Szerinted a kutyák képesek az empátiára? Utánajártunk, mit gondol a tudomány!
2022. június 30 - Képek: Getty Images Hungary
2022. június 30 - Képek: Getty Images Hungary
Megfigyelted már, hogy kedvenced elhúzódik, ha mérges vagy? Ha szomorú, a fejét az öledbe hajtja? És, amikor vidám vagy, ő is boldogan csahol körülötted? Amennyiben tapasztaltál hasonlókat, kedvenced valószínűleg empatikus, ezért érzékeny az érzelmi állapotaidra.
Az ilyen, kutyákkal kapcsolatos történetek meglehetősen gyakoriak, és azt jelzik, hogy az ebek empátiát mutatnak gazdáik iránt. Általánosságban elmondható, hogy az együttérzés úgy definiálható, mint az a képesség, hogy valaki egy másik lény mentális helyébe kerüljön, és megértse, sőt megossza érzelmeit és érzéseit. Bár a legtöbb kutyatulajdonos egészen biztos abban, hogy kedvence empatikus, ha ezt a javaslatot pszichológusok vagy viselkedésbiológusok csoportjának teszed fel, könnyen vitát indíthatsz el vele.
A kérdés az ELTE szakértőit is érdekelte, ezért kérdőíves kutatásba kezdtek.
„Kubinyi Enikő, az ELTE TTK Etológia Tanszékének tudományos főmunkatársa szerint, ha az a kérdés, hogy a kutya hogyan reagál érzelmekre, akkor jó támpontot adhat az, hogy a gazdája empátiájához viszonyítunk, hiszen az empátia szorosan kapcsolódik a személyiség együttműködés nevű dimenziójához. Ez a dimenzió pedig (…) kutya és gazdája esetében nagyon hasonló, akár barátságos közeledésről, akár bizalmatlanságról beszélünk. Szánthó Flóra (…) a közlemény első szerzője egy további érdekes összefüggésre világít rá: minél empatikusabb valaki, annál „cukibbnak” talál egy állatfotót. Ha ez a kutyák iránti empátiában is kimutatható, akkor megerősíti az empátia és a kutyák arckifejezéseire adott élénkebb reakció közötti összefüggést.
A közel háromezer kitöltött kérdőív eredménye alapján úgy tűnik, hogy azok a kutyák, akiket gazdáik saját érzelmeikre reaktívabbnak értékeltek, más kutyák viselkedésére is érzékenyebbeknek tűnnek. Az érzelmileg reaktívabb kutyák gazdái magasabb pontszámot értek el az empátiaskálán, vagyis a kutya és a gazda személyisége között az empátia vonatkozásában is összefüggés mutatható ki.” – olvasható az ELTE közleményében.
A tudósok között egyetértés van abban, hogy a kutya elméje képességében és viselkedésében nagyon hasonló a két-három éves ember elméjéhez. A kisgyermekek jók abban, hogy olvassák az érzelmeket és kapcsolják azokat a dolgokhoz. A Developmental Psychology folyóiratban megjelent kutatási jelentés Betty Repacholi pszichológus tanulmányát írta le, aki 14-18 hónapos kisgyermekekkel dolgozott. A kísérletben egy szobát rendezett be két dobozzal, és a gyermek szülei mindegyik dobozba belenéztek, miközben a gyermek őket figyelte. Amikor az egyik dobozba nézett, a szülő nagyon pozitív és boldog érzelmet fejezett ki, de amikor a másikba, undort. Amikor a gyermekek később bejárhatták a szobát, a többségük a boldog arckifejezéshez fűződő dobozhoz ment, és elkerülte az undorral járót.
A közelmúltban gyakorlatilag ugyanazt az általános kutatási módszert alkalmazták annak tesztelésére, hogy a kutyák képesek-e olvasni az emberi érzelmeket és megfelelően cselekedni. A kísérlet végén a kutyák 81 százaléka a boldog kifejezéssel társított dobozhoz ment, ami azt mutatja, hogy egyértelműen felismerik gazdájuk érzelmi megnyilvánulásait.
