A kontinentális típusú vizslák A–N-ig: a vadászkutyák gyöngyei

Az FCI VII. fajtacsoportjában kapnak helyet a vizslák. Ennek 1. alcsoportjában találhatók a kontinentális vizslák, az1.1-es alosztályában pedig a kontinentális típusú vizslák.

Cikkünkből a kontinentális típusú vizslák (A-tól N-ig) történelmét és jellemét ismerheted meg.

1.) Ariège-i vizsla

Az ariège-i vizsla feltehetően az ókori francia Braques elnevezésű kutyáktól eredeztethető. A 19. század során minden bizonnyal keresztezhették a Braques of Meridional elnevezésű fajtával, ami könnyedséget és dinamizmust adott a kutyának. A világháborúk során az állomány veszélybe került, de szerencsére számos vadász ragaszkodott a fajtához, és használta is, így elkerülhetővé vált a kihalás. 1990-ben komolyabb formában folytatódott a tenyésztés és a rehabilitáció is egy tenyésztőkből álló elhivatott csoportnak köszönhetően.

Stabil, kiegyensúlyozott kutya, aki igen nagyra értékeli az emberek és a fajtársak társaságát is. Ellenálló, engedelmes és könnyen tanítható. Az egyik legnagyobb előnye, hogy az évek során mindenféle vadászathoz sikerrel alkalmazkodott.

2.) Auvergnei-i vizsla

Az auvergne-i vizsla egy archaikus fajta, Franciaország Cantal megyéjében már két évszázada jelen van. Francia vadászok tenyészették ki, akiknek olyan ellenálló és terhelhető kutyára volt szükségük, aki órákon keresztül képes vadászni. A szakértők szerint a célzott tenyésztésből a Máltai Lovagrend is kivehette a részét. Igen jellegzetes bundája és erős identitása van, így aki találkozik egy ilyen ebbel, annak egy életre szóló élményben lesz része.

Az auvergne-i vizsla nagyon gyengéd jószág, aki intenzíven ragaszkodik a gazdájához, ennélfogva pedig engedelmes és könnyen képezhető. Intelligens kutya, akinek a tanítás során könnyedén törnek felszínre remek ösztönei. Jól alkalmazkodik a családikutya-szerephez is.

3.) Bourbonnais-i vizsla

Franciaországban kitenyésztett olyan ebek leszármazottja a bourbonnais-i vizsla, amelyeket arra alkottak meg, hogy megmutassák a vadásznak a lelőtt vad helyét. A francia irodalomban már az 1500-as évek végéről találhatunk leírásokat, amelyekben kitértek arra, milyen magasan fejlett a fajta vadászösztöne. Neve a kitenyésztésének helyére, vagyis Bourbonnais történelmi tartományra utal, amely a mostani Allier megyének felel meg. Ma már az a cél, hogy a fajta mindenes vadászkutyává váljon, vagyis hogy a vad megmutatása mellett nyomkövetésre és elhozásra is be lehessen vetni, természetesen úgy, hogy emellett megfeleljen a fajtaszabványnak.

Nyugodt, kiegyensúlyozott eb, akinek gyengéd jellemét szokták még emelik gyakran kiemelni. Az AKC leírása szerint alkalmas olyan családoknak, akik alkalmanként vadásznak, de a kutya házi kedvenc szerepet is betöltene náluk. A bourbonnais-i vizsla családjához ragaszkodik, terepen azonban elszánt, komoly és fegyelmezett. Intelligens vadász, aki nagyon könnyen alkalmazkodik a különböző terepviszonyokhoz.

4.) Burgosi vizsla

Eredeti nevén a Perdiguero de Burgos egy olyan spanyol vadászkutya, amely nagyban hozzájárult más pointerek kifejlődéséhez. Már az 1500-as évekből is találunk rá utaló jeleket. A fajta szarvasokra specializálódott a múltban, ma már azonban inkább fürjre, fogolyra és mezei nyúlra vetik be. A vadászok igen nagyra tartják, ugyanis a robusztus eb nehéz terepen is nagyon jól teljesít. Ráadásul amellett, hogy megmutatja, hol van az elejtett vad, képes azt visszahozni is, sőt, még nyomkövetésre is használható kivételesen jó szimata miatt.

Temperamentuma teszi tehetsége mellett igen jó vadászkutyává és szerethető társsá a burgosi vizslát. Nagyon engedelmes, intelligens, kiegyensúlyozott és nyugodt eb. Nemesi kisugárzása nemcsak a viselkedésében, de megjelenésében is gyönyörűen tükröződik.

5.) Francia vizsla

A francia vizslának az FCI 2 típusát különbözteti meg, a gascogne-it, valamint a pireneusit. Előbbi a nagyobb, utóbbi a kisebb (az eredeti arányokat megőrizve), azonban mindkettő Dél-Franciaországból és a Pireneusok középső részéről származik. Külön standardjuk van, ugyanis külső megjelenésükben néhány ponton eltérnek, ám ezek egy avatatlan szem számára kevésbé feltűnőek. A 15. század óta létezik a fajta, amelyet eredetileg főleg a madarak vadászatánál vetettek be. Az évek alatt külföldre vittek nagyon sokat ezekből az ebekből, majd ottani fajtákkal keresztezték őket. A 19. században kezdték el a kutatást az eredeti kutyák iránt, akkor figyeltek fel a két különböző típusra. A gascogne-i típus robusztusabb volt, hűbb maradat eredeti alakjához. A pireneusi ezzel szemben olyan vadászok ténykedésének gyümölcse, akik az eredeti kutya egy karcsúbb és gyorsabb változatára vágytak. Az utóbbi verzió ma már népszerűbb.

