A „tiltott vadállat” – közép-ázsiai juhászkutya a tenyésztők szemével

Az elmúlt évben Dániában betiltottak 10 keleti pásztorkutya fajtát, amelyeket sem tartani, sem tenyészteni nem lehet a későbbiekben. Bali Péterrel és Deák Mihály tenyésztőkkel beszélgettünk az egyik betiltott fajtáról.

Az utóbbi időben a kutyás világ egy része felbolydult a keleti pásztorkutya fajták tartásának tiltása miatt Dániában. A tiltott 10 fajta közül az egyik a Közép-Ázsiai Juhászkutya, ami meglehetősen népszerű hazánkban.

Tényleg annyira félelmetes ez a fajta, hogy be kellett őket tiltani?

B.P.: Mi közép-ázsiai és kaukázusi juhászkutyákkal foglalkozunk elsősorban. A ma élő közép-ázsiai juhászok már nagyon sokban különböznek a részben ősnek tekintett alabai kutyáktól: az alabai a közép-ázsiai területeken megtalálható ősi pásztorkutya, akik mind a mai napig a pásztorok mellett dolgoznak elsősorban nyájak mellett. Ezzel szemben a mai közép-ázsiai juhászkutyák sokkal inkább egy pásztorkutya múlttal rendelkező, de mára már jelentős mértékben urbanizált munkakutya, vagy őrkutya fajtának tekinthetőek. Viszonyítva a kaukázusi juhászokhoz, mi azt tapasztaljuk, hogy a közép-ázsiai juhászok sokkal kevésbé mentek el az agresszív őrkutya irányába, némiképp finomabb a viselkedésük, szolidabb temperamentumúak, mint a kaukázusiak, főként abban az a eseteben, ha emberek elleni agresszióról beszélünk.

Ha már ez így szóba került, és önöknek mindkét fajtával vannak tapasztalataik, mi az alapvető különbség a kaukázusi juhászkutyák és a közép-ázsiai juhászkutyák vérmérséklete és temperamentuma között?

B.P.: Amit mi a saját kutyáink körében látunk és már egészen fiatalon megjelenik az az, hogy a kaukázusi juhászkutya esetében sokkal erőteljesebb az idegen emberek felé mutatott agresszió szintje. Számunkra sok esetben meglepő, hogy e fajtánál ez már milyen fiatalon megjelenik ösztönszerűen. Ezt sokkal kevésbé, nagyon ritkán tapasztaljuk a közép-ázsiai juhászkutyák esetében, ahol viszont az állatokkal, tehát más, idegen kutyákkal szembeni rendkívül domináns viselkedés jelentkezik korábban. Ez egy nagyon lényeges különbség a két fajta között, ami felnőttkorukban is megmarad, de természetesen megfelelő neveléssel kontrollálható. A közép-ázsiai juhász sokkal megbízhatóbb a gazda jelenlétében, ha egy idegen érkezik látogatóba, akit egy kaukázusi sokkal kritikusabban és ellenségesebben fogad általában. Kevesen vannak tisztában azzal, hogy más keleti pásztorkutyákhoz hasonlóan, a közép-ázsiai juhászok múltjában is jelen voltak a kutya-kutya elleni küzdelmek, ami bizonyos értelemben, ösztön szinten még jelentkezhet náluk és folyamatos kontrollt igényel. Sokszor tapasztaltuk például, hogy laikusok számára meglehetősen sokkoló élmény lehet a fiatal és növendék közép-ázsiai juhászok játéka egymással, ami kívülről és az őket nem ismerők számára egyfajta „véres harcnak” tűnhet.

Egy meglehetősen elterjedt nézet munkakutyások között, hogy a keleti pásztorkutyák, köztük a közép-ázsiai juhász, nehezen, vagy nem képehető kutyák a ma ismert módszerekkel. Mi az önök tapasztalata ezen a területen?

D.M.: Én egykoron a pályafutásomat szolgálati és munkakutya kiképzőként kezdtem, sokat foglalkoztam például német juhászkutyákkal. Ezek alapján elmondhatom, hogy valóban, a mai értelemben vett „modern” képzési módszerek nem ezeknek a kutyáknak a világa, hiszen a karakterük igen jelentősen eltér a szolgálati kutyaként ismert nyugati fajtákéitól. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem érdemes velük kutyaiskolába menni, főként akkor nem, ha ott van egy ezekhez a fajtákhoz valamennyire értő szakember. Azoknak a laikusoknak például, aki mégis úgy dönt, hogy ilyen fajtát választ, kifejezettem ajánlanám a sulit, és különösen a kutya ovit a korai szocializáció miatt. Ha valaki egy szakképzett hozzáértő felügyelete alatt tudja már fiatalon szocializálni ezt a fajtát más emberekkel és kutyákkal, az nagyon megkönnyíti majd a dolgát, amikor a kutya felnő.

Az előbbiekben elmondottak alapján Önök szerint kinek való ez a speciális fajta, ki lehet az ideális gazda számukra?

D.M.: Mindenképpen egy olyan típusú embernek javasolnám, aki nagyon erős karakterrel, akarattal és következetességgel rendelkezik, aki a szó jó értelmében tud keménykezű gazda lenni velük. Ezek a kutyák nagyon nem valók olyan gazdák mellé, akik tapasztalatlanok kutyákkal kapcsolatban, habozó típusúak, kerülik a döntéseket bizonyos szituációkban, hiszen ezek a kutyák nagyon önállóak – ezt várták el tőlük évszázadokon át – és ha bizonytalanságot éreznek a gazdán, bizony átveszik a döntések meghozatalát egy-egy veszélyesebb szituációban, ami nem szerencsés egy 60 kg-os kutya esetében.

Egészen gyengédek is tudnak lenni, ahogy az alábbi videó is mutatja:

B.P.: Ennek a fajtának a tartása jelentős felkészültséget és felelősségérzetet feltételez, hiszen nagyon erős és igen jelentős termetű kutyákról van szó az esetükben. Egy laikus számára elképzelhetetlen teljesítményre képesek a fizikai adottságaik miatt, ami a véleményem szerint messze meghaladja azt a szintet, amire napjainkban egy átlagos kutyatartónak, egy hobbikutyásnak, vagy egy városi, elővárosi kutyatartónak szüksége van, vagy lesz. Kell egyfajta lelkület és hozzáállás ehhez a fajtához, amit ki kell hogy egészítsen sok gyakorlati tapasztalat egy ekkora méretű kutya megfelelő tartásával kapcsolatban. Ha mindezek léteznek, ezzel a fajtával is tökéletesen és konfliktusok nélkül együtt lehet élni sőt, olyan teljesítmény nyújtanak a környezetük és családjuk védelmében, ami egy egész életre szóló élményt jelent majd egy gazdának. Ha viszont a felsorolt feltételek nem állnak rendelkezésre, azt a gazdajelöltet inkább eltanácsolnám a fajtától, hiszen egy ilyen együttélés csak konfliktusokhoz és félreértésekhez vezetne.