A „tiltott vadállat” – a közép-ázsiai juhászkutya tenyésztők szemével

Az elmúlt évben Dániában betiltottak 10 keleti pásztorkutyafajtát, amelyeket sem tartani, sem tenyészteni nem lehet a későbbiekben. Bali Péter és Deák Mihály tenyésztőkkel beszélgettünk az egyik betiltott fajtáról.

Az utóbbi időben a kutyás világ egy része felbolydult a keleti pásztorkutyafajták tartásának tiltása miatt Dániában. A tiltott 10 fajta közül az egyik a közép-ázsiai juhászkutya, ami meglehetősen népszerű hazánkban.

Tényleg annyira félelmetes ez a fajta, hogy be kellett őket tiltani?

B. P.: Mi közép-ázsiai és kaukázusi juhászkutyákkal foglalkozunk elsősorban. A ma élő közép-ázsiai juhászok már nagyon sokban különböznek a részben ősnek tekintett alabai kutyáktól. (Az alabai a közép-ázsiai területeken megtalálható ősi pásztorkutya, aki mind a mai napig a pásztorokkal dolgozik elsősorban nyájak mellett.) Ezzel szemben a mai közép-ázsiai juhászkutyák sokkal inkább egy pásztorkutyamúlttal rendelkező, de mára jelentős mértékben urbanizált munkakutyáknak vagy őrkutyafajtának tekinthetők. Viszonyítva a kaukázusi juhászokhoz, mi azt tapasztaljuk, hogy a közép-ázsiai juhászok sokkal kevésbé mentek el az agresszív őrkutya irányába, némiképp finomabb a viselkedésük. Szolidabb temperamentumúak, mint a kaukázusiak, főként abban az a eseteben, ha emberek elleni agresszióról beszélünk.

Ha már ez így szóba került, és önöknek mindkét fajtával vannak tapasztalataik, mi az alapvető különbség a kaukázusi juhászkutyák és a közép-ázsiai juhászkutyák vérmérséklete és temperamentuma között?

B. P.: Amit mi a saját kutyáink körében látunk és már egészen fiatalon megjelenik, az az, hogy a kaukázusi juhászkutya esetében sokkal erőteljesebb az idegen emberek felé mutatott agresszió szintje. Számunkra sok esetben meglepő, hogy e fajtánál ez már milyen fiatalon megjelenik ösztönszerűen. Ezt sokkal kevésbé, nagyon ritkán tapasztaljuk a közép-ázsiai juhászkutyák esetében. Náluk viszont az állatokkal, tehát más, idegen kutyákkal szembeni rendkívül domináns viselkedés jelentkezik korábban. Ez egy nagyon lényeges különbség a két fajta között, ami felnőttkorukban is megmarad, de természetesen megfelelő neveléssel kontrollálható.

A közép-ázsiai juhász sokkal megbízhatóbb a gazda jelenlétében, ha egy idegen érkezik látogatóba. Egy kaukázusi sokkal kritikusabban és ellenségesebben fogad általában egy idegent. Kevesen vannak tisztában azzal, hogy más keleti pásztorkutyákhoz hasonlóan a közép-ázsiai juhászok múltjában is jelen voltak a kutya-kutya elleni küzdelmek. Ez bizonyos értelemben, ösztönszinten még jelentkezhet náluk, és folyamatos kontrollt igényel. Sokszor tapasztaltuk például, hogy laikusok számára meglehetősen sokkoló élmény lehet a fiatal és növendék közép-ázsiai juhászok játéka egymással. Kívülről, és az őket nem ismerők számára egyfajta „véres harcnak” tűnhet.

Egy meglehetősen elterjedt nézet munkakutyások között, hogy a keleti pásztorkutyák, köztük a közép-ázsiai juhász, nehezen vagy nem képezhető kutyák a ma ismert módszerekkel. Mi az önök tapasztalata ezen a területen?

D. M.: Én egykoron a pályafutásomat szolgálati és munkakutya-kiképzőként kezdtem, sokat foglalkoztam például német juhászkutyákkal. Ezek alapján elmondhatom, hogy valóban, a mai értelemben vett „modern” képzési módszerek nem ezeknek a kutyáknak a világa. Hiszen a karakterük igen jelentősen eltér a szolgálati kutyaként ismert nyugati fajtákéitól. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem érdemes velük kutyaiskolába menni. Főként akkor nem, ha ott van egy ezekhez a fajtákhoz valamennyire értő szakember. Annak a laikusnak például, aki mégis úgy dönt, hogy ilyen fajtát választ, kifejezetten ajánlanám a sulit, és különösen a kutyaovit, a korai szocializáció miatt. Ha valaki egy szakképzett, hozzáértő felügyelete alatt tudja már fiatalon szocializálni ezt a fajtát más emberekkel és kutyákkal, az nagyon megkönnyíti majd a dolgát, amikor a kutya felnő.

Az előbbiekben elmondottak alapján önök szerint kinek való ez a speciális fajta, ki lehet az ideális gazda számukra?

D. M.: Mindenképpen egy olyan típusú embernek javasolnám, aki nagyon erős karakterrel, akarattal és következetességgel rendelkezik. Egy olyannak, aki a szó jó értelmében tud keménykezű gazda lenni velük. Ezek a kutyák nagyon nem valók olyan gazdák mellé, akik tapasztalatlanok kutyákkal kapcsolatban, habozó típusúak, kerülik a döntéseket bizonyos szituációkban, hiszen ezek a kutyák nagyon önállóak – ezt várták el tőlük évszázadokon át. Ha bizonytalanságot éreznek a gazdán, bizony átveszik a döntések meghozatalát egy-egy veszélyesebb szituációban, ami nem szerencsés egy 60 kg-os kutya esetében.

Egészen gyengédek is tudnak lenni, ahogy az alábbi videó is mutatja:

B.P.: Ennek a fajtának a tartása jelentős felkészültséget és felelősségérzetet feltételez, hiszen nagyon erős és igen jelentős termetű kutyákról van szó. Egy laikus számára elképzelhetetlen teljesítményre képesek a fizikai adottságaik miatt. Véleményem szerint ez messze meghaladja azt a szintet, amire napjainkban egy átlagos kutyatartónak, egy hobbikutyásnak, vagy egy városi, elővárosi kutyatartónak szüksége van, vagy lesz. Kell egyfajta lelkület és hozzáállás ehhez a fajtához, amit ki kell hogy egészítsen sok gyakorlati tapasztalat egy ekkora méretű kutya megfelelő tartásával kapcsolatban. Ha mindezek megvannak, ezzel a fajtával is tökéletesen és konfliktusok nélkül együtt lehet élni. Sőt, olyan teljesítményt nyújtanak a környezetük és családjuk védelmében, ami egy egész életre szóló élményt jelent majd. Ha viszont a felsorolt feltételek nem állnak rendelkezésre, azt a gazdajelöltet inkább eltanácsolnám a fajtától, hiszen egy ilyen együttélés csak konfliktusokhoz és félreértésekhez vezetne.