Így segíthetünk, ha kóbor kutyát látunk

Egy kóbor állat látványa szívszorító lehet, és aki állatbarát, az nagy valószínűséggel segíteni szeretne rajta. De nehéz hirtelen, háttérismeretek nélkül éles helyzetben cselekedni, hiszen nem biztos, hogy mindenki tudja, hogy ilyenkor mit kell tenni.

Az utóbbi időben egyre több a kóbor kutyát láthatunk, és nő a róluk készült bejegyzések száma, ahol a megtaláló segítséget kér a közösségi médián keresztül. Ugyan itt pedig szembesülhetünk vele, hogy a menhelyek, illetve az alapítványok kapacitása véges, legtöbbször nincs már helyük új állat befogadására. Sajnos ez a valóság, a felelőtlen szaporítók és az elsietett, átgondolatlan döntések miatt számos kutya kerül az utcára. Amit civilként tudunk tenni, az „kárelhárítás”, tehát az, hogy lehetőség szerint megpróbáljuk biztonságosan elhelyezni a talált állatot. De ezt könnyebb mondani, mint végrehajtani, mert sok faktor megnehezítheti egy állat megmentését. Egy kóbor kutya kiszámíthatatlan lehet, hiszen nem ismerjük az előéletét és a személyiségét, ezért érdemes betartani néhány szabályt, hogy biztonságban tudjuk magunkat, és mellette még segítsünk is az ebnek.

Fő a biztonság

Első és legfontosabb dolgunk, ha kóbor kutyával találkozunk, az a körülmények felmérése. Figyeljük meg, hogy milyen állapotban van az állat, milyen a metakommunikációja, közelít vagy távolodik, esetleg az agresszió jeleit mutatja. Ezek mind sokat elárulnak a kutyáról és arról, hogy hogyan kezeljük a helyzetet. Ha kutyasétáltatás közben találkozunk egy kóbor ebbel, akkor végképp ne próbáljuk megközelíteni, és minél hamarabb hátráljunk ki a helyzetből. Vigyük haza kedvencünket és menjünk vissza a „tett helyszínére”, vagy keressük fel az illetékes hatóságokat és szemmel tartva a kóbor kutyát, várjuk meg, míg megérkeznek. Az ajánlott (és az emberek számára legbiztonságosabb) eljárásnak öt pontja van:

• Ne közelítsük meg az állatot
• Tájékoztassuk a hatóságokat
• Vigyázzunk az állatra- kínáljuk vízzel, esetleg étellel, és tereljük biztonságos helyre
• Ne próbáljuk meg befogni az állatot
• Adjunk információt a hatóságoknak a pontos hollétünktől

Bár nagyon ridegnek tűnhet ez a hozzáállás, mindez az állatkedvelő civilek biztonságáért van, mert tényleg nem tudhatjuk, hogy bizonyos ingerekre hogyan reagál a kutya. A megfelelő elővigyázatosságról ebben a cikkben már írtunk.

Ha az állat segítségre szorul

Ha úgy látjuk, hogy az állat nem agresszív és segítségre szorul, és úgy döntünk, hogy megpróbáljuk befogni, akkor a következőket lehet tenni.

Állatorvosi látogatás

Ha befogtuk az állatot, akkor az első utunk vezessen egy állatorvosi rendelőbe, hogy le tudják olvasni az állat chipjét. Mivel 2013 óta kötelező a chip beültetése a kutyákba, annak leolvasása nyomra vezethet bennünket az állat gazdáját illetően. Ha nincs a közelben rendelő, akkor menhelyeken, vagy akár benzinkutakon is segítségünkre lehetnek. Szerencsés esetben az eb „csak” elcsavargott, kiszökött, és a gazdi már keresi. Rosszabb esetben direkt került az utcára, és már nincs otthona. Ilyenkor jön a kérdés, hogy hogyan tovább?

Menhelyek, állatvédő szervezetek és alapítványok felkeresése

Ha gazdátlan az eb, akkor érdemes lehet felkeresni állatvédő egyesületeket, menhelyeket vagy alapítványokat, hogy van-e kapacitásuk a kutya befogadására. Sajnos sokszor fognak nemet mondani, mert általában túl vannak terhelve, és nincs rá elég helyük, pénzük vagy munkaerejük, hogy még egy kutyát felelősségteljesen ellássanak. Ennek ellenére felhívhatjuk őket, hátha valami csoda folytán mégis igent mondanak. Ha felismerünk valamilyen fajtajelleget a kutyán, akkor az illetékes fajtamentőket is felkereshetjük.

Rettegett hely: a gyepmesteri telep

Mindenki hallott már rémhíreket a gyepmesteri telepekről, amik elsősorban azért lettek létrehozva, hogy biztonságban tartsák az utcákat a kóbor állatoktól. Ez hivatalból elrendelt feladatuk, kötelességük. A működésük szimplán praktikus, és sajnos nem mindig az állatok jólléte az első számú prioritásuk. Be kell vallani, hogy egy ijedt, esetleg agresszív kutya a közösségre veszélyt jelenthet, ezt pedig valahogy meg kell akadályozni rendszer szinten.

Ha nincs más megoldásunk, akkor a környékbeli telepet, vagy az ottani önkormányzatot, közterület felügyelőt vagy mezőőrt kell felkeresni, hogy elhelyezzék a kutyát. Nem azt mondjuk, hogy ez egy jól működő struktúra, mert attól sajnos messze van. De két telephely között is ég és föld lehet a különbség, és van, ahol humánusan bánnak a bekerülő állatokkal. Ennek ellenére teljesen máshogy működnek, mint a menhelyek, és más célból is jöttek létre. Gyakori, hogy civil szervezetek és alapítványok mentik a gyepmesteri telepekről a kutyákat, hogy javítsák az életkörülményeiket és segítsék az örökbefogadási lehetőségeiket.

Ha minden kötél szakad…

Ha nem fogadják sehol a kóbor kutyát és úgy érzed, hogy készen állsz a feladatra, akkor be is fogadhatod az állatot, vagy kereshetsz neki ideiglenes befogadót. Előbbi nem könnyű, ez tény és való, hiszen nem tudni, hogy milyen egészségügyi illetve lelki problémái lehetnek. Nem kevés munka, de kifizetődő, ha sikerül egy hányattatott sorsú kutyának elnyerni bizalmát. A legfontosabb az, hogy ne hagyd magára az ebet, ha segítségre van szüksége. Egy kép is több, mint a semmi, és a közösségi média világában elérhetsz vele valakit, aki tud segíteni. Nem vitatjuk, egy kóbor állat megtalálása kéretlen felelősséggel jár, de ha segítesz, azzal esélyt adsz neki az életre.