A kontinentális típusú vizslák O–W-ig: vadászkutyák a világ minden pontjáról

Az FCI VII. fajtacsoportjában kapnak helyet a vizslák. Ennek 1. alcsoportjában találhatók a kontinentális vizslák, az 1.1-es alosztályában pedig a kontinentális típusú vizslák.

A következőkből a 8 kontinentális típusú vizsla (O-tól W-ig) történelmét és jellemét ismerheted meg.

1.) Olasz vizsla

A bracco italiano egy ősi vadászkutya, melynek elődjét már a 14. században készült freskókon is megörökítették. Ezek bizonyítják, hogy sem morfológiájában, sem alkalmazásában, rátermettségében nem változott szinte semmit. Nagy kiterjedésű terepen, hosszú vadászatok során is kifogástalanul állja meg a helyét, ráadásul amellett, hogy megmutatja a vadat a vadásznak, természetesen fejlett képessége van annak visszahozására is. Az 1800-as években szembe kellett néznie a kihalással, ugyanis a tenyésztés során keresztezték olyan fajtákkal, melyek az állatot nehézzé, kevésbé hatékonnyá tették, valamint számos betegség is felütötte náluk a fejét. Az 1920-as években indult meg a rehabilitáció, amely magába foglalta a kialakult két változat egyesítését is.

Az olasz vizsla igazi kemény kutya, aki a vadászat során mindenféle körülményhez és vadászati stílushoz könnyedén alkalmazkodik. Kiképzése gyerekjáték, szeret a gazda kedvében járni és kifejezetten engedelmes is. Intelligens és nemes kutya, akiknek a megjelenése is sugározza ezen kvalitásait.

2.) Ősi dán vizsla

A fajta eredete körülbelül 1710-ig visszavezethető, amikor is egy Morten Bak nevű férfi, aki Randers és Hobro városok közelében élt, 8 generáción keresztül pároztatta romák kutyáit a helyi farmkutyákkal, amiből is megszületett a bakhound, vagyis az ősi dán vizsla. A helyi gazdák farmkutyáikat bloodhoundnak, vagyis vérebnek hívták, de a szakértők szerint ezek az ebek valószínűleg inkább a Squire’s scent houndok leszármazottai voltak, akiknek őse a Szent Hubertusz kopó volt. Valószínűsíthető továbbá, hogy a romák kutyái pedig spanyol és más vadászkutyáktól származtathatók.

Csendes és stabil kutya, aki munka közben eltökélt és bátor. Munka közben a vadásszal olyan ügyességgel tartja a kontaktust, hogy közben a vadászat ritmusát sosem zavarja meg, és nem kelti fel a vad figyelmét sem. Bevethető nagyobb és kisebb kiterjedésű terepen is.

3.) Pont-audemer-i vizsla

A pont-audemer-i vizslát a 19. században tenyésztették ki a róla elnevezett településen angol vadászok által hozott szetterek és pointerek felhasználásával. A különleges megjelenését és vadászati stílusát azonban szintén a tökéletesítéshez használt angol és ír vízi spánielektől kapta. Egyedi képességeit remekül kamatoztathatta a Pont-Audemer környéki mocsarakban vízimadarak vadászata közben, de feljebb, a hegyvidékeken sem vallott szégyent, amikor az ott élő vadakra kellett vadásznia. Sajnos már 1880 körül elkezdett csökkenni a számuk, melyet csak tetőzött a két világháború. Kifejezetten ritka fajta ma is.

Nemcsak külső megjelenésében egyedi kutya, de a belső jellemzőinek kombinációját tekintve is. Kifejezetten intelligens, bátor és hűséges a pont-audemer-i vizsla. Munka közben nagyon keményen dolgozik, azonban amikor a lazításra kerül a sor, rettentően gyengéd eb képében tűnik fel, aki nagyon ragaszkodó is. Könnyű képezni éles esze miatt. Megfelelő fizikális és mentális stimuláció mellett a családi életbe is nagyon könnyen beilleszthető.

4.) Portugál vizsla

A portugál vizsla az Ibériai-félszigetről származik, Portugáliában valamikor a 12. környékén bukkant fel. Eredetileg királyi kennelekben tenyésztették ki azzal a céllal, hogy a solymászathoz használják. Elképesztő, de több száz év távlatából a mai napig is betölti eredeti szerepét Portugáliában. Fontos adalék, hogy a 18. század folyamán számos bortermeléssel foglalkozó angol család települt le Porto környékén, akik így megismerték és megszerették a portugál vizslát. Így került Angliába, ahol szerepet játszott az angol pointer tökéletesítésében. (Érdekesség, hogy a mindkét fajtának hangsúlyos a stopja, ami igen hasonló megjelenésűvé teszi őket.) Ma, közel ezer év elteltével, elmondható, hogy a fajta még mindig őrzi eredeti külső megjelenését és funkcionális tulajdonságait.

Igazán intenzív teremtés a portugál vizsla, akinek mindene a gazda. Rendkívül jól terhelhető, mozgásigénye szinte kielégíthetetlen. Ezek mellett azonban elmondható, hogy megfelelő stimuláció mellett egy nyugodt, kedves kutya lehet a személyében a társunk, aki a munkáját tekintve elkötelezett és lelkes.

