Tündéri videón a kutyus és a kis gepárd: így segítenek a kutyák a nagymacskáknak

A kutyák és a macskák kapcsolata nem mindig rózsás, máig él a feltételezés, hogy régi ellenségek. De vannak párosok, akik ezt megcáfolják.

Számos kutya-macska barátsággal találkozhatunk az interneten. Egy háztartásban élnek, összebújnak, játszanak… Ez erősen ellentmond annak, amit a kapcsolatukról feltételeztünk éveken keresztül. Viszont nem csak a házi macskák és az ebek között van érdekes viszony. Négylábú barátaink köztudottan terápiás hatással bírnak, és számos területen segítik az embereket. Azt tudjuk, hogy gyakran lelki támaszt nyújtanak, de vannak ebek, akik a természet leggyorsabb macskáit is segítik. Bizony, számos amerikai állatkertben kapnak érzelmi támogatást a gepárdok az ember legjobb barátjától. Akad, ahol testvérként nevelkedik kutya és gepárd.

Miért van szükségük érzelmi támogatásra?

A gepárdok bár rátermettek és igazi nagymacskák, veszély esetén inkább a futást választják. Nem is csoda, hiszen képesek akár 96,5 kilométer per órára is felgyorsulni. Viszont az állatkertekben nem tudnak elmenekülni, és legtöbbször nem is tudják kihasználni a teljes potenciáljukat. A fogságban tartott gepárdoknak nincs lehetőségük olyan szabadon mozogni, emellett pedig sokkal inkább szoronganak, mint szabadon élő társaik, annak ellenére, hogy odakint több veszély leselkedhet rájuk.

A hím gepárdok elvonulhatnak, és lehetnek territoriálisok, de gyakran csoportosulnak más hímekkel támogatásért.

– írja Jennifer S. Holland, a National Geographic egyik újságírója

Főleg egy kölyökgepárd még rengeteg energiával rendelkezik, de nem mindig adatik meg az állatkerti nagymacskáknak a lehetőség, hogy testvéreikkel játszhassanak, és élvezhessék a folytonos közelség biztonságát. És bár gondozóik megtesznek mindent, hogy megadják nekik a szükséges táplálékot és mozgást, az nem ugyanaz, mint az önfeledt játék és a reggeltől estig tartó társaság. Itt jönnek a képbe a kutyák. Direkt olyan ebeket keresnek, akik látszólag tolerálják a gepárdkölykök játékstílusát, türelmesek, viszont élénkek. Egy ismerkedési és összeszokási periódus után pedig ezek a kutyák állandó társai lesznek a gepárdoknak.

Rozi és Daisy, a legújabb páros

Az egyik legismertebb állatkert, ahol érzelmi támogatást nyújtó ebeket „ajándékoznak” az új jövevényeknek, az a Cincinnati Állat- és Botanikuskert. A legújabb páros Daisy, a kutya, akit örökbe fogadtak egy alapítványtól, és Rozi, aki egyedüli kölyökként került az állatkerti gondozókhoz.

A kutyák társasága olyan lehetőséget biztosít játékra és szocializációra, amit az emberek nem tudnak megadni a kölyöknek.

– nyilatkozta Linda Castañeda, a Cat Ambassador Program (CAP) egyik vezető kiképzője.

Azért is volt fontos Rozinak egy érzelmi támogatást nyújtó eb, mert a fogságban tartott gepárdok gyakran annyira szoronganak, hogy saját társaiktól is elhátrálnak. Tehát Daisy nemcsak kiváló játszótársnak bizonyul, de mellette segít a gepárdkölyöknek megnyílni. Az összeszoktatás továbbá azért is fontos, mert az állatkert egy edukatív program (CAP) részese, amelynek keretei között a gepárdokról (is) tartanak előadásokat, és bemutatókat szerveznek, ahol az állatok megmutatják a képességeiket közönségnek. Ezért még kiemeltebb szerepe van annak, hogy ne féljenek és szorongjanak a külvilágtól, és elég magabiztosságuk legyen.

Rozi és Daisy nem az első kutya-gepárd páros, 2015-ben számos hírcsatorna számolt be Kumbaliról és Kagoról, a virginiai Metro Richmond Állatkert lakóiról. Kumbali a kezdetekben egy gyenge gepárdkölyök volt, mert nem tudott elegendő anyatejhez jutni két testvére mellett. Ezért a gondozók kezükbe vették az irányítást, és megtettek mindent, hogy életben maradhasson. Bátortalanságára pedig egy mentett kölyökkutyát találtak gyógyírnek, aki tökéletes barátnak bizonyult. Azóta is meg lehet nézni az ikonikus párost az állatkertben.

A gepárdok és a kutyák a vadonban

Az állatkerteken kívül sajnos nem ennyire baráti a viszonyuk, viszont hasonlóan előnyös a gepárdok számára. Namíbiában rendszeresen károkat okoztak ezek az állatok a haszonállatokban, így a gazdáknak sokáig nem volt más választásuk a gyors vadmacskák ellen, mint fegyverekhez folyamodni. Viszont ez számos életet követelt, a gepárdok száma pedig eleve csökkenő tendenciát mutat, természetvédelmi státuszuk „sebezhető”. Ezért az 1990-es években egy alternatív megoldást kerestek. Így esett a választásuk a kangal fajtájú kutyákra, akik azóta is sikeresen elűzik a betolakodó vadmacskákat, ezzel erőteljesen csökkentve az elejtett egyedek számát.