8 veszélyes mítosz, amiket ideje megcáfolni a kölyökkutyákról

Eloszlatni a kölyökkutyák nevelésével és kiképzésével kapcsolatos tévhiteket segíthet megváltoztatni azokat a viselkedésmintákat, amelyek nem támogatják egy boldog, egészséges és jól nevelt négylábú felnevelését.

A következő tanácsok és intelmek megkönnyíthetik a kiskutyák számára, hogy új otthonukhoz úgy alkalmazkodjanak, hogy egy életen át tartó szeretet és bizalom fűzi majd a családtagjaikhoz. Íme 8 gyakori tévhit a kölyökkutya nevelését illetően, amelyet fontos, hogy eloszlassunk!

8 gyakori tévhit, amely a kölyökkutya nevelését érinti

1.) Nem igaz, hogy ha megvigasztalod, csak erősíted a félelmét

A viselkedés erősíthető, nem az érzelmek. Egy félelemmel teli kölyökkutya megnyugtatása kedves és segítőkész cselekedet, amit neked is alkalmaznod kell! Gondolj csak az embergyerekekre, vagy akár saját magadra. Nem attól érzed magad nagyobb biztonságban egy rázós szituációban, ha a körülötted lévők nem vesznek a félelmeidről tudomást. A te megnyugtatásod és szeretetteljes hozzáállásod fog segíteni a kiskutyának abban, hogy biztonságban érezhesse magát, és magabiztosabbá válhasson.

2.) Nem jó ötlet futni vinni a kiskutyát, hogy így biztosíts számára edzést

Sok kutya felnőve nagyszerű futótárs lesz, de

a kölykökkel nem szabad futni.

A hosszabb távú futás nem tesz jót a fiatal kutyáknak, különösen, ha betonon, aszfalton vagy más kemény felületen futnak. Ez káros lehet a mancsok, ízületek és más testrészek számára is. A kölykök futkoshatnak és játszhatnak, de ez teljesen más, mint a hosszabb távú futás. Az a kor, amikor az ebek elkezdhetnek futni, sok tényezőtől függ, beleértve a kutya méretét és fajtáját is. Az általános ajánlás, hogy ne fussunk vele addig, amíg legalább 9 hónapos vagy egyéves nem lesz. Ám mielőtt belekezdenétek az edzésbe, kérd ki az állatorvosotok véleményét!

3.) Nem igaz, hogy azoknak a kölyökkutyáknak, akik fajtársakkal együtt élnek, nem szükséges, hogy ismerkedjenek és játsszanak más ebekkel

Bár a többi, a háztartásban élő kutya hozzájárul ahhoz, hogy a kölyök megtanulja a társas viselkedés szabályait, nem elegendő, ha csak azokat a kutyákat ismeri, akikkel együtt él. Azok a kutyák, akik csak a családjukban lévő kutyákat ismerik, valószínűleg csak azokkal a kutyákkal érzik majd jól magukat. Ahhoz, hogy más négylábúakkal is kényelmesen érezzék magukat, többféle tapasztalatra van szükségük, amit idegen ebekkel való találkozások során szerezhetnek meg. Így megtanulják, hogy általában hogyan viselkedjenek egy fajtárssal, nem csak néhány konkrét egyeddel.

4.) A kölyökkutyáknak nincs azonnal szükségük a sétákra, amint hazavisszük őket

A kölyköknek szükségük van mozgásra, mentális stimulációra és figyelemre, amit gyakran a séták során kapnak meg, de a séta nem az egyetlen módja ezek biztosításának. Sok kölyökkutya túlstimuláltnak érezheti magát a séták alatt, és jobban jár, ha az udvaron tölthet időt, játszhat, vagy ételrejtvényekkel foglalhatja el magát, amelyek ugyanazokat az előnyöket nyújtják, mint a séták.

Ha úgy tűnik, hogy a kölyökkutyád élvezi a sétákat, az nagyszerű, és mindenképpen sétáljatok. Azonban ha a kicsinek időre van szüksége ahhoz, hogy hozzászokjon a sétához, azt figyelembe kell venni. Ilyenkor fokozatosan vezessük be a sétákat úgy, hogy pórázt és nyakörvet használunk a házban vagy az udvaron, vagy ha csak néhány percnyit sétálunk egyszerre.

5.) Nem igaz, hogy az első 2 hónapban több száz emberrel kell találkoznia a kölyökkutyának

A szocializáció folyamata abban áll, hogy a kölyök egy sor új élménnyel találkozik élete kritikus időszakában, ami 3-tól 14 hetes korig tart. Az élmények minősége azonban sokkal fontosabb, mint a mennyiségük! Ami lényeges az az, hogy a kölyök pozitív élményeket szerezzen az emberekkel, akikkel találkozik. Ezeknek a személyeknek nyugodtnak kell lenniük, és javasolt, hogy kínáljanak neki jutalomfalatot, és dicséretet, simogatást is.

6.) A kölyökkutyáknak nem feltétlenül kutyás parkokba kell járniuk a szocializációhoz

Ugyan a kutyáknak szükségük van arra, hogy találkozzanak más ebekkel a szocializációs időszakukban, ahogy arra már fentebb utaltunk, ám egy kutyás park vagy futtató nem biztos, hogy a legalkalmasabb hely erre. A kölyköknek egyesével vagy kis csoportokban kell találkozniuk más kutyákkal, és ezeknek a kutyáknak gondosan megválasztottaknak kell lenniük ahhoz, hogy pozitív élményeket szerezzenek ebben a felállásban is. A futtatókban és a parkokban túl sok a kutya, akik túlfűtötten viselkedhetnek. Ha durva, agresszív vagy akár túl intenzív fajtársakkal kerülnek össze, könnyedén túlstimulálódhatnak, amit nem akarunk.

7.) A szobakennelhez való szoktatás nem kegyetlenség

Mi több, a szobakennel megléte az egyik legjobb dolog, ami a kicsivel történhet! Ez egy olyan terület lesz a későbbiekben a számára, ahová ha elvonul, kivétel nélkül tudja, hogy ott mindig megnyugodhat, biztonságban lehet, és nem fogják zavarni. Persze büntetésként sosem lehet használni, ugyanis így elveszti minden értelmét. Ha ezt megfogadjuk, biztosítunk a kedvencünknek egy olyan területet a lakásban, ahová bármikor visszatérhet, ha magányra van szüksége.

8.) A kölyökkutyák és a nyakörv, valamint a póráz nem természetes párosítás

Könnyebb dolgunk lenne, ha így lenne, de sajnos nincs így. A legtöbb kutyát meg kell tanítani arra, hogy elfogadja a nyakörvet és a pórázt. Ha fiatal korukban, körülbelül 2 hónaposan kezdjük el a nyakörv felhelyezését, majd később a póráz hozzácsatolását, könnyebben elfogadják, mint ha idősebb korban próbálkoznánk ezzel. Ügyeljünk arra, hogy az eszközök könnyűek legyenek, a nyakörv pedig ne legyen szoros. Kapcsoljuk össze ezek felhelyezését pozitív élményekkel, például simogatással, jutalomfalatokkal, dicsérettel.