Miért képesek a kutyák erősebb érzelmi kötelékeket kialakítani, mint más állatok? Ezért szeretik annyira az embereket

Régóta foglalkoztatja a tudományt az a kérdés, hogy vajon a kutyák miért képesek erősebb és mélyebb köteléket kiépíteni az emberekkel, mint más állatok. Vajon mi az, ami annyira különlegessé varázsolja az ember és a kutya kapcsolatát? Az alábbiakban erre a kérdésre keressük a választ.

Alapvetően létezik egyfajta különleges hormonális kötődés az ember és a kutyák között, melyet számos tudományosan megalapozott tény is alátámaszt. Ezalatt nem csupán azt a mély köteléket lehet érteni, mely olyan ragaszkodást biztosít mindkét fél részéről, mely hasonlatos a gyermek és az anyja között érzett kapcsolathoz, hanem például arra is vonatkozik, hogy az ebek képesek átérezni az emberi érzelmeket, melynek köszönhetően kiváló társak lehetnek.

Képesek kölcsönhatásba lépni az emberrel

Brian Hare kutyakogníciós szakértő szerint ez a különleges kapcsolat elsősorban abban keresendő, hogy az ebek képesek kölcsönhatásba lépni az emberekkel. Tehát érzékelik, hogy azok mit érzenek, min mennek keresztül, és ezt azonosítani tudják azzal, hogy erre miként lehet a legmegfelelőbben reagálni a részükről. Éppen ezért olyan kiváló társak terápiás területeken, illetve segítőmunkákban. Vagyis a kulcs abban keresendő, hogy az ebek úgy értik az embert, ahogyan egyetlen másik állat sem. Képesek a szándékainkat, a cselekedeteinket intuitívan értelmezni. Továbbá szintén a különleges kötelék jele a szemkontaktus megtartása, ugyanis ez nem jellemző az állatvilágban más fajokra. Az ilyenkor termelődő oxitocin a kutya és az ember agyában pedig csak még inkább bizonyítja ezt a különleges kapcsolatot.

A különleges kapcsolat alapja

Takefumi Kikusui állatviselkedés-kutató úgy gondolja, hogy a különleges kapcsolat kulcsa egyértelműen abban rejlik, hogy az egymással való érintkezés, illetve a szemkontaktus során oxitocin termelődik. Ez a hormon pontosan a kötődési mechanizmusokért felel, így nem csoda, hogy igencsak jelentős szerepet tölt be a különleges kapcsolatban. Ez egy erős érzelmi köteléket hoz létre, aminek következtében elmélyül a ragaszkodás. Kikusui arra is kíváncsi volt, hogy vajon ez más állatokban, melyek közel állnak az ebekhez, termelődik-e. Így a kutyák mellett farkasokat is vizsgált, méghozzá olyanokat, melyek kiskoruktól kezdve emberek közelében voltak, tehát értelemszerűnek bizonyult volna a különleges kapcsolat kialakulása. A kísérlet során vizeletmintát vettek az állatokról, majd megkérték gazdáikat, hogy kommunikáljanak velük 30 percen keresztül. Az idő lejárta után ismét mintát vettek. A kutyák esetében jelentkezett az oxitocin, míg a farkasoknál nem, így egyértelművé vált, hogy más jellegű kötődés zajlik le az ebekben, mint a farkasokban.

Kikusui úgy tartja, hogy komoly hatása lehetett a kutyák háziasításában annak, hogy ilyen hatást képes a két faj egymásra gyakorolni. Az állatvilágban egyébként ismeretlennek bizonyul az ilyesfajta kapcsolódás. Ez pedig egyértelmű magyarázata annak, hogy miért érezzük magunkat annyira közel a kutyákhoz.