Miért olyan különbözőek a kutyafajták a macskákkal ellentétben?
2024. március 10 - Képek: Getty Images Hungary
2024. március 10 - Képek: Getty Images Hungary
Talán nem is gondoltál még erre, de valószínűleg azonnal a homlokodra csapsz a címet olvasva, hogy: tényleg, de miért? A fajtatiszta macskák miért nem mutatnak akkora különbséget célzott tenyésztés ellenére sem a külső jegyeiket és méretüket tekintve, mint a fajtatiszta kutyák?
Hogy maradjunk a két európai szervezetnél, az FCI (Fédération Cynologique Internationale; Nemzetközi Kinológiai Szövetség) eddig a dátumig 356 fajtát ismer el hivatalosan, a FiFé (Fédération Internationale Féline; Nemzetközi Macskaszövetség) pedig 50-et. Már csupán ez a két szám is igen árulkodó. Lássuk máris, hogy vajon minek köszönhető a különböző kutyafajták külső jellemzőiben való jelentős eltérés, amit a macskáknál kevésbé tapasztalhatunk.
A tenyésztett állatok külsejének eltérései, mint például szokatlanul nagy vagy kis méret, a farok hiánya, a göndör szőrzet vagy az egyedi minta mind genetikai mutációk eredményei. Ezek először természetesen jelentek meg, majd ezt a lehetőséget kihasználva a tenyésztők igyekeztek fenntartani őket. Ennek lehetettek praktikus okai, de fennmaradhattak csupán azért is, mert az emberek vonzónak tartották őket.
A ma ismert macskafajtákat létrehozó szelekciók mind nagyjából az elmúlt 75 évben játszódtak le, ezzel ellentétben a kutyafajták már több évszázada formálódnak. Bár azt fontos megjegyezni, hogy a mai, modern fajták nagy részét a viktoriánus korban tökéletesítették. Ugyanakkor mind a kutyák, mind a macskák ősei már hosszú évezredekkel ezelőtt mellettünk élnek. Mindkét fajt jobban megismerve világossá vált az emberek előtt, hogy a kutya képes speciális feladatokat is ellátni. Valamint alkatából adódóan könnyebben képezhető, jobban hallgat az emberre. Ahogy Elaine Ostrander kutató kiemelte a Live Scinece-nek, a szelektív tenyésztés során ezt szem előtt tartva olyan ebeket kezdtünk el alkotni, melyek a különböző környezetben élő embereket segíthetik a túlélésben.
„Például a hegyvidéki területeken a kecskék terelése más tulajdonságokat igényelt egy kutya esetében, mint sík területen való terelés. Voltak olyanok, akik kutyát tenyésztettek, hogy őrizzék az ingatlanokat, segítsenek a farmon. Mások bizonyos típusú állatokra vadásztak speciális ebeikkel, például nagy és erős szarvasokra, vagy kicsi és gyors patkányokra, borzokra, amelyek a föld alatt rejtőzködnek. Adataink azt mutatják, hogy a szándékos keresztezés és a bizonyos tulajdonságok szelekciója játszotta a legnagyobb szerepet abban a csodálatos sokféleségben, amelyet ma a kutyafuttatóban szaladgálva láthatunk” – folytatta a kutató.
„Összehasonlításképpen, a macskák az emberi háztartásban jellemzően két szerepet töltöttek be: társak vagy kártevőirtók voltak, vagy egy személyben mindkettő. A macskák ezeket a meglehetősen egyszerű feladatokat az alapértelmezett formájukban és méretükben tökéletesen végrehajtották. Ezért a gazdáiknak nem volt szükséges jelentős módon átalakítani külső vonásaikat.”
A szelektív tenyésztésnek azonban hátrányai is lehetnek, figyelmeztet Ostrander. „Az intenzív szelekció gyakran a populáció általános diverzitásának csökkenését eredményezi. Ha nagyon markánsan szelektálsz bizonyos tulajdonságok alapján, akkor egymáshoz nagyon hasonló állatokat fogsz létrehozni. Így a folyamat során elveszítheted a sokszínűséget.”
Egyes esetekben a fajtameghatározó tulajdonságokhoz kapcsolódó mutációknak genetikai ára lehet. A skót lógófülű hajlott fülét okozó mutációnak ha két másolatával rendelkezik az állat, nagyobb eséllyel alakul ki nála egy súlyos gyulladásos állapot, az úgynevezett osteochondrodysplasia. A perzsa macskák pedig, amellett, hogy nyomott arcuk miatt légzési nehézségekkel nézhetnek szembe, hajlamosak lehetnek a policisztás vesebetegség kialakulására is. Hogy a kutyák világából is hozzunk példát, egy genetikai változat, amely a sötét szőrt eredményezi a közép uszkároknál, hajlamosítja őket a laphámsejtes karcinómára, a bőrrák egy típusára. Persze senki sem próbál ilyen betegségekkel rendelkező állatokat tenyészteni, ám a variánsok nagyon közel állnak egymáshoz a genomban, így ha az egyiket kiválasztjuk, nagy eséllyel jön vele a másik is, magyarázza a kutató.
Az elmúlt években azonban úgy tűnik, hogy a felelős tenyésztők részéről egyre nagyobb a felelősségvállalás. Egyre többen odafigyelnek arra, hogy kevésbé szélsőséges módon örökítsék tovább a vágyott tulajdonságokat, és elvégezzék az adott fajta számára ajánlott genetikai teszteket. Az új módszereknek hála már megtehetjük, hogy nem tenyésztjük tovább az adott betegségek hordozóit. Ehhez azonban az kell, hogy vásárlás előtt tájékozódj alaposan, kitől szerzed be álmaid kutyáját vagy macskáját. Csak olyan tenyésztőt válassz, aki igazolni tudja, hogy elvégzi a szükséges teszteket is!
Ide kattintva megtudhatod, hogy a különböző kutyás szervezetek hány fajtát ismernek el hivatalosan. Cikkünkből továbbá az is kiderül, milyen követelményeknek kell ehhez megfelelni.
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotifyKapcsolódó cikkek