A közepes méretű kopók A-G-ig: igazi, régi vágású szagkövetők

Az FCI VI. fajtacsoportjának, a kopók és rokon fajtáknak az 1. csoportjában sorakoztatják fel a kopókat, melynek az 1.2-es alosztályában találhatók a közepes méretű kopók.

Mai cikkünkben a közepes méretű kopók (A-tól G-ig) történelmét és jellemét tárgyaljuk.

1. Ariége-i kopó

Az Ariége-i kopó egy Ariége megyéből származó (Franciaország) szagkövető kutya, mely feltehetően a nagy gascogne-i kék kopó, a gascon-saintonge-i kopó és helyi Brique-ek (nem egyetlen fajtát jelöl, közepes méretű, finomabb csontozatú kutyákat értenek alatta) keresztezéséből született. Szülőföldjén remek szolgálatot tesz a nyúlvadászatban a száraz, sziklás, néhol igen meredek vidékeken.

Szorgalmas és nagy teherbírású kutya, aki azon a terepen, ahová kitenyésztették, remekül kiismeri magát. Miközben követi a nyomot, kiereszti öblös hangját. Méretéhez képes igen gyors, és ahogy egy kopóhoz illik, alapvetően kedves és barátságos, remekül dolgozik falkában, de akár egyedül is.Ahogy a legtöbb kopó, ez a fajta is eredeti rendeltetésének megfelelően dolgozik még ma is, és nem jellemző, hogy csak családi kutyaként tartanák.

2. Artois-i kopó

Az artois-i kopó korábban Picard néven volt ismeretes. Igen széles körben használatos kutya, akit ugyanolyan sikerrel vetettek be nyúlra, mint szarvasra vagy vaddisznóra. IV. Henrik és XIII. Lajos francia királyok is nagyra értékelték. Általában falkavadászként használják; ebben az esetben inkább kisebb csoportokban, 6-8 kutya dolgozik együtt. Ahogy szinte minden fajtára, rá is negatív hatással volt a II. világháború, sokáig azt hitték, hogy kihalt. Azonban néhány elszánt tenyésztőknek, egészen pontosan egy M. Audrechy nevű úrnak és madame Pilatnak köszönhetően az 1970-es években sikerült rehabilitálni.

Elképesztően jól terhelhető, igazi kemény kutya, akinek kivételesen jó orra van és erős falkaösztöne. Abszolút kiegyensúlyozott eb, aki mind fajtársaival, mind az emberekkel remekül megtalálja a közös hangot. Kedves és barátságos, ám hamisítatlan munkakutya. Csak családi kedvencként nem javasolt a tartása.

3. Beagle harrier

A beagle harrier-t Franciaországban tenyésztették ki a 19. században. Sajnos a kialakulásáról a rendelkezésünkre álló adatok igen homályosak: lehetséges, hogy a beagle és a nyulászkopó keresztezéséből hozták létre őket, de az is elképzelhető, hogy úgymond a két fajta középpontja lehet, vagyis belőle tenyésztették ki őket. Nyúlra vagy szarvasra vadásztak velük falkában. Ma már igen ritkának számít. Az FCI 1974-ben ismerte el.

Energikus, eltökélt és életteli kutya, akinek a kiállása is ezt sugározza. Falkakutyához mérten barátságos és kellemes temperamentummal megáldott. Csak házi kedvencként ritkán tartják, ami egy kopó esetében kifejezetten szerencsés. Ahhoz, hogy ezek a kutyák kiteljesedhessenek, arra van szükségük, hogy eredeti feladatkörükben dolgozhassanak, vagy legalábbis nagyon hasonló körülményeket biztosítson számukra a gazda.

4. Boszniai kopó

Ismeretes barak vagy boszniai drótszőrű kopó néven is, 1965-ben azonban az FCI által illír kopóként lett regisztrálva. 1973-ban másik nevet kapott, a standard azonban szinte semmit sem változott. Őshazája Bosznia-Hercegovina, eredeti foglalkozását tekintve nagyvadas falkavadász. A feltételezések szerint helyi ebek és olasz vadászkutyák keresztezéséből fejlődött ki valamikor az 1800-as évek végén.

A barak igen kitartó jószág, tele van élettel és kíváncsisággal. Megjelenése kifejezetten robusztus, ősi fajta látszatát kelti.

5. Bretagne-i cserszínű griffon

A bretagne-i cserszínű griffon története egészen az 1500-as évekig visszavezethető, már I. Ferenc francia királynak is volt a birtokában ezeknek az ebeknek az elődjeiből álló falka. A francia forradalomig csak az arisztokrácia tarthatott vadászkutyát és vadászhatott velük lóháton. Ezt a törvényt 1789-ben eltörölték, ami lehetővé tette bárki számára, hogy vadászkutyát birtokoljon. A legtöbb földművesnek és gazdálkodónak azonban nem volt lova, amin a szélsebes kutyákat követhette volna, ezért olyan ebekre volt szükségük, amelynek rövidebb a lába, ezáltal lassabbak; ezen elv mentén fejlődött ki a bretagne-i cserszínű griffon. A fajta továbbra is népszerű hazájában; sokoldalú vadászkutya és családi kutya, de világszerte is egyre több helyen jelenik meg.

