Mi dönti el, hogy milyen lesz a kutya bundája?

A különböző kutyabundákat végtelen választékban megfigyelhetjük, ami miatt talán még meglepőbb lehet, hogy ezek mindössze 3 gén változatainak és kombinációinak eredményei.

A következőkből kiderül, hogy a különböző kutyabundák kialakulását hogyan befolyásolják a gének.

A különböző kutyabundák genetikája

A kutatók mindössze 3 gént találtak, amelyeknek az eltérő bundáknak a kialakulásában szerepe volt; ezek voltak az FGF5, KRT71 és RSPO2. Az FGF5 meghatározza, hogy a szőrzet hosszú-e vagy rövid, a KRT71 azt, hogy göndör lesz-e vagy egyenes, az RSPO2 pedig azt szabályozza, hogy a kutya pofáján a szőr sima-e vagy hosszabb egyes területeken. Értjük ezalatt a hosszabb szemöldököt és szakállt, ami jellemző a drótos bundával büszkélkedő fajtákra.

A kutatás bebizonyította, hogy mindössze három mutáció különböző kombinációkban magyarázza a kutyák 95%-ának szőrtípusát. Emiatt hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy az evolúció apró lépésekben megy végbe, azonban – legalábbis a kutyáknál – a kis genetikai változások nagy fizikai változásokat okozhatnak. Ezek a néhány gén által okozott jelentős fizikai különbségek utat biztosítanak az ebek gyors evolúciójához, ami részben megmagyarázza, miért létezik olyan sok kutyafajta. A különböző szőrtípusú kutyákat fajtákon belül is összehasonlították a tesztek során, megvizsgálva azokat a konzisztens genetikai különbségeket, amelyek ezeket a változatokat létrehozták. Közel 700 kutyát vizsgáltak meg 100 fajtából, és mindegyik igazolta eredményeiket.

A variációk

Rövid vs. hosszú

A kutyák őseinek, a farkasoknak a hagyatéka a rövidszőr-gén, amit ősi tulajdonságnak is neveznek. Ez a tulajdonság az FGF5 gén alatt található. A szőrzetváltozatok az úgynevezett „L-Locus” alatt fordulnak elő, ahol meghatározzák, hogy egy kutyának rövid vagy hosszú szőrzete lesz. Ha egy kutyának van egy vagy két példánya az ősi domináns L változatból, akkor rövid bundája lesz. Ez azt jelenti, hogy az Ll és LL tulajdonságok rövid szőrzetet hoznak létre, míg az ll, a recesszív l változat két példánya, így a kutyák hosszú szőrt kapnak. A legtöbb kutyánál ez ilyen egyszerűen működik. Van azonban néhány kivétel, ám erre az egyszerűség kedvéért most nem térünk ki.

Egyenes vs. göndör

Ahogy az előző génnél a rövid volt a domináns, ebben az esetben az egyenes lesz az ősi tulajdonság. A KRT71 vagy „Cu-locus” gén felelős a kutya göndör, hullámos vagy egyenes szőrzetéért. Ebben az esetben szerteágazóbb megjelenéseket figyelhetünk meg, mint a másik két gén esetében.

Szakállas vs. sima

Az RSPO2 gén esetében a sima pofa az ősi változat. A szakáll és a szemöldök jelen lehetnek a hosszú szőrű kutyáknál, de nem feltétlenül, míg a drótos szőrzet esetében biztosan megjelenik, és a kettő közül ez a domináns. Ami azt jelenti tehát, hogy a „W-locus” egy vagy két példányával rendelkező kutyáknak van hangsúlyos szakálluk és szemöldökük.

Ha sorra vennénk az összes kombinációt, láthatnánk, hogy érdekes módon van köztük olyan, amilyennel a valóságban nem találkozhatunk. A nagyon rövid szőrű kutyáknak nem lehet göndör szőrük, mivel a szőr túl rövid ahhoz, hogy valóban göndörödjön. Nem is meglepő tehát, hogy ezzel a genetikai kombinációval rendelkező kutyákat még soha, egyetlen vizsgálat során sem azonosítottak.

Kopaszság, vedlés, visszafelé növő szőrzet

A legtöbb kopasz fajta szőrtelensége egy ősi genetikai mutáció eredményeképpen jön létre; a szőrtelenség pedig domináns tulajdonságként öröklődik. A mutáció egy példányával rendelkező kutyák szőrtelenek lesznek. Ha egyetlen példánnyal sem rendelkeznek, szőrösek lesznek, azonban ha a mutáció két másolatával rendelkezik az embrió, az még ebben az állapotában el is pusztul. Ez az oka annak, hogy ezeknél a fajtáknál lehetetlen csak szőrtelen kutyákat tenyészteni, mivel minden szőrtelen kutyának rendelkeznie kell mindkét változat másolatával.

A vizsgálatok alapján továbbá úgy tűnik, hogy az RSPO2 gén összefügg a vedléssel is. A ritkán vedlő fajtáknál, mint például az uszkárnál, szinte mindig van a két példányban RSPO2 változat, amely a szakállért és szemöldökért, valamint a drótos bundáért is felelős.

Vannak olyan fajták, mint amilyen az afrikai oroszlánkutya is, akiknek a gerincvonalán a szőr visszafelé nő. Ez egyetlen domináns gén eredménye, amelyet R-ként jelölnek. Ez a gén nemcsak a szőrzet növekedését befolyásolja, hanem sajnos ezeknek az ebeknek a hajlandóságát is a dermoid sinusra. Ilyenkor egy, a bőrfelszínről induló, a gerinc irányába forduló bőrnyúlvány alakul ki, aminek a belseje szőrös és faggyús lehet, és akár a gerincvelőt borító membránt is elérheti. Azoknál a kutyáknál, amelyeknél az R változat két példánya van jelen, nagyobb a valószínűsége ennek a hibának, mint az egyetlen példánnyal élőknek.

Fontosak ezek a kutatások, ugyanis a szőrzettípus genetikája nem csak a megjelenést befolyásolhatja. Bizonyos típusok öröklése, és a mögöttük rejlő genetika tanulmányozása segíthet jobban megérteni a kutyák, és tulajdonképpen az emberek egészségügyi problémáit is. Például az RSPO2 gén részt vesz a szőrtüszőfejlődésben, valamint számos fajnál, köztük kutyáknál és embereknél is, a szőrtüsződaganatok kialakulásában.