Kutya-arcfelismerő rendszert használnak a veszettség elleni harcban

Egy kutatás céljából kutya-arcfelismerő rendszert próbáltak ki Tanzániában a veszettség csökkentése érdekében.

Ázsiában és Afrikában a mai napig rengeteg haláleset következik be veszettség miatt. A legjobb módszer továbbra is a kutyák beoltása, viszont a rengeteg kóbor ebet nehéz beazonosítani, így sok esetben nem tudják, hogy az állat kapott-e már vakcinát. Ennek orvoslására kezdték el használni a kutya-arcfelismerő rendszert. Nézzük, mit mutat a kutatás!

Miért van szükség a kutya-arcfelismerő rendszerre?

Európában napjainkra sikerült lecsökkenteni a veszettség miatt történő haláleseteket, de a világ szegényebb régióiban ez még mindig komoly gondot okoz. Évente mintegy 60 ezer ember hal bele a veszettségbe, és e fertőzéseket több mint 99%-ban kutyaharapáshoz lehet kötni. Ahhoz, hogy ez a szám csökkenni tudjon, pontos nyilvántartást kell vezetni arról, hogy mely állatokat oltották már be korábban. A gazdagabb földrészeken erre lett kitalálva a mikrochip-beültetés, ám ennek működtetése jelenleg elképzelhetetlen egy indiai vagy afrikai faluban. Ahogy a National Geographic írja, ahhoz, hogy a nyájimmunitás működjön, és ne alakuljanak ki veszettségjárványok, a kutyák legalább 40%-át be kell oltani egyszerre egy adott területen. (A WHO ajánlása szerint 70%-át.) Az azonosítás segítésére találták ki a kutya-arcfelismerő rendszert.

A kutatás részletei

A Washington Állami Egyetem számolt be egy kísérletről, amiben kutya-arcfelismerőt teszteltek Tanzániában. A kutyák arcvonásaira kalibrált rendszer megoldást jelenthet az ebek azonosítására mikrochip nélkül. „Mivel a háziasított kutyák jelentik az embereket megfertőző veszettség fő forrását, ezért az emberi veszettség megfékezéséhez a kutyákat kell tömegesen beoltani” – magyarázta Felix Lankester, a kutatás vezetője. A kutatók nagy reményeket fűznek az applikációhoz. Ha beválik, a szegényebb régiókban is megkezdődhetnek az oltások.

Az applikáció működése

A feltöltött kutyafotó számos jellemzőjét kielemzi a rendszer, majd az adatbázisban lévő kutyák közül a leginkább egyezőket megmutatja a felhasználónak. Ő szabadon dönt, hogy valóban megegyezik-e a kutya azok valamelyikével, amelyeket az applikáció javasol. A felismerést nagyban befolyásolja a képek minősége. Az első teszt esetében, ha a rossz minőségű fotók is az adatbázisban voltak, akkor az eredmény a következőképpen alakult:

• az oltott kutyák 80%-át volt képes felismerni a rendszer;
• az oltatlan kutyák esetében ez a szám 98%.

A kutatócsoport szerint ezen még sokat tudnak javítani, és a jó minőségű képek használata szinte tökéletes eredményt hozhat.

A kutatás nehézsége

Ezeknek a kutyáknak ugyan hiába van gazdájuk sok esetben, nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy megfogják vagy leültessék őket, ezért nagy kihívást jelent a jó minőségű fotó készítése. Valamint az ebeket az is zavarta, hogy egy helyre összegyűjtötték őket, és nem tudtak árnyékba húzódni a forró afrikai melegben. Sőt, az is problémás, ha a gazda összekeveri a kutyák nemét, vagy tévesen kerül fel az ebek színe a nyilvántartásba a rossz fényviszonyok miatt. És ami talán a legérdekesebb, hogy mi lesz a kölyökkutyák sorsa?! Vajon őket felismeri majd a rendszer akkor, ha felnőnek? 

Ha ezeket a technikai hibákat sikerül kiküszöbölni, akkor az applikáció akár 98,9%-ban tudja majd azonosítani az ebeket.