Éreznek bűntudatot a kutyák? Ezt jelenti, amikor sajnálkozóan néznek

Vajon tényleg a bűntudat jelenik meg a kutya viselkedésében, miután valami rosszat csinált, vagy valami egészen más? A kutatások meglepő eredményt hoztak.

A közösségi oldalak tele vannak olyan videókkal, amelyeken a kutya úgy jelenik meg, mintha bűntudat kínozná, amikor lebukik a gazdi előtt, hogy rosszaságot csinált. A kutatók azonban úgy gondolják, ez tévútra viszi az embert.

A kutya számára mást jelent a bűntudat

J. R. Ackerley 1956-ban megjelent „Kutyám, Tulipán” című könyvében emlékezik meg egy esetről, amelynek során szeretett kutyája, Tulipán a bűntudat jeleit mutatta, miután véletlenül megharapta őt. „Mindannyian követünk el hibákat, és ő rettenetesen sajnálta. Hanyatt vetette magát a füvön, úgy, hogy az összes lába égnek állt, majd később, amikor meglátta a kötést a kezemen, a sarokba ült, a hálószoba legsötétebb sarkába, és ott is maradt a délután hátralévő részében. Ennél többet nem tehetett” – fogalmazott a szerző.

A jelenettel könnyen azonosulni tudunk, de vajon hogyan értékelhető Tulipán viselkedése? Annak ellenére, hogy sok olyan kutyát látunk, akik látszólag „bűnbánó arcot” vágnak vagy látványosan bujkálnak azután, hogy rossz fát tettek a tűzre, ilyenkor nem egészen úgy éreznek, mint ahogy mi hisszük.

Annak megértéséhez, hogy miért nem valószínű, hogy kedvenced szégyenli magát, amiért megette a pizzád, fontos tudni, hogy mi a különbség az elsődleges és másodlagos érzelmek között. „Az elsődleges érzelmeket általában nem tanult reakcióknak tekintik. Ezeket bizonyos tényezők automatikusan válthatnak ki, és hosszú evolúciós folyamatok eredményei lehetnek – magyarázta dr. Ljerka Ostojić , a horvátországi Rijekai Egyetem kutatója és professzora.

Az összetettebb másodlagos érzelmek ezzel szemben megkövetelhetik a helyzet valamilyen szintű kognitív értékelését, és valószínűleg egy elsődleges érzelem átélése nyomán jelentkeznek. A tudomány eddig azt sugallta, hogy a kutyák nem élnek át másodlagos érzelmeket.

A bűntudat, amely öntudatot igényel, és gyakran a társadalmi normák befolyásolják, ebbe a kategóriába tartozik.

Az igazság ugyanakkor az, hogy a kutyák megtapasztalhatnak bizonyos másodlagos érzelmeket is, mint például a féltékenység – ahogy az bizonyos kutatásokból kiolvasható.

Mi vetítjük ki az érzést

„Sok kutató antropomorfizmusként értelmezi a kutyák »bűntudatát« – magyarázta Ostojić. Ez azt jelenti, hogy az ember hajlamos lehet bizonyos érzelmeket a kutyákra kivetíteni. Egy 2015-ös tanulmányból például az derült ki, hogy azok a résztvevők, akik általában magasabb szintű bűntudatot éltek meg, hajlamosabbak voltak azt gondolni, hogy a rosszalkodó kutyák viselkedése is ezt az érzést tükrözi.

Julie Hecht állatviselkedés-kutató szerint a jelek alapján az fogalmazódhat meg az emberben, hogy „mennyire egyformák vagyunk”, de a kutatásokból nem egészen ez szűrhető le. Mint mondta, az állatok viselkedése valószínűleg inkább a konfliktusok csökkentésére és a büntetés mérséklésére irányulhat.

Nem bűntudatod, hanem félelmet érezhetnek.

Kísérletek is alátámasztják

Alexandra Horowitz, a Barnard College Dog Cognition Lab igazgatója egy 2009-es tanulmány keretében figyelte meg, hogyan viselkednek a kutyák, miután leszidják őket. A vizsgálat során a résztvevőknek arra kellett kérniük kutyáikat, hogy egy bizonyos finomságot ne egyenek meg. Ezután elhagyták a szobát, a kutyák pedig vagy megkapták a csemegét, vagy elvették azt tőlük.

Azok az emberek, akik azt hitték, hogy távollétükben kedvenceik megették a csemegét, megszidták őket, ami bűntudatos magatartást váltott ki. A bökkenő csak az, hogy a szidás után a „bűntudat” gyakoribb volt azoknál a kutyáknál, akik valójában nem ették meg a finomságot. Ez azt mutatja, hogy hiányzik a kapcsolat a vétkesség és a bűnösként való viselkedés között, és az inkább az emberi jelzésekkel függhet össze.

Egy másik tanulmányban a kutatók annak az elméletnek jártak utána, miszerint egyes kutyák a szidás előtt is bűnösségükre utaló viselkedést tanúsítanak. Miután megadták a kutyáknak a lehetőséget, hogy szabályt szegjenek azáltal, hogy a gazdi távollétében elcsenjék az emberi ételt az asztalról, ők nem tűntek bűnösebbnek azoknál a társaiknál, akik hozzá sem nyúltak. Ezen túlmenően azt találták, hogy az emberek a kutyájuk viselkedése alapján (szidás hiányában) nagyobb valószínűségnél képesek megállapítani, hogy kedvencük vétkezett-e.

Ez nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a bűntudat megelőzheti a szidást, de azt sugallja, hogy ha megtörténik, a bűnösként való viselkedés egyszerűen annak a következménye, hogy a kutya összekapcsolja a múltbeli büntetést az aktuális helyzettel.

Káros megerősíteni ezt a viselkedést

Az ember számára talán kényelmesebb, ha hibáztathat valakit, amikor valami rosszul sül el, és így felmentheti magától attól, hogy a viselkedés kiváltó okát megvizsgálja és kezelje – legyen az idegesség, félelem, fájdalom vagy valami egészen más. A kutyák azonban ezáltal nem kapják meg azokat az eszközöket, amelyek révén megérthetnék, hogyan kellene viselkedniük.

Ha viselkedésük büntetéssel jár, az félelemhez vezethet. Mint minden félelem alapú képzés, ez sem segíti elő a hosszú távú változást, és károkat okozhat.

A kutatók ezért óva intik a gazdikat attól, hogy kutyáikat ilyen viselkedésre buzdítsák – akár olyan módon is, hogy közben videókat készítenek róluk. Lehet, hogy az adott pillanatban mulatságosnak tűnik, de negatív érzelmeket kelthet a kutyában, és ez ronthatja a már kialakult kötelékeket.