Mit tegyünk, ha kutyás kiránduláson farkassal találkozunk?

Gayler Krisztina farkasfigyelő beavatott minket a farkascsaládok viselkedésének titkaiba. A tanultak neked is segíthetnek abban, hogyan viselkedj, ha egy erdei kirándulás során találkoznál a ragadozóval.

„A farkas nagyon ritkán támad emberre. De ezt elfogadni a ragadozó faj megértésen is alapszik”  – magyarázta Gayler Krisztina. Farkasok általi támadás emberre rendkívül ritka; olyannyira, hogy az észak-amerikai kontinens területén az elmúlt ötven évből alig néhány bizonyított esetről tudunk. Ha belegondolunk, mekkora területről és lakosságról, valamint hány természetjáró emberről beszélünk, valóban elképesztően alacsony ez a szám. Természetesen minden egyes eset tragédia a hozzátartozók számára, ám a radikális félelemkeltés egyáltalán nem célravezető. Mutatjuk máris, hogy mit tehetsz, ha a kutya például egy kirándulás során farkassal találkozik.

A farkasok irtását a politikai érdekek szorgalmazzák az USA-ban

Minnesota állam kétszer akkora, mint Magyarország. A lakossága ugyan kevesebb, mint 6 millió fő, de a farkas populáció jelenleg közel 3000. Nem vadásznak rájuk, és egyetlen dokumentáció sincs farkastámadásról. A minnesotai szabadtéri tevékenységek széles skálája rendkívül népszerű, a legtöbben mégsem látják soha a ragadozót. Pedig borítékolható, hogy ha lenne farkasos incidens, a csapból is az folyna mindenhol. „Szerintem nincs olyan ember, aki ne értene egyet abban, hogy nagyobb eséllyel támadhat ránk egy embertársunk akár az erdőben is, mint egy ragadozó” – mondja Krisztina.

És valóban, érdemes utánanézni, hogy Európában az emberek számához és sűrűségéhez képest mekkora a farkastámadások száma az elmúlt 100 évben. Akár Romániában, Olaszországban vagy Lengyelországban, ahol a farkaspopuláció magasnak mondható az emberekhez viszonyított arányban. A farkasfigyelő szomorúan jegyzi meg, hogy a tények ellenére folyamatosan lobbiznak a vadászatért:

Némely politikus az elmúlt 20 évben a vadászatért lobbizik azzal érvelve, hogy a farkasok megtámadják a gyerekeket az iskolabusz megállójában. Ilyen még soha az életben nem történt. Az igazság az, hogy a farkasokkal kapcsolatos döntéseket a politika, a pénz határozza már meg, nem a tudomány, a hiteles számadatok, és nem is a háztáji állatokban valóban farkasok által okozott kár. Itt az USA-ban azokban az államokban, ahol a politikus maga is állattenyésztő családból származik vagy trófeavadász, mint Montana vagy Idaho kormányzója valamint Wyoming politikusai, irtásba fogtak.

Mit tehetünk, ha farkassal találkozik a kutya vagy mi magunk?

„Nehéz kérdés ez. Ilyenkor mindenki 100% -os megoldást és választ kér, ám csak példák vannak, nem bombabiztos módszerek. Ezeket mindig a helyzet és körülmények szülik. Sok múlik rajtunk, a vadállaton, és a környezeten is. Az esetek, körülmények különbözőek”  – kezdett bele a magyarázatba Krisztina.

Az ember általában bepánikol, és jól tudom, hogy nem mindenki érzi magát elég bátornak ahhoz, hogy üvöltözzön, zajongjon a farkasnak, és a legtöbb európai emberél nincs bunkósbot, gumilövedék vagy medveriasztó spray sem. Ám ezek mind eredményesen használható eszközök. Mi is alkalmazzuk őket, ha a farkasok túl közel jönnek hozzánk. Mi természetesen nem lövöldözünk, de sehova nem megyünk medveriasztó spray nélkül.

