Akinek a kutyája fára mászott: így lett híres Konrad Lorenz kutyaetológus

Akik szeretik a kutyákat, azoknak Konrad Lorenz neve lehet, hogy ismerősen cseng. A neves zoológus és ornitológus, akit a modern etológia úttörőjeként szoktak emlegetni, maga is lelkesen tanulmányozta a kutyák viselkedését.

Az osztrák tudós nagyon szerette és tisztelte az állatokat, egy életen keresztül figyelte viselkedésüket. Már-már klasszikusnak számító műve, az Ember és kutya érdeklődésének középpontjában természetesen a kutya áll. De ki volt ez a neves etológus, aki szerint az eb hűsége értékes ajándék?

Ki volt Konrad Lorenz?

Lorenz 1903-ban született, a Bécs melletti Altenbergben. Már gyerekkorában is vonzódott az állatokhoz, érdeklődve figyelte őket. Lorenz a természet és a tudományok bűvkörében élte le az életét. Először orvosként végzett, majd zoológiából doktorált, és egy életre szóló barátság fűzte Nikolaas Tinbergenhez, a holland etológushoz, akivel később (Karl von Frisch-el kiegészülve) együtt vehette át a fiziológiai-orvosi Nobel díjat. Élete folyamán dolgozott egyetemi professzorként, szolgált a katonaságnál a második világháborúban, esett orosz hadifogságba, emellett számos sikeres könyv megírása kötődik a nevéhez. Az állatok szeretete egész életében végigkísérte, munkásságáért rengeteg elismerést és díjat kapott.

Tevékenységének jelentősége

A népes állatsereglettel körülvett tudós nagyon sok fajnak figyelte meg a viselkedését. Például sokáig tanulmányozta a nyári ludakat, és ezekből a vizsgálatokból fakad a bevédősés, vagyis az imprinting mechanizmusának magyarázata. Eszerint egyes állatfajok kötődést érezhetnek az első mozgó tárgy után, amelyet először meglátnak. Az állatok viselkedésének kutatásán keresztül következtetni tudott az emberi magatartásra is, és rájött, hogy minden faj osztozik egy öröklődő cselekvési mintán. Ez utóbbi szerint nem csupán testfelépítésükben hasonlítanak az állatfajok, hanem szokásaikban is. A tudós emellett nem volt rest felhívni a figyelmet a Földet fenyegető ökológiai katasztrófára, veszélyekre.

Konrad Lorenz és kutyás könyve

Ember és kutya című művében számos megállapítást és érdekes megfigyelést leszögez a kutyákkal kapcsolatban. A könyvben Lorenz többek között arról ír, hogyan alakulhatott ki a kutya és az ember évezredes kapcsolata, hogy miből fakadhat a kutyahűség. Saját tapasztalatai alapján nevelési és tartási tanácsokat oszt meg az olvasóval, emellett beszél a kutyák viselkedésbeli sajátságairól, a gazda és kutya különleges viszonyáról is. Az ebek ragaszkodásáról így ír:

Az a hétköznapi tény, hogy a kutyám jobban szeret engem, mint én őt, egyszerűen letagadhatatlan, és engem mindig bizonyos szégyennel tölt el.”

A tudós kutyái

Lorenzt nem véletlenül érdekelték ennyire a kutyák, hiszen neki is számtalan jószága volt az otthonában. Kutyái között akadt bulldog, német juhászkutya, csau-csau, tacskó, skót terrier, sőt, még dingó is. Kisfiúként első ebe egy ajándékba kapott tacskó volt, akit Krokinak nevezett el. Ám nem bizonyult túl hűséges társnak, folyton megszökött, így Lorenz családja kénytelen volt elajándékozni.

Azonban nem ő volt Lorenz első és utolsó négylábú kedvence, a tudósnál egész kutyanemzedékek nevelkedtek a legkülönbözőbb személyiségekkel. Volt például egy skót terriere, Ali, aki képes volt fára mászni, miközben kergette a macskát; ott volt még Stasi, a csau-csau keverék, aki a vonatra is követte távozó gazdáját; és Bully, a bulldog, akinek legjobb barátja egy macska volt. Lorenz nem csupán gondozta, nevelgette kutyáit, hanem tanulmányozta is kedvenc négylábúi viselkedését: megfigyelései alapján arra következtetett, hogy jobban hasonlítanak egymáshoz, mint az emberek.

(Képek: Getty Images Hungary)