1500 éves, megmagyarázhatatlan kutyasírra bukkantak Zamárdiban

A régészeknek is feladta a leckét a szokatlan sírhely, amely négy kutyát és egy hiúzt rejt.

A Live Science is beszámol a szenzációs felfedezésről, amelyet a Zamárdi-Kútvölgyi-dűlőben, a római uralom alatti Pannónia területén tártak fel. A szokatlan sírhely a tudósok számára is magyarázatra szorul, hiszen az négy kutya, valamint egy hiúz csontvázát rejti. A mintegy 1,4 méter mély gödör alján egy hiúz teljes csontváza, tetején pedig négy – a mai pointerekkel vagy a németjuhászokkal megegyező méretű – kutya csontváza volt rétegesen elhelyezve.

Világszerte ritkaságnak számít

Az egész északi féltekén megtalálható hiúzzal szemben az úgynevezett eurázsiai hiúz a kontinentális Európában szinte teljesen eltűnt az erdei élőhelyeire való emberi behatolás miatt. Ám a faj a modern kor előtt széles körben elterjedt volt. Ennek ellenére hiúzok maradványait csak néhány tucat régészeti lelőhelyen találtak Európában és Ázsiában.

„Régészeti szempontból a hiúzcsontvázak rendkívül ritkák, mivel a hiúzhúst általában nem fogyasztják” – magyarázta a tanulmány társszerzője, Bartosiewicz László, a Stockholmi Egyetem régésze a Live Science-nek küldött e-mailben. Mint mondta, hiúzkarmok néha előkerülnek emberi sírokból, valószínűleg azért, mert az állat bundájával temetkeztek, amiből csak a karom maradt meg. Ép csontvázakkal azonban ritkán találkozni.

Baleset vagy kultusz

A szokatlan sír magyarázatául a kutatók két elméletet állítottak fel. Az egyik szerint egy vadászbaleset maradványaira bukkantak, míg a másik valamiféle vallási okot, úgymint hiúzkultuszt sejt a háttérben. Ezekről már az International Journal of Osteoarchaeolog című szaklap értekezik.

Szokatlan elrendezés

A korabeli településen eddig feltárt régészeti leletek alapján a lakosok főként terményeikből és haszonállataikból látták el magukat, mintsem vadakból. Ez, valamint a méhkas alakú gödörben lévő csontvázak elhelyezkedése is inkább az utóbbi elméletet erősíti. A két nőstény és két kan kutya ugyanis a sír alján kinyújtózott hím hiúz csontváza fölött, a jobb oldalukon helyezkedtek el. Az állatokat 20-40 centiméteres földréteg választotta el egymástól. Mindez a rituális jelleget erősíti.

Hasonlóképp vélekedik Victoria Moses, a Harvard Egyetem zooarcheológusa, aki a tanulmány kapcsán kifejtette, az atipikus temetési mód, valamint a hiúz jelenléte maga is a szerzők ebbéli elképzelésével cseng össze. Ám ahogy a felfedezést tevő kutatók is hangsúlyozzák, tekintve a település multikulturális múltját, további bizonyítékok nélkül nem lehet egyértelműen állást foglalni.

Mivel nincs további írásos vagy néprajzi anyag e nagy testű ragadozó kora középkori megítéléséről, „meglehetősen különleges leletünk valóban a »hiányzó hiúz« ebben a történetben” – fogalmazott Bartosiewicz.

A borítókép illusztráció.