Minden kutyából jó szülő válik? Kutatók vizsgálták az anyai ösztönt

Az, hogy egy anya miként bánik a gyermekeivel, meghatározza azok jövőjét. De megállja ez az állítás a helyét a négylábúak esetében is? A tudomány megadta rá a választ.

Köztudott, hogy az anya-gyermek kapcsolat az egyén egész életére kihat. Bűnözőket vizsgálva a pszichológusok gyakran érvelnek azzal, hogy az elkövető sanyarú gyerekkora és az édesanyjával való rossz viszony az oka a deviáns magatartásnak. A tudósok ezt a megállapítást vetítették ki a kutyákra, megvizsgálva, az esetükben vajon mekkora szerepe van a korai időszaknak az állat jövőjét illetően.

A génjeikben van az anyaság?

Az anyakutyák nem vesznek részt tanfolyamokon, nem olvasnak szakkönyveket, nem kérnek tanácsokat idősebb rokonaiktól a kölykök gondozásával kapcsolatban, ahogy az interneten sem böngésznek válaszokért esetlegesen felmerülő kérdéseikre. Mégis világra tudják hozni kicsinyeiket, akiket megfelelően gondoznak. A génjeikben hordoznák a tudást?

A közvélemény válasza többnyire az, hogy igen, a kutyák és más állatok ösztönösen tudják, miként töltsék be szülői szerepüket. Vajon ez tényleg így van? Érdemes feltenni azt a kérdést is, hogy valóban minden nőstény probléma nélkül tud szaporodni, majd az alom megszületése után felnevelni utódait? Az életben számos példát látunk, és biztosan te is tapasztaltad már, hogy bizony, van, hogy segítségre van szükségük. A tudomány alapvetése szerint is bonyolultabb a történet.

Mi történik a főemlősökkel?

Margaret Mead antropológus megfigyelte, hogy azokban a kultúrákban, amelyekben a csecsemőkkel csak keveset érintkeznek, magasabb a felnőttkori erőszak aránya, a társadalom pedig kevésbé együttműködő.

Harry Harlow, a Wisconsini Egyetem kutatója bizonyította, hogy a csecsemőmajmok fejlődésére mind fizikailag, mind pszichológiailag szintén negatív hatással van, ha megfosztják őket a gyakori anyai stimulációtól és vigasztaló gesztusoktól. Az érintést nélkülöző kismajmok mind agresszívek és antiszociálisak lettek, szegényes érzelmi megnyilvánulásokkal. Emellett felnőve félénkek és önbizalomhiányosak lettek.

Ennek alapján felmerült a kérdés, hogy a kölyökkutyáknak is szükségük van fejlődésük korai szakaszában az édesanyjuk hasonló támogató, óvó-féltő közelségére, hogy később egészséges felnőttek legyenek? Ha a válasz igen, a szuka kutyák ezzel ösztön szintjén tisztában vannak? Pernilla Foyer svéd kutató a Linköping Egyetem vezetésével német juhászkutyákat vizsgált, hogy fényt derítsen minderre.

Videón követték nyomon a kutyákat

A tanulmány során videóra vették az anyakutyákat, amint kicsinyeiket gondozták az első három hétben. Megfigyelték a fizikai érintkezések milyenségét, és azok érzelmi töltetét is. Arra is figyelmet fordítottak, hogy az anyaállat mennyi időt töltött a kölykök boxában, továbbá mennyi időt fordított a velük való érintkezésre – értve ezalatt a kicsik nyalogatását, szoptatását, szagolgatását, orrával való böködését, illetve valamennyi olyan gesztust, amellyel kapcsolatba lépett velük.

Jelentős különbségek

A kutatók az egyes almok megfigyelése során jelentős különbségeket fedeztek fel a gondozás színvonalát illetően. Egyes anyák sok időt töltöttek kölykeik érintésével és gondozásával, míg mások hanyagabbak és figyelmetlenebbek voltak utódaikkal.

Mire van szükségük a kölyköknek?

Mindezek mellett fontos figyelmet fordítani arra is, hogy maguknak a kiskutyáknak mennyi közelségre és érintkezésre van szükségük az anyjukkal. Ezt a tudósok úgynevezett vérmérséklet-tesztekkel mérték fel, amit a svéd fegyveres erők is használnak a leendő munkakutyáik kiválasztásakor.

A vizsgálatban résztvevő kiskutyákat 18 hónapos korukban vizsgálták, és arra voltak kíváncsiak, eredményezett-e különbséget a kölyökkorban kapott anyai érintés mennyisége az immár felnőtt egyedekben. Az elvégzett teszt alkalmas arra, hogy felmérje az adott kutya szociális készségét.

Olyan feladatok, mint kötélhúzás vagy üldözés során mérték fel az eb hajlandóságát a társas interakciókra. Ijesztő és potenciálisan fenyegető helyzetbe is belehelyezték az állatokat, hogy lássák, miként reagálnak azokra. Többek között erős hangot hallattak mellettük, vagy egy bábu bukkant fel váratlanul a közelükben. Az ezekre való reakció megmutatta, mennyire képes a kutya szembeszállni a számára rémisztő dolgokkal. Ezt az emberek esetében lelkierőnek neveznénk.

Az eredmények beszédesek

A vizsgálat során kapott eredmények összevágtak a főemlősökkel kapcsolatos korábbi tapasztalatokkal. Eszerint azok a kutyák, akikkel anyjuk kölyökkorában többet foglalkozott, bátrabbak, aktívabbak, szociálisabbak és barátságosabbak lettek, mint elhanyagoltabb társaik.

Ha egy kiskutya megkapja anyjától a kellő figyelmet, akkor felnőve sokkal nyitottabb lesz, könnyebben teremt kapcsolatot másokkal, érzelmileg stabilabb lesz, egyúttal kevésbé fog félni az őt körülvevő világtól.