Éles kritikákat kapott Schobert Norbi kutyái miatt a közösségi médiában

Minden kutyás féli a pillanatot, amikor szeretett, számára különleges kedvence egyszer csak megöregszik. A megküzdési stratégiák azonban visszásak is lehetnek, főleg ha ezeket egy közszereplő kommunikálja a világ felé.

2022 óta számít a szaporítás több formája bűncselekménynek Magyarországon. Azt azonban sokkal régebb óta tudjuk, hogy a kutyák nem tudatos pároztatása növeli a hazai állatvédelem problémáit. Hogy ennek mi az oka, az valószínűleg olvasóink nagy részének is világos. Ennek ellenére érdemes kicsit a tenyésztés genetikai oldalát is bemutatnunk, hogy érthetővé váljon, mi azzal a probléma, ha egy közszereplő szaporít, vagy éppen félreérthetően kommunikál egy sokakat érintő kérdésben.

Ha a közszereplő szaporít…

Az állatokkal való szoros kapcsolat iránti igény nem csak azon embertársainkban él, akiknek már van kutyájuk vagy macskájuk. Az etológusok véleménye szerint ez az emberiség törekvése a természettel való kapcsolódásra, amire manapság egyre kevesebb más lehetőségük van. Éppen ezért abban a pillanatban, ahogy egy nagy követőbázissal bíró közszereplő megosztja kedvence fotóit, lájkok százai, ezrei érkeznek a képekre. Ha pedig egy közszereplő szaporít, az hosszú távú következményekkel is járhat.

Már a közösségi oldalak algoritmusa is felismerte azt, hogy állatokkal – és kisgyerekekkel – fel lehet pörgetni a posztokat, mert a rendszer előresorolja azokat, ahol a csatolt fotón például kutyák is vannak. Több ízben írtunk már arról, hogy mekkora a felelőssége egy közszereplő állatokhoz való hozzáállásának a véleményformálásban. A napokban Schobert Norbert osztotta meg a hírt, hogy kutyájának kölykei születtek: „Megszülettek az első unokák!” felkiáltással posztolva.

Megszülettek az első unokák! Nálunk Hacsi is gyerek! 10 évesen 3 egészséges, fajtiszta kislány édesapja lett, az igencsak fiatal Kleó párjaként! Hát természetes, hogy megtartunk egyet, majd az ifjú Hacsi megszületik dédunokaként, de nem hal ki életmentő kutyám vérvonala.

A fitneszedző kutyájáról sokszor esett már szó a bulvármédiában, hiszen 2021-ben megmentette gazdája életét. Felismerte, hogy gazdája stroke-ot kapott, és addig őrizte, amíg a segítség meg nem érkezett. A kutyusok kiválóak abban, hogy gazdájuk szervezetének változásait érzékeny radarjaikkal észleljék, és ahogy akkor is, sok esetben életet is képesek menteni. Schobert Norbert esetében ráadásul nem ez volt az első alkalom; a visszaemlékezései szerint már a 80-as években segített rajta egyik korábbi kedvence, Ajax, a németjuhász. A fitneszguru tehát rutinos kutyásnak számít, hiszen évtizedek óta osztja meg életét négylábúakkal.

Éppen ezért tűnik visszásnak a fenti poszt szövege is, amiből valószínűnek tűnik, hogy a kutyás rutin ellenére alapvető információs hiányossággal bír. Azon kutyafajtákat, amik törzskönyvvel igazolják származásukat fajtatisztának nevezzük, nem fajtisztának. Ez nem csupán azt jelenti, hogy fajtajellegűek, azaz küllemre úgy néznek ki, mint a fajta példányai, de a generációkon átívelő származási igazolás mutatja azt is, hogy felmenői mely példányok voltak, milyen egészségügyi vizsgálatokkal rendelkeznek, hogy a fajtákra jellemző, potenciális genetikai betegségeket nem örökíthetik tovább. Az, aki tenyésztőtől vásárol kutyát, garanciát kap arra, hogy a kölyök egészséges. És még a törzskönyves példányokból sem születik mind automatikusan tenyészthetőnek.

