Kutyájuk elvesztését ugyanolyan mély gyásszal élték meg az ókori emberek, mint családtagjukét

Napjainkra a gyásznak nincs olyan mély, és véleményem szerint egészséges kultúrája, mint régen volt. Az ókori ember még tisztelte a halált, tudta azt kezelni, és nem számított tabunak az, hogy szertartásosan meggyászolja elhunyt rokonát, vagy akár állatát.

Az emberek számára abban az időben egyértelműnek bizonyult, hogy egy állat halála legalább akkora fájdalmat tud okozni a gazdájának, mint egy közeli hozzátartozó elvesztése. Ami pedig még ennél is fontosabb, hogy ezt rendkívül nagy tisztelettel kezelték.

Egyiptomban megborotválkozott a gyászoló család

Talán minden nép közül a legnagyobb tisztelettel az egyiptomiak bántak az állataikkal. Már a temetésükre is nagy gondot fordítottak. Sokukat például a híres Anubisz templomban temették el, ahol egyébként rengeteg kutya talált otthonra. Úgy tartották, hogy az elhunyt ebek könnyedén átjuthatnak a túlvilágra, ahol zavaratlanul folytathatják életüket. A eltemetett legismertebb kutya Abuwtiyuw, akit az Óbirodalomban (i.e. 2613-2181) egy elképesztően nagyszabású temetéssel tiszteltek meg. A legenda szerint a fáraó szolgájának kutyája volt, aki az uralkodót őrizte. Az állatnak még emléktáblát is állítottak, amelyet George Reisner egyiptológus fedezett fel 1935-ben. 

Egy átlagos négylábú halálára is gondot fordítottak. A gyász kifejezéseként az elpusztult állat családja leborotválta a szemöldökét. Sokszor a gazdájuk mellé temették az állatokat, ezzel is mutatva, hogy a család részeként gondolnak rájuk.

Saját temetkezési szertartás a perzsáknál

Hasonlóan az egyiptomiakhoz, a perzsák is gyásszertartást rendeztek az elpusztult kedvenceknek. Ezzel a gesztussal mutatták ki azt, hogy mennyire mélyen tisztelik az ebeket, akik a mitológiájukban is jelentős szerepet töltöttek be. A legtöbb esetben a gazdáik mellé temették az állatokat, hiszen úgy tartották, hogy így a túlvilágon támogatják őket. Úgy hitték, hogy az ebek megérzik, és értik a halált, illetve a túlvilágon való életet is.

Minden nemzet a maga módján tisztelte ezeket az állatokat

A vikingek hasonló temetkezési szertartásban részesítették az ebeket, mint a többi nép. Ennek számos oka van, azonban a legfőbb abban keresendő, hogy szerették ezeket az állatokat. A tarascanok, az aztékok és a maják egyaránt úgy vélték, hogy a kutyák egy felsőbb istenséghez hasonlatosak, így minden esetben méltóságteljesen temették el őket. Ez elmondható a kínaiakról is, akik úgy vélték, az állatok megóvják őket a balszerencsétől, továbbá az indiaiakról is, akik úgy tartották, hogy időnként Visnu maga is kutya képmásában jelenik meg az embereknek.

Miért gondolták, hogy fontos a gyász?

Az ókorban egészen másképpen gondolkoztak az emberek a gyász folyamatáról. Nem volt tabu az elhalálozás témája, hanem szerves része volt a mindennapoknak. Így nem volt meglepő, hogy mélyen megélték az érzéseiket is ezen a területen. Úgy vélem, bőven van mit tanulnia a mai embernek az ilyesfajta szokásokról, ugyanis ezek olyan mély érzelmekről és tudásról tanúskodnak, melyet érdemes elsajátítani.