Ez nem reklám, de a vadonban már államilag ajánlott a spray használata, mert a vadállatokkal szemben valóban működik. Személyesen is ismerek olyanokat, akiket grizzly támadástól mentett meg. Nem fegyver, de emberre használni természetesen bűncselekmény.

Nálunk nem is nagyon lehet találkozni olyan kirándulókkal, akiknél nincs ilyen spray. Rengeteg a medve és sok helyen a farkas is. Mégis megjegyezném, hogy a legtöbb sérülés – sőt, akár halálos kimenetelű támadás – a jávorszarvasokhoz és a bölényekhez, vagy más fajokhoz köthető, nem a farkasok támadásaihoz.

Ha nincs medveriasztó spray

Fontos megjegyezni, hogy ha farkassal találkozunk, az egyed egyéni reakciója, kora, erőnléte, habitusa és egyéb jellemzője befolyásolja a viselkedését. Ám ha ott vagyunk a kutyánkkal, és kéznél van a medveriasztó spray, akkor jó eséllyel meg tudjuk védeni a kedvencünket és magunkat.

Ha nincs nálunk spray, a határozott hangoskodó reakció, esetleg kő vagy erős bot használata összezavarhatja az állatot. Az emberi jelenlét és fellépés tehát mérvadó lehet. A farkasok alapvetően kerülik az ember társaságát – főleg, ha kölykök is vannak a családban –, így egy esetleges találkozás alkalmával a kutyánk legnagyobb fegyvere a ragadozó ellen az ebbel lévő ember.

Gayler Krisztina azt is hozzáteszi, hogy ott, ahol a farkassal szemben az emberek barátságtalanul reagálnak az állat közeledésére, ott a ragadozó jóval tartózkodóbbá válik az emberi jelenlétre.

Ez a Yellowstone Ökoszisztéma területén jól megfigyelhető. Amikor az emberek maguk közelednek a farkasokhoz, azok ezt úgy értelmezik, hogy az ember nem veszélyes. Elkezdenek bátrabban közeledni és kíváncsibbak lesznek. Ilyenkor a Farkas Projekt biológusai gumilövedékkel riasztják el őket – szó szerint fenékbe lövik őket. Ezek az egyedek vagy egész családok legtöbbször jó sok, legalább 500 méterre vagy kilométerekre maradnak ezután tőlünk. A távolságra tanítás érdekében ez a módszer például működik.

Póráz, póráz, póráz!

Amikor a kutyánkkal kirándulni megyünk az erdőbe, a kedvencünk kilép az otthoni környezetéből és belép abba a territóriumba, ami nem az övé. Éppen ezért lenne fontos, hogy a természetben is pórázon sétáljanak az ebek ott, ahol farkasok is előfordulhatnak.

Gayler Krisztina szerint sokszor pontosan abból van a probléma, hogy a gazdik elengedik a kutyáikat, utána pedig fel vannak háborodva, ha valami baj történik. „Amikor a kutya belép a farkasok területére és szabadon elszaladhat, akkor a farkasok egyértelműen azt gondolják, hogy itt van egy számukra idegen állat a területükön. Kíváncsian megfigyelik, esetleg megtámadják, megölik. És természetesen ki lesz a hibás? A farkas.”

A mi felelősségünk, hogy megfelelően tájékozódjunk mielőtt kirándulni, túrázni indulunk a kedvencünkkel. Ne tévesszük a kutyánkat szem elől – még akkor sem, ha behívható.

Békén kellene hagyni őket. Olyan nincs, hogy mindig és soha. Olyan nincs, hogy valami 100%. Egyedektől, megannyi körülménytől függenek az események. Problémát okozó egyed, esetlegesen család előfordulhat. De ők, még ha intelligensek is, akkor is a saját túlélésükért naponta küzdő vadállatok. Ezért ha tudjuk, hogy ott élnek, ahol mi járunk vagy élünk, nekünk van felelősségünk. Ismerjük meg a saját és az ő környezetüket. Mi legyünk éberek, tiszteljük a területüket, és ők is békén hagynak majd minket.