Ki sétáltat kutyát babakocsiban?

A kutyababakocsik egyre népszerűbbek Magyarországon is, miközben a környező országokban teljesen megszokott. Miért lett trend ebből a bizarr szokásból? Tényleg van jó oldala?

„Megnézhetem?” – hangzik el a kérdés az idegen szájából, aki az utcán összetalálkozik egy babakocsit toló nővel, aki természetesen helyesel és felhajtja a babakocsi napellenzőjét. Erre a kíváncsi idegen megborzong, grimaszol és zavarában továbbmegy. Mi történhetett? Meglepődött, hogy valami olyat látott a hordozóeszközben, amit elképzelni sem tudott. A kutyát babakocsiban szállító gazdik gyakran találkoznak ilyen esetekkel. De kinek van igaza? Az egyszerű embernek, aki felháborodik a jelenségen? Vagy a babusgató kutyásnak? Egy szakértő segítségével kerestük a választ.

Kutya babakocsi, ez valami félreértés?

Mindenekelőtt érdemes megjegyezni, hogy merő félreértés ad alapot a trendnek. Eredendően Japánban kezdték babakocsiba tenni az ebeket, majd az új szokás világszerte elterjedt. Csakhogy Japánban jó okkal helyezték a kutyákat babakocsiba. Ugyanis az ország törvénye előírja, hogy állat nem léphet be a társasházakba. Márpedig egy jogszabály sem tilthatja el a panellakásban élő embereket a kutyatartásról. Ezért a leleményes japánok a kutya mellé egy babakocsit is vásároltak, így nyugodtan vihették sétálni a lakásban tartott kedvencüket, hiszen mindenki azt hitte, hogy csecsemő van a kocsiban. Ez máig bevett szokás az ázsiai területen, viszont Európában erre semmi szükség. A németek, hollandok, belgák és a magyarok nem egy szigorú szabály miatt kezdték babakocsiban tolni a kutyákat. Sokkal inkább azért, hogy ezzel is kifejezzék, emberként gondolnak az állatra.

Jó hatással van a gazdi lelkére

„A felelős kutyatartás kis túlzással akár egy terápiával is felér. A kutya feltétel nélkül szereti a gazdáját, és ez az élmény óriási kincs, ráadásul a hagyományos családokban nem is mindenki élheti át” – magyarázza Dorotovics Miléna pszichológus az extrém trend kapcsán, majd azonnal hozzáteszi, hogy még a biztonságérzet is növeli. Ahogy egy emberi ölelés, úgy egy négylábú megsimogatása is pozitív érzéseket kelt bennünk. Ugyanez igaz az együttérzésre. Az empátiát növeli, ha nemcsak az emberek, hanem az állatok iránt is összeszorul a szívünk.

„Például, ha a kutya beteg, vagy oltást kap és látjuk, hogy sír, akkor átérzzük a fájdalmát, ezzel már rengeteget fejlődnek az érzelmi készségek.”

Vagy, ha látjuk, hogy kedvencünk élvezi az extra törődést a babakocsiban, akkor mi vele együtt tudunk örülni. Végül még egy plusz érv merül fel a jelenség mellett. Azok a nők, akiknek nem lehet gyerekük, így megtapasztalhatják, hogy milyen anyaként gondoskodni egy kis lényről. A kisbaba hiányát nem, egy kutya sem pótolja, viszont betölti azt az űrt, amit a veszteség okoz. De vajon mit éreznek az idegenek a babakocsis gazdik iránt?

Tudjuk, hogy mit csinálunk!

A pszichológus szerint nem szabad, hogy külső vélemények alapján mondjunk le saját lelki igényeink kielégítéséről. Szakemberünk arra bátorít, hogy próbáljuk ki, milyen érzés nekünk, ha valóra váltjuk az álmunkat.

„Ez lehet a kutyával való játék egyik olyan önfeledt formája, amit más nem tud megadni, ráadásul ezáltal csökken a magány érzése, amit a társas kapcsolatokban is tudunk hasznosítani. Így főleg érzelmi nyereségről beszélünk.”

Fontos tényező, hogy nemcsak egyedülálló nők számára kedvező ez a módszer, a meddő pároknak is ugyanúgy javasolják, hiszen így kapcsolatban átélhetik azt, ami végső soron összeköt két embert: közösen gyakorolhatják a gondoskodás legfelsőbb fokát. A kutya számára viszont fontos a mozgás, ezért a babakocsis sétáltatás mellett ne hanyagoljuk el a napi mozgást!