Az empátia azonban összetettebb, mint az olyan alapvető érzelmek, mint a boldogság, a félelem vagy az undor. Vannak olyan adatok, amelyek arra utalnak, hogy a kisgyermekek empátiájának kezdete valamikor a második évük körül kezd megjelenni. Sok tudós azonban úgy gondolja, hogy annak egyértelmű bizonyítéka csak a gyermek négy éves korától mutatkozik meg. Tehát az empatikus viselkedéshez fejlettebb szellemi képességre lenne szükség, mint amit általában a kutyáknak tulajdonítanak.
Emiatt sok tudós hajlamos azt hinni, hogy valami egyszerűbb dolog történik, nevezetesen az „érzelmi fertőzés”. Ez az az állapot, amikor az egyén úgy reagál a másik érzelmeire, hogy nem érti teljesen, mit érez. Egy egyszerű példa az, amikor az óvodában az egyik gyerek sírni kezd, és ez a hallótávolságon belüli összes többit is erre készteti. De a többiek nem empátiát mutatnak, hanem reagálnak és elfogadják az első gyermek érzelmi állapotát anélkül, hogy megértenék, miért. Így ezek a kutatók azt mondják, hogy amikor a kutyád látja, hogy szorongsz, valójában „megfertőződik tőle”, és saját érzéseire reagálva megy oda hozzád.
Állítólag a kutyának nem az a célja, hogy megvigasztalja embertársát, hanem inkább saját magának szerezzen vigaszt. Más tudósok még ennél is szkeptikusabbak, és azt állítják, hogy az eb reakciója csupán egy válasz arra, hogy látja, hogy egy személy szokatlan módon cselekszik, és ezért odamegy hozzá, puszta kíváncsiságból.
Két pszichológus, Deborah Custance és Jennifer Mayer úgy döntött, hogy megvizsgálja, vajon a kutyák valóban empátiával rendelkeznek-e, amikor gazdáik érzelmi szorongásban vannak. Módosítottak egy eljárást, amelyet sikeresen alkalmaztak az emberi kisgyermekek empátiájának mérésére. A felállás nagyon egyszerű: a kutya gazdája és egy idegen körülbelül 2 méterre ültek egymástól, és több tevékenységet folytattak, miközben az egészet filmezték. Viszont mindegyik egyén beszélt, szokatlan módon viselkedett, hümmögött, vagy úgy tett, mintha sírna.
A kritikus állapot természetesen a sírás volt. A kutatók úgy érveltek, hogy ha a kutya empátiát mutat, akkor elsősorban a síró személyre összpontosít, nem pedig önmagára, és megpróbál vigasztalni vagy segíteni. Az elvárás az volt, hogy az empatikus kutya szaglásszon, nyüszítsen, nyalakodjon, fejét az ölbe fektesse, vagy hasonló megnyugtató magatartást tanúsítson. A kutatók azt találták, hogy a kutya nemcsak közeledett és próbálta megvigasztalni síró gazdáját, hanem a síró idegenhez is közeledett. Látszólag együttérzést és támogatást nyújtott, ahogyan az emberek empátiát mutatnak egymás iránt.
A kutatók azt is megindokolták, hogy ha a kutya emberekhez való közeledését elsősorban a kíváncsiság motiválja, akkor minden, viszonylag ritka viselkedés, például a furcsa dúdolás, hümmögés reakciót válthat ki. Ez nem történt meg. Amikor a gazdi vagy az idegen szokatlan módon dúdolt, a kutyák rájuk nézhettek, de nem közeledtek, és úgy tűnt, nem nyújtottak vigaszt.
A következtetés kézenfekvőnek és talán elég egyértelműnek tűnik ahhoz, hogy meggyőzzön néhány szkeptikusabb tudóst, akik szerint a kutyák nem ugyanolyan érzelmi reakciókkal rendelkeznek, mint a kisgyerekek. Ezenkívül úgy tűnik, hogy kutyáinkat úgy tenyésztettük, hogy együttérzést is mutassanak, ami azt jelenti, hogy megvigasztalják azokat, akik esetleg szoronganak.
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotifyKapcsolódó cikkek