Hosszú távon is drasztikus hatása lehet, ha ordibálsz a kutyáddal

A kiabálás rosszabb hatással van a kutya állapotára, mint gondoltuk: egy kutatás szerint hosszú távon is kihathat viselkedésére és mentális egészségére.

Nem a kiabálás a megoldás, ha valami rosszat tesz a kutyád, és nem is ezzel kellene megtanítanod rá, hogy ne csinálja. Ezt erősítette meg egy nemrégiben készült kutatás is, amely szerint a büntetéssel járó stressz hatása még sokáig rányomhatja a bélyegét a kutya életére.

A kiabálás veszélyezteti a kutya jóllétét

Az averzív kondicionálás, amely magában foglalja a pozitív büntetést és a negatív megerősítést, hosszú távon is negatív hatással lehet a kutyák mentális állapotára – állapította meg egy, a PLOS ONE című tudományos folyóiratban közzétett tanulmány.

Eredményeink azt mutatják, hogy az averzív módszerekkel kiképzett kutyáknak a tréning során romlott az általános jóllétük a jutalomalapú képzéssel tanított társaikhoz képest

– fogalmaztak tanulmányukban a kutatók. Ezt megfigyelték a képzésen kívüli kontextusban is.

Hasonló kutatást már korábban is végezték, annak során szintén úgy találták, hogy az averzív tréning negatív hatású, de a megállapítás elsősorban rendőr- és laborkutyákra vonatkozott. Az újabb vizsgálatot a Portói Egyetem biológusa, Ana Catarina Vieira de Castro vezette egy nemzetközi kutatócsoport közreműködésével.

A vizsgálatban részt vevő kutyákat portói kutyaiskolákból toborozták, közülük 42 jutalomalapú képzésben, másik 50 pedig averzív kondicionálásban részesült. Ebbe beletartozott a kiabálás, a fizikai manipulálás, illetve a kutya vagy a póráz rángatása is. Az iskolák közül kettő enyhe averzív alapú edzési technikákat alkalmazott, miközben két másik keményebbet.

A kutyáktól a stressz-szintjük méréséhez nyálmintákat vettek otthoni körülmények között, majd a tréning után is. Emellett elemezték a kutyák képzés közbeni viselkedését, hogy azonosítsák az olyan stresszre utaló jeleket, mint az ásítás, a száj nyalogatása, a mancs megemelése és az ugatás.

Megemeli a stressz-szintjüket

Az eredmény az lett, hogy az averzív tréningen áteső kutyák sokkal több stresszel összefüggő viselkedésformát mutattak. Különös tekintettel az ásításra és a szájnyalogatásra, illetve a nyálukban jelentősen megnövekedett a kortizol szintje is. Ezzel szemben a pozitív megerősítésben részesülő kutyák nyugodtabbak maradtak, és a kortizolszintjük sem emelkedett meg számottevően.

A következő lépés a stressz hosszú távú hatásainak felmerése volt. Egy hónappal azután, hogy a kutyákat kiértékelték, közülük 79-et egy kolbászfalatokat tartalmazó tállal tették ki próbának. Amikor a helyiség egyik oldalára tették a tálat, mindig volt benne csemege. Amikor viszont a másikra, soha, ám a tálat minden esetben bedörzsölték kolbásszal.

Ezután a kutatók a tálat kétértelmű helyekre vitték a szobában, hogy kiderüljön, milyen gyorsan mennek oda hozzá a csemegét remélő kutyák. A nagyobb sebességet úgy értelmezték, hogy a kutya kolbászra számított a tálban, míg a lassabb tempót úgy, hogy az adott állat pesszimistább volt a tál tartalmát illetően.

Kiderült, hogy minél negatívabb képzést kaptak a kutyák, annál lassabban közelítettek a tálhoz.

A jutalomalapú tréningcsoport tagjai ezzel szemben gyorsabban teljesítették a feladatot. Az eredmény azt sugallja, hogy a pozitív megerősítés valóban hatékonyabb lehet. Bár nem kizárt, hogy a kutyák képesek megérteni a csemegéken alapuló képzési módszereket. A kutatók kiemelték, hogy tanulmányuk rámutat arra a tényre, hogy az averzív módszerekkel kiképzett kutyák jólléte veszélyben van – főleg, ha a módszert nagy súllyal alkalmazzák.