Véletlenül ráléptél kutyád lábára? Ne aggódj, tudja, hogy nem volt szándékos!

Egy tanulmány összehasonlította a kutyák spontán reakcióit a szándékos és nem szándékos emberi cselekvésekkel. Kiderült, hogy az ebek az állapottól függően eltérő módon reagáltak.

A kutyák imádnak gazdáik nyomában sertepertélni, ebből pedig olykor az következik, hogy az ember véletlen rálép kedvence lábára. A legtöbben pedig sűrű bocsánatkérések közepette simogatják az ebet, hogy ne haragudjon, véletlen volt. Egy új kutatás szerint azonban nem kell aggódni, hiszen a kutyák tudják, mikor cselekszik az ember szándékosan, és mikor nem.

Hosszú együttélésünk során a kutyák számos készséget fejlesztettek ki, ami megkönnyít az emberrel történő kapcsolattartást. Azt, hogy értik, mit várunk el tőlük jól bizonyítja, hogy hajlandóak vezényszavakra cselekedni. Ez azonban csak egyetlen képesség, amit viszonylag könnyű elsajátítani, illetve rájönni arra, hogy értik-e mondanivalónkat vagy nem. Viszont az, hogy szándékainkat mennyire értik, már teljesen más terület. Vajon a kutyák tudatelmélete fejlett annyira, hogy tudják, valamit szándékosan teszünk-e avagy sem?

Kutatók vizsgálták a kérdést

A kérdés a német Max Planck Embertörténeti Tudományos Intézet kutatóit is izgatta. A kísérlet során azt vizsgálták, hogyan reagálnak az ebek, ha a kísérletező személy akarattal vagy éppen akaratlanul visszatartotta tőlük a jutalomfalatot. A tudósok szerint a kutyák képesek megkülönböztetni, ha az ember véletlenül vagy szándékosan cselekszik.

A kísérletet 51 kutyával végezték, mindegyikőjüket három eltérő körülmény között tesztelték. Az ebeket minden esetben egy átlátszó fal választotta el az embertől. Az alaphelyzet az volt, hogy a kísérletező a falon lévő résen keresztül etette a kutyát eledellel. A „nem hajlandó” állapotban a kísérletező hirtelen kivette a jutalmat a résen keresztül, és maga elé helyezte. A „képtelen-ügyetlen” állapotban a kísérletező a jutalmat a fal résébe tette, és „megpróbálta” átengedni, de aztán „véletlenül” leejtette. A „képtelen-gátolt” állapotban a kísérletező ismét megpróbált jutalmat adni a kutyának, de nem tudta, mert a rés el volt zárva. A jutalom minden esetben a tesztelő oldalán maradt.

„Ha a kutyák valóban képesek cselekvési szándékot tulajdonítani az embereknek, azt várnánk tőlük, hogy eltérő reakciókat mutatnak a nem kívánatos állapotban, mint a két képtelen állapotban. Mint kiderült, pontosan így cselekedtek” – mondta Dr. Juliane Bräuer

Az emberi szándékhoz alkalmazkodva viselkedtek

Az elsődleges viselkedés, amit a kutatók vizsgáltak, az ebek várakozása volt. A szakemberek azt jósolták, hogy ha a kutyák képesek azonosítani az emberi szándékokat, akkor hosszabb ideig várnak, mielőtt a jutalomhoz közelednének, ha látják a kísérletezőn, hogy nem akarja nekik adni a finom falatot.

„Vizsgálatunkban szereplő kutyák egyértelműen másként viselkedtek attól függően, hogy egy ember tettei szándékosak vagy nem szándékosak voltak” – mondta Britta Schünemann, a tanulmány első szerzője. „Ez arra utal, hogy valóban képesek azonosítani az emberek cselekvési szándékát” – teszi hozzá Hannes Rakoczy, a Göttingeni Egyetem munkatársa.

A szakemberek elismerik, hogy további tanulmányokra van szükség az alternatív magyarázatok, például a kísérletezők magatartási jelei vagy a korábbi kutyaképzésből származó tudás átadása érdekében.

„Ennek ellenére az eredmények fontos kezdeti bizonyítékokat tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy a kutyák rendelkeznek a cselekvési szándék felismerésének képességével” – mondták.

(Képek: Getty Images Hungary)