Kis oroszlánkutya: a világ egyik legaranyosabb oroszlánimitátora

Kevesen hallottak még a kis oroszlánkutyáról. Egykor népszerű öleb volt, de mára a világ egyik legritkább kutyafajtájaként tartják számon.

A kis oroszlánykutya több néven is ismert kedvelői körében. Eredeti neve löwchen, angol nyelvterületeken little lion dog,  franciául petit chien, ami kicsi kutyát jelent. Nem véletlenül, az apró öleb 22-33 centiméteres, és 4-8 kilogrammot nyom. Nevének másik felét meglepő módon nem oroszlánvadász képességeiről, hanem jellegzetes fazonra nyírt bundájáról kapta.

Az oroszlánszerű bunda

Bóbitásra nyírt farka, kopasz hátsó fele eleinte csupán kényelmi célok miatt jött létre. A kutya bundája fejétől egészen hátsó lábáig oroszlánszerű sörényre emlékeztet, onnantól szinte kopasz, vagy rövidre nyírt. Csupán farka végén, és mancsain találhatók pamacsok.

Ez a stílus az uszkárokra is jellemző. Meglepő módon nem a kellemes megjelenés az egyetlen célja, az ilyen típusú bunda praktikus a vízben történő vadászat esetén, mivel melegen tartja a fontos szerveket és az ízületeket. Ahol viszont nem muszáj, nincs szükség bozontra, hiszen csak akadályozza az állatot. A löwchen nem vadászkutya, leginkább higiéniai okokból kezdték el hasonló módon nyