Miért nem tudja a kutya visszahúzni a karmát, mint a macska?

A kutya és a macska karma teljesen máshogy működik, de ebből a maga módján mindkét állat sokat profitál.

Képzeld csak el, hogy milyen hangja van annak, amikor egy kutya a járólapon megy. Most képzelj oda egy macskát: ő sokkal csendesebben mozog. A macskák teljesen vissza tudják húzni karmaikat, ami kiváló lopakodási képességet kölcsönöz nekik. A kutya számára legalább ilyen hasznos a karma, de egészen más módon húz hasznot belőle.

Ezért húzható vissza a macska karma

A különbség abból fakad, hogy a két állat mire használja a karmait. Anthony Russell, a kanadai Calgary Egyetem evolúciós biológusa szerint a macskáknál a zsákmányszerzéskor hárul különösen fontos szerep a karmokra. Elülső karmaikkal megragadják és a célpontot, a hátsókkal pedig felnyitják a hasát.

A macskáknak azonban élesen kell tartaniuk karmaikat ahhoz, hogy ne maradjanak éhen. Ha folyamatosan a talajjal érintkeznének, hamar elkopnának, ami ronthatná a vadászat sikerének esélyét.

Tehát ennek a képességnek az az oka, hogy a karmok mindig élesek maradjanak, és a macskák újra használhassák őket, amikor csak szükségük van rájuk. Karmaik ezért automatikusan visszahúzódnak talppárnájukba.

A biológus szerint a karmok nyitásához a macskának energiát kell kifejtenie, de amint ellazítja az izmait, azok maguktól visszafordulnak. Hasonló véleményen van Xiaoming Wang gerinces paleontológus is. Szerinte a visszahúzható karom elengedhetetlen eszköz ahhoz, hogy az állat képes legyen egyedül zsákmányt szerezni. „Az éles karmok megakadályozzák, hogy a zsákmányállatok kimozduljanak a macskafélék szorításából, így lesből lecsapva náluk kétszer-háromszor nagyobb prédával is elbánhatnak.”

A kutya számára máshogy hasznos a karma

A kutyák táras vadászok. Falkában dolgoznak, amikor nagyobb állatokra vadásznak, és messzebbre is elvihetik zsákmányukat. Náluk előfordul, hogy – például, ha jávorszarvast hajtanak – kilométereken át követik a kiszemelt állatot, majd amikor az kellőképpen kimerül, közös erővel csapnak le rá. A magányos vadásznak számító macskák viszont rövid idő után támadnak, és ekkor el is dől, hogy a zsákmány el tud-e menekülni, vagy elkapják.

Ha többen vadásznak együtt, a kutyák számára kevésbé lényeges, hogy megfoghassák és megtarthassák a zsákmányt, így nincs is szükségük éles, visszahúzható karmokra. Kiváló vadászképességeik mellett puszta számuk is előnyt biztosít számukra.

Persze a kutyák karmai sem haszontalanok, fontos szerepet töltenek be a tapadás és a manőverezőképesség megőrzésében futás közben. Ezek teszik lehetővé, hogy képesek legyenek gyorsan irányt váltani, ami igen hasznos tulajdonság a nagy távolságú üldözések során.

A legtöbb macskaféle ellenben jól megvan karmok nélkül is a futásnál – eltekintve a világ leggyorsabb állataként számontartott gepárdoktól. Wang szerint a gepárd egyszerűen túl gyorsan fut ahhoz, hogy ne használja a karmait. Kevésbé visszahúzódó, kutyaszerűbb karmaiknak hála ezek a nagymacskák gyorsabban futhatnak és nagyobb távolságokon át üldözhetik zsákmányukat.