Ezért más a szaporítás, mint a tenyésztés

Egy fajtajellegű példány szaporítása során a kockázat mindig nagyobb. A betegségek öröklődése, főként a divatfajták esetén hozzájárulhat ahhoz, hogy egyre kevesebb egészséges példány lesz, és akár a fajta kihalásához is vezethet. Míg ugyanis a kívánatos tulajdonságok akár 4-5 generáció alatt kiveszhetnek még akkor is, ha látszólag azonos fajtájú ebeket párosítanak, a genetikai betegségek és torzulások lehetősége ennél is jobban felerősödik. Elég csak az elmúlt évtizedek legnépszerűbb kutyáira, a francia bulldogokra, mopszokra, angol bulldogokra, vagy a Cavalier King Charles spánielekre gondolnunk. A szaporítás elleni küzdelemben pedig a közszereplők, a média és a nyilvánosság szerepe talán még hangsúlyosabb is, mint valaha. Egyes fajták ugyanis éppen hasonló okok miatt kerülnek veszélybe. Ha a közszereplő szaporítótól vásárol egy designer-kutyafajtát, máris nő az érdeklődés azok iránt. Ha egy filmben cuki, bolyhos jószág tűnik fel főszereplőként, borítékolható, hogy azt veszik majd a tömegek.

A tenyésztők felelőssége a kutyafajták diverzitásának megőrzésében elengedhetetlen. Mély biológiai tudással bírnak – vagy igénybe veszik azon szakemberek segítségét, akik a kutyák egészségmegőrzésével foglalkoznak. Genetikai és viselkedésteszteket végeznek a tenyészpéldányokon, és egészségügyi szűréseknek vetik alá azokat.

Az, aki ezen háttértudás nélkül vág bele kutyája szaporításába, nemcsak az egyes fajták hosszú távú megmaradását veszélyezteti – hiszen minek vegyen valaki tenyésztőtől, ha ingyen is hozzájuthat látszólag ugyanahhoz –, de hozzájárul ahhoz is, hogy az elmúlt évek kemény oktatómunkája semmissé váljon. Míg egy közszereplőnek akár több százezernyi követő is látja a posztjait, a magyar állatvédelemmel foglalkozó oldalak tizedannyi embert sem képesek elérni.

Schobert Norbert azóta tisztába tette a helyzetet a Blikknek nyilatkozva: mind az ő kutyája, mind a szuka törzskönyves példánya fajtájának. De azt is hozzátette egyúttal, hogy:

ha nem lenne törzskönyve és keverék kutya lenne, akkor is továbbvittem volna a vérvonalát.

A hazai állatvédelem rákfenéje a szaporítás

A házi szaporítás, az ivartalanítás hiánya, és a mintegy egymillió gazdátlan és kóbor kutya Magyarország egyik legnagyobb állatvédelmi problémája. Amint azt Ovádi Péter állatvédelmi kormánybiztos is évek óta hangsúlyozza, az edukáció jelentheti a leghatékonyabb megoldást arra, hogy lassan, de biztosan felszámolják a rendszernek elképesztő terheket adó szaporítóhálózatokat, és a gazdátlan kutyák tömegét.

És amennyiben egy kutyaszerető, ám az állattartás anyagi és érzelmi felelősségével tisztában nem lévő internetező azzal szembesül, hogy látszólag ilyen egyszerű a kutyatenyésztés, sokkal könnyebben ugrik bele egy olcsó vagy ingyen kínált kölyök befogadásába. Ez az évek során komoly anyagi terhet is jelenthet számára, rosszabb esetben egy újabb gazdit kereső kutyával terheli a menhelyeket. Még rosszabb esetben pedig több kutyával, ha úgy dönt, hogy egy népszerű véleményformáló nyomán vélt vagy valós érdemei miatt őrizné meg a kutya vérvonalát egy alomnyi könyök segítségével. Amelyekből legfeljebb egyet tartana meg. Hogy a feleslegessé vált példányoknak talál-e gazdát, az pedig csak szerencse kérdése.

Tudjuk, milyen mély érzelmi kapcsolat fűzhet egy embert kedvencéhez. Hogy az idő múlásával felmerül a veszteség fájdalma is bennünk, és félve várjuk az elmúlást. Hogy szeretnénk megőrizni egy kicsit abból, akit szeretünk. Ennek lehet felelős módja, ha törzskönyves és egészséges a kutyánk, hogy tenyésztő segítségével gondoskodunk arról, hogy utódai szülessenek – amennyiben arra alkalmas egészségügyileg. Azonban éppen a több százezernyi gazdira hiába váró négylábú miatt talán ennél is fontosabb a kommunikációban rejlő felelősség. Hogyha mindezek miatti boldogságunkat nyilvánosan megosztjuk a világgal, kicsit többet is tehetünk posztjainkkal: edukálhatunk. A jövő állattartói érdekében.