Okos, bátor és határozott, feladatát komolyan veszi. Hatalmas erőssége, hogy igen könnyen alkalmazkodik a különböző vadfajokhoz és terepekhez. Mivel vidám és intelligens, ezért családi kutyaként is beválik; jól kijön a gyerekekkel és falkavadász lévén természetesen a fajtársakkal is. Képzését és szocializációját azonban nem szabad elhanyagolni, különben hamar a gazda fejére nőhet.

6. Dunker

A dunker egy norvég fajta, amit norvég kopóként is szoktak emlegetni. Wilhelm Conrad Dunker norvég kapitányról kapta a nevét, aki több szagazonosító kutya keresztezésével alakította ki a fajtát. A világháborúk alatt számuk drasztikusan lecsökkent, ám az azt követő időszakban a dunker újra szárnyalni kezdett. 1980-as években a beltenyésztésből adódó problémák miatt kérelmet nyújtottak be a keresztezésre, amit végül engedélyeztek is, így a fajta képes volt megtartani pozitív jellemzőit, és megmaradt egészségesnek is. Számuk jelenleg is alacsony.

Ahogy a standardban is olvasható, temperamentuma kiváló, kopóhoz képest is szociális, erős idegzetű és megbízható vadászkutya. Pozitív tulajdonságai összességeként remek társnak és falkavadásznak bizonyulnak. Kifejezetten könnyen képezhetőként írják le őket.

7. Erdélyi kopó

Nemzeti kincsünk, büszkeségünk az erdélyi kopó őse a honfoglaló magyarokkal érkezhetett a Kárpát-medencébe, ahol keveredett a már itt élő ebekkel. Ebből alakult ki a pannon kopó, majd később ebből formálták az erdélyi kopót. Az első írásos említése 1237-ből származik. Évszázadokon át igen nagy tiszteletnek örvendett a fajta, nemesek, királyok hűséges vadásztársa volt. Falkában akár medvéket is képes volt leteríteni. Jellegzetes technikája, hogy nem űzi a vadat, hanem csendben tereli a vadász elé.

Elképesztően elegáns, fantasztikus megjelenésű jószág; olyan eb, akinek láttán azonnal felkapja az ember a fejét. Vadászkutya lévén önálló, így a képzésére nagy hangsúlyt kell fektetni, nem való kezdő kutyásoknak. Türelmes, nyugodt és kedves négylábú, a gyerekekkel is remekül kijön. Sok mozgást és foglalkozást igényel. Csak családi kutyaként is megállja a helyét, azonban azzal számolnunk kell, hogy a kopótartás egy életforma. Ha egy kiegyensúlyozott, boldog társat szeretnénk magunk mellett tudni, kopónkra napi több órát kell szánni annak érdekében, hogy mentálisan és fizikálisan is lefárasszuk. 

8. Finn kopó

A finn kopó, hazájának nyelvén a suomenajokoira. A 19. század elején az ezer tó országában még számos olyan kutya létezett, melyek nagyon hasonlítottak az Európa szerte megtalálható kopókra. Ezeket a kutyákat keresztezték a vidék ebeivel, az eredmény pedig a finn kopó lett, vagyis pontosabban a mai ismert modern fajta előfutárai. Róka- és nyúlvadászatra vetették be őket. Az első szabványt 1932-ben írták, eredményeképpen a 20. század elején is még igen aktív keresztezésnek és tökéletesítésnek volt elszenvedője.

A finn kopóról elmondható, hogy nyugodt, barátságos, nagy mozgásigénnyel. Hamisítatlan falkavadász, ezért sem a fajtársak felé, sem emberek felé nem tanúsíthat agresszív viselkedést.

9. Gascogne-i kék griffon

A gascogne-i kék griffon egy ősi, pireneusi eredetű fajta. Valószínűsíthetően a modern fajta a közepes méretű kék gascogne-i kopók és griffonok keresztezésének eredményei. Az egyedszám rendkívül alacsony, a kihalás szélén van, az eltökélt tenyésztők azon fáradoznak jelenleg is, hogy megújítsák a fajtát. Nyúl és vaddisznó vadászatára használták.

Remekül mozog nehéz terepen, kimagasló a szaglása, remek a hangja és tele van lelkesedéssel, ha a munkájáról van szó. Éber kutya, aki ennek ellenér igen ragaszkodó is.

10. Görög kopó

Sajnos a görög kopó múltja igen kevéssé dokumentált, ezért történelme homályba vész. Azt tudjuk róla, hogy egy rendkívül ősi fajta, akit feltételezhetően már olyan archaikus írások is jegyeztek, amelyeket sok sok évvel ezelőtt Dél-Görögországban fedeztek fel.

Lendületes, élénk és lelkes eb, tele munkakedvvel. Hangja kellemes, dallamos. Akár egyedül, akár falkában is remekül teljesít. Síkságon és sziklás terepen egyaránt megállja a helyét.