Gyengéd, kedves és szociális fajta, aki a rendkívül nehéz terepen is úgy mozog, mintha az egyáltalán nem akadályozná. Annak ellenére, hogy eredeti feladata az elejtett vad megkeresése és megmutatása volt, természetes módon rendelkezik elhozó ösztönökkel is. A vizet nagyon szereti.

6.) Magyar vizsla

A magyar vizslának is két változata van, a drótszőrű és a rövid szőrű, melyeket az FCI is külön fajtaként ismer el. A honfoglaló magyarok kopószerű, sárga vagy barna, gyakran foltos kutyákkal érkeztek a Kárpát-medencébe; az 1100-as évek képanyagaiból kiderül, hogy ezek az ebek nagyon hasonlítottak a vizslákra. Első írásos említésére azonban majd csak a 14. századból bukkanhatunk. A török hódoltság idején ezek a kutyák keveredtek megszállóink sárga vizsláival, így alakult ki a ma is ismert színárnyalat. A 18. században a fegyverek elterjedésével a vizsla térhódítása is megkezdődött, ami remek tulajdonságainak köszönhetően ma is tart. A drótszőrű vagy drótos változat egy fiatalabb fajta, amelynek tenyésztése az 1930-as években kezdődött el drótszőrű német vizslák bevonásával. A tenyészcél az volt, hogy megtartsák a rövid szőrű minden tulajdonságát azzal a kivétellel, hogy az atletikus testet egy sokkal időjárásállóbb bunda védje. Ha kíváncsi vagy a két fajta részletes történetére és a köztük lévő különbségekre, azt ide kattintva tudhatod meg.

Mindkét változat kitűnő jellemmel rendelkezik. A mai napig is nagy sikerrel aknázhatók ki vadászképességeik, de ugyanolyan jól muzsikálnak családi kedvencként is. Természetesen csak abban az esetben, ha a gazda tudja biztosítani egy ilyen intelligens és nagy mozgásigényű fajtának a napi stimulációt. A terepen mindig fegyelmezettek, remek orruknak hála hibátlanul jelzik az elejtett vad helyét, amit vissza is kell tudniuk hozni. Az ő esetükben nem lesz elég napi egy hosszabb séta. Rendkívül kedves, barátságos és hűséges társak; elfogultság nélkül mondjuk, hogy egy magyar vizslát lehetetlen nem szeretni.

7.) Német vizsla

A német vizslának 4 változatát különböztetjük meg, a rövid szőrűt, a hosszú szőrűt, a drótszőrűt és a szálkás szőrűt. A bundájuktól eltekintve azonban igen hasonló kutyákról beszélünk.
A rövid szőrű kitenyésztése valamikor az 1860-as és 1880-as évek között kezdődött el. A cél az volt, hogy egy időjárásálló, minden körülményekhez alkalmazkodó vadászkutyát hozzanak létre. A különböző fajták bevonásával elérték, hogy a kotorékvadászat kivételével minden vadászati módhoz értsen a kutya. A drótszőrű német vizslát a rövid szőrű változatból tenyészették ki a pudelpointer, a drótszőrű griffon és feltehetően az airedale terrier bevonásával. Eleinte nehezen akarták elismerni a fajtát, amely ugyan kevésbé hajlékony, de az időjárási viszontagságokat jobban állja. A hosszú szőrű változat talán kevésbé ismert, ezt feltehetően szetterek és spánielek bevonásával alkották meg az 1800-as évek végén. A szálkás szőrű változatot tartják a legősibb német vizslának. 1888-ban egy kinológus megállapította, hogy a német szálkás szőrű vizsla egy drótszőrű változat, és nem a rövid szőrű egyik válfaja.

Testfelépítésük izmos, kiállásuk erős, nemes, magabiztosságot sugárzó. Mind a 4 változat kifejezetten jól és szenvedéllyel úszik. Kitartó, fáradhatatlan és rendkívüli tehetséggel megáldott mindenes vadászok, akik ma már családi kutya szerepben is fel-feltűnnek. Azt azonban fontos leszögezni, hogy nagyon sok figyelmet igényelnek, akiknek nem lesz elég a napi 1 órás séta és a pisiszünetek. Önállóságuk és magasan fejlett vadászösztönük okán a rendszeres mentális stimuláció is elengedhetetlen a számukra. Okos, kiegyensúlyozott és tanulékony kutyák, akik egy aktív gazda mellett megmutatják minden pozitív tulajdonságukat. Nagyon szeretnek emberek közelében lenni, a magányt rosszul viselik.

Fontos!

Az FCI fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk a hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.