Ezért rázza ki a kutya a bundájából a vizet

A kutya nem véletlenül alkalmazza a jól ismert rázkódó mozgást, amikor a bundája vizes lesz. Mutatjuk, ilyenkor mi történik a háttérben.

Ha valaha is előfordult már veled, hogy óvatlanul kedvenced közelébe merészkedtél, miután pancsolt egyet vagy elázott az esőben, a saját bőrödön tapasztalhattad, hogy ilyenkor jobb biztonságos távolságban maradni tőle. A tudósok most végre rájöttek, mi az oka annak, hogy a kutya megrázza magát, amikor a bundája vizes lesz.

Ezért nem bírja a kutya, ha nedves a bundája

Egy kutatás szerint, amely a Science című folyóiratban jelent meg, a kutya jellegzetes mozdulata arra vezethető vissza, hogy a nyaka hátsó részét érő folyadékcseppek stimulálják. Mint kiderült, ezért egy C-LTMR elnevezésű receptor felelős.

„Ez egy összetett viselkedés” – jegyezte meg Dawei Zhang, a kutatás társszerzője. A szakemberek már korábban megfigyelték, hogy a kutyák és más bundás állatok ilyenkor általában 3-4 oda-vissza irányú rázkódó mozdulatot tesznek. De eddig nem volt világos, hogy ezért mely idegek és receptorok felelősek.

Zhang és csapata ennek megállapításához előbb egereknél hozott létre olyan genetikai mutációkat, amelyek kiiktatták a mechanikai erők, illetve a hőmérséklet-változások észlelését lehetővé tevő receptorokat. Úgy találták, hogy az utóbbiak inaktiválása után az állatok továbbra is kirázzák bundájukból a vizet, az előbbiek nélkül viszont felhagynak ezzel.

A kutatócsoport ezután elkezdett az úgynevezett mechanoreceptorokra fókuszálni, és nyomon követte azok aktivitását. Kísérleteik során három receptorra szűkítették le a kört, amelyek mindegyike a könnyű érintésre is reagál. Végül az optogenetikának nevezett technikát alkalmazták, hogy fénnyel aktiválják a bőr specifikus receptorait.

Ezzel a technikával az egyes idegtípusokat a folyadékokhoz kapcsolódó inger nélkül aktiválták.

Az eredmények egyértelműek voltak. Amikor a kutatók a C-LTMR receptort stimulálták, az egerek úgy reagáltak, mintha a bundájuk vizes lett volna.

Negatív ingerként éli meg

A C-LTMR receptorok pontos funkciója sokáig ismeretlen volt a tudomány előtt. Egyes, 80 évvel ezelőtti kutatások azt gyanították, hogy csiklandó érzést keltenek az állatokban. Arra azonban nem tudtak választ adni, hogy miként is élik meg ezt az ingert. Az embereknél a hasonló mechanoreceptorokat a bőr kellemes érintésével társították.

Az új kutatás arra a megállapításra jutott, hogy a C-LTMR receptorok jeleket közvetíthetnek a bundás állatok aljszőrének tüszőiből, és az olyan apró, bosszantó ingerek érzékelésére specializálódtak, mint ami a paraziták vagy a vízcseppek mozgásakor tapasztalható.

Ez lényegében egy védekező mechanizmus, ami segít megszabadítani az állatokat a szőrüket érintő potenciálisan káros ingerektől.

Bár a tarkó érintésére az ember is hajlamos borzongani, egyelőre nem teljesen világos, hogy ez összefügg-e azzal az ingerrel, amit a kutya él át, amikor a bundája nedves lesz.