató társaságát, és inkább vele töltenénk egy kis időt, mint hogy elmenjünk egy hangos, nyüzsgő programra. Ám nem érdemes a kutyánkat kifogásként használva elszigetelődni a társadalomtól és a közösségtől, főleg nem a barátainktól és szeretteinktől. Ha reálisan nézzük a dolgokat, az ember nem bújhat ki minden program alól, még akkor sem, ha kutyája valóban élvezi és igényli a társaságát. Hiszen, ha őszinték akarunk magunkkal lenni, azt a néhány estét a megfelelő előkészületekkel valószínűleg nélkülünk is kibírja.