Kiderült, hogy a prérifarkasoknak is vannak „kiskutyaszemeik”

Egy új tanulmány felfedte, hogy a kutyafélék is képesek erre a híres arckifejezésre.

A Baylor Egyetem legújabb, napokban közzétett kutatása kimutatta, hogy a prérifarkasok, akárcsak a házi kutyák, képesek kiskutyaszemeket produkálni. A Royal Society Open Science folyóiratban megjelent kutatás megkérdőjelezte azt a régi hipotézist, hogy ez az arckifejezés kizárólag a háziasítás során fejlődött ki a kutyákban.

A kiskutyaszemek megléte a kutyaféléknél érdekes kérdéseket vet fel

A kutatócsoportot Patrick Cunningham, a Baylor Egyetem Biológia Tanszékének PhD-hallgatója vezette. Megvizsgálták a levator anguli oculi medialis (LAOM) nevű izmot a kojotoknál. Ez a belső szemöldök megemeléséért felelős izom, ezzel hozza létre a faj a kiskutyaszemeket.

Ellentétben a korábbi feltételezésekkel, Cunningham és munkatársai felfedezték, hogy a prérifarkasoknak is jól fejlett LAOM izomzatuk van, hasonlóan a kutyákhoz. Ez az eredmény ellentmond annak az elképzelésnek, hogy ez az izom kifejezetten az emberek és kutyák közötti könnyebb kommunikáció miatt fejlődött volna ki a háziasítás során.

„Eredményeink azt sugallják, hogy a kiskutyaszemek kifejezés előidézésének képessége nem a kutyák háziasításának egyedi terméke, hanem egy ősi tulajdonság, amelyen a Canis nemzetség több faja is osztozik. Ez érdekes kérdéseket vet fel az arckifejezések szerepéről a vadon élő kutyafélék közötti kommunikációban és túlélésben” – emelte ki Cunningham.

A prérifarkasok, a kutyák és a szürke farkasok összehasonlítása

Cunningham és csapata összehasonlította a prérifarkasok, a kutyák és a szürke farkasok arckifejezésért felelős izmait. Míg mind a kutyáknak, mind a prérifarkasoknak jól fejlett LAOM izomzatuk van, addig a szürke farkasoknál ez az izom módosult vagy hiányzik. Ez megkérdőjelezi azt a hipotézist, hogy kizárólag az emberi kiválasztás felelt volna a belső szemöldökemelő izom kialakulásáért a kutyákban. Ehelyett a tanulmány azt sugallja, hogy a LAOM valószínűleg jelen volt a kutyák, prérifarkasok és szürke farkasok közös ősében. Ám később a farkasoknál valamiért elveszett vagy csökkent.

A kutatás jelentős fajon belüli eltéréseket is dokumentált a prérifarkasok arckifejezést irányító izmaiban, különösen a szemöldök- és ajakmozgások tekintetében. A genetikai elemzés kizárta a szignifikáns kutyaősöket a prérifarkas példányokban, megerősítve, hogy ezek a tulajdonságok nem a keresztezés eredményei.

„Munkánk rámutat, hogy a prérifarkasok és a kutyák nemcsak viselkedésbeli hasonlóságokat mutatnak, hanem egy érdekes evolúciós történetet is megosztanak. Ez magában foglalja azokat az arckifejezéseket, amelyeket korábban egyedül a háziasított állatokra jellemzőnek tartottunk” – mondta Cunningham.

Ez a felfedezés tágabb következtetésekhez vezethet az emlősök arckifejezéseinek evolúcióját illetően. A LAOM eredetileg valószínűleg a látással és szemmozgásokkal kapcsolatos funkciókért fejlődött ki, nem pedig az emberekkel való kommunikáció céljából, ahogy korábban gondolták. A jövőbeli kutatások más kutyaféléken, köztük a vörös farkasokon és az afrikai vadkutyákon tovább gyarapíthatják az ismereteinket az arckifejezések szerepével kapcsolatban a túlélés és a fajok közötti kommunikáció fényében.