Ezért háziasították a kutyákat Dél-Amerikában: más volt a feladatuk, mint a világ többi részén

Teherhordásra alkalmazták az első, háziasított kutyákat Dél-Amerikában a régészeti leletek szerint. A nehézkes feladat az emberek életben maradását szolgálta, a kutyák egészségét azonban károsította.

Több ízben foglalkoztunk már a dél-amerikai Patagónia területén egykor élt kutyákkal, életükkel, feladataikkal. A régészeti lelőhelyek leletanyaga egyre több ismerethez segíti az emberiséget az egykor itt élt ebekről és gazdáikról. Dél-Amerika különlegességét kutyás szempontból az adja, hogy ezen a kontinenesen Amerika meghódítását megelőzően nem éltek kutyák. Az első, háziasított példányai a canis falmiliaris fajnak a konkvisztádorok hajóin érkeztek. Ők csapódtak az őslakosok mellé, és egy egészen egyedülálló szerepkörbe kerültek új hazájukban.

Különleges feladata volt a kutyáknak Dél-Amerikában

Patagónia Argentína területén található területe az elmúlt évtizedekben egyre több mindent tár fel a régmúlt emlékeiből. A mind szárazabb éghajlati viszonyok, a szélerózió és az elsivatagosodási folyamatok miatt a Colhué Huapi-tó délkeleti partján számtalan új lelőhelyet fedeztek fel a régészek. Itt élt egykor az a vadászó-gyűjtögető népcsoport, amelynek életkörülményeit a frissen előkerült sírok alapján rekonstruálják a szakemberek.

A nemrég feltárt sírok különleges csontszerkezetű kutyákat rejtettek magukban. A 17. századból származó leletegyüttessel kapcsolatos tudományos eredményeket az archezoológusi vizsgálatokat követően publikálták nemrég. 

A Sarmiento város közelében feltárt sírban egy 2-3 éves kora között elpusztult kan kutya tetemét is felfedezték, ami bizonyítékként szolgál arra, hogy az egykor itt élő őslakosok teherhordásra és szállításra használták az ebeket.

A kutyák feladata a csontszerkezetre is hatással volt

A csontok igazán jó állapotban maradtak fenn annak ellenére, hogy már három hónappal azelőtt felszínre kerültek, hogy vizsgálni kezdték volna őket a szakemberek. Először azt hitték, modern kutyáról van szó, így nem is foglalkoztak vele, csak később jöttek rá, hogy az egykori Patagónia egyik négylábúja lehetett ott eltemetve. Az is hamar kiderült, hogy nem csak származási kora okán különleges. A gerince is furcsa alakú volt. 

A régészek az állat mellkasi és ágyéki csigolyáiban, valamint a keresztcsontjában feltűnő csontbetegségeket elemezték, továbbá megállapították, hogy az elváltozásokat a gerincoszlopra nehezedő súlyterhelés során fellépő, tartós fizikai stressz okozta. A kutyának ugyanis a teherhordás volt a feladata.

Miután azonosították, és elnevezték – a Huachen nevet kapta –, a gerincében bekövetkezett változásokat is elkezdték vizsgálni. Elkezdték kizárni azokat a lehetséges okokat, amelyek ezeket a deformációkat előidézhették. Különböző CT- és röntgenfelvételekkel végeztek rajta vizsgálatokat, és elemezték a lelőhely kialakulását is annak érdekében, hogy kiderüljön, ezek a változások akkor következhettek-e be, amikor a kutya elpusztult, vagy még az állat élete során.

A teherhordó kutyák nehéz súlyokat mozgattak

A kutatók végül a következtetésre jutottak, hogy a kutya egy vadász-gyűjtögető csoport mellett élt Patagónia középső részén, és tárgyak szállítása volt a feladata a gazdái által rendszeresen megtett kirándulásokon vagy túrákon.

Huachen tanulmánya lehetővé teszi számunkra, hogy felismerjük a vadászó-gyűjtögető populációk és a kutyák közötti szoros kapcsolatot. Az emberi csoport többi tagjához hasonlóan a kutyáknak is mozgatniuk kellett tárgyakat utazásaik és erőforrások keresése során

– összegezte Leandro Zilio, a tanulmány vezető szerzője.

Ezt követen az állattól DNS-mintát is vettek, ami lehetővé teszi, hogy a későbbiekben általa megismerhessék a Dél-Amerikába betelepülő kutyákat. A vizsgálatok így globális szinten hozzájáruljunk a canis familiaris genetikai populációjának történetéhez.