5.) Pudelpointer

Talán nem olyan nehéz kitalálni, hogy a pudelpointer ősei uszkárok (angolul poodle) és pointerek voltak. A megalkotásánál a tenyészcél az volt, hogy létrehozzanak egy olyan ebet, aki egyesíti az uszkár intelligenciáját, vízimádatát, könnyű képezhetőségét, bundáját, és elhozó ösztönét a pointer végtelen vágyával a vadászat iránt, mutató ösztönével, kitartásával, remek szimatával és a madarakhoz fűződő remek érzékével. Az első uszkár és angol pointer keresztezése az új fajta létrehozására Németországban történt 1881-ben. A fedezőkan III. Frigyes német császár, Tell nevű pointere volt. A folyamat során kitűnt, hogy az uszkár, mint fajta, génjei dominánsabbak a továbbörökítésben, ezért a tenyésztési programba még több pointert vontak be, hogy elérjék a fajta ma is ismert formáját.

A pudelpointer nyugodt kutya, aki remekül képes önmaga szabályozására és irányítására. Kimagasló tehetsége miatt a vadászatban hazájában mindig is nagyra tartották és megbecsülték. Tele van önbizalommal, de emellett kedves, barátságos és ragaszkodó is. Nem is csoda, hogy szinte senki nem tud ennek a kombinációnak ellenállni. Létfontosságú számára a mentális és fizikális stimuláció is, így csak olyan háztartásban érzi jól magát, ahol ezt megkaphatja, legfőképp vadászat formájában.

6.) Saint-germain-i vizsla

A saint-germain-i vizsla Franciaországból származik az 1800-as évekből. A francia vizsla és az angol pointer szerelemgyerek, akinek eredeti neve a Compiegne Pointer volt annak a kennelnek a nevéből eredeztetve, ahol kitenyésztették. Ez a kutya a 20. század elejéig nagy népszerűségnek örvendett, az első, 1863-as francia kutyakiállításokon a legtöbbet bemutatott vizsla volt.

Rendkívül szociális, ragaszkodó és érzékeny kutya, aki a képzése során biztosan megszenvedi, ha durván bánnak vele. Amire nincs is „szüksége”, ugyanis nagyon gyorsan tanul. A vadászat a vérében van, a terepen igazi profi, aki híres puha szájáról. Nagyon szeret közel lenni az emberekhez, akkor boldog, ha a vadászat mellett a családjával is rengeteg időt tölthet.

7.) Szlovák drótszőrű vizsla

Sajnos hazáján kívül igen ritka jelenség, pedig páratlan látványt nyújt a hamuszürke szőrével és élénk tekintetével a szlovák drótszőrű vizsla. Egy viszonylag fiatal fajtáról beszélünk, feltehetőleg célzott tenyésztése az 1950-es évekre vezethető vissza. Valamikor a II. világháború után fejlődhetett ki az akkori Csehszlovákia területén valószínűleg weimari vizsla, cseh szálkás szakállú vizsla és drótszőrű német vizsla felhasználásával. Mindenes vadászkutyaként alkalmasnak kell lennie mindenféle terepre; meg kell mutatni a vadásznak a vad helyét (a sérültet is), és a lövés után be is kell tudnia gyűjteni azt.

Igen nemes megjelenésű eb, aki engedelmes és könnyen tanítható. Családjához nagyon ragaszkodik, ám az idegenekkel szemben távolságtartó lehet. (Ugyanakkor sosem agresszív vagy félénk.) Viszonylag könnyen alkalmazkodik a körülmények változásához, azonban rendszeres mentális stimulációjáról és lemozgatásáról nem szabad megfeledkezni.

8.) Weimari vizsla

A weimari vizslát az 1800-as évek elején tenyésztették ki, neve összefonódik Karl August szász-weimari nagyherceg nevével. A herceg, mint a kor sok európai nemese, lelkes vadász volt. Azt az álmot dédelgette, hogy létrehozzon egy tökéletes vadászkutyát. Ezt a törekvését követve állítólag vérebeket keresztezett különféle német és francia vadászkutyákkal, aminek az eredménye a weimari vizsla lett. Eredetileg olyan nagyragadozókon vetették be, mint a medve, a puma és a farkas, ám amikor ezek európai populációja lecsökkent, a fajta univerzálisa vadászként bizonyíthatott. A weimari vizsla hosszú évekig féltékenyen őrzött titok volt a német arisztokrácia körében, de az 1920-as évekre kezdték az egész világon megismerni.

A németek szürke szelleme egy igen egyedi szépségű vadászkutya, aki eredeti munkájában és családi kutyaként is remekül megállja a helyét. Könnyen képezhető, eszes, lételeme a mozgás és a szeretett emberével, embereivel eltöltött idő. Csupa szív, kedves kutya, akik a gyerekekkel is nagyon jól kijön. Remek társunk lehet a személyében, amennyiben nem sajnáljuk az időt és az energiát a fizikális és mentális stimulációjára.

Fontos!

Az FCI-fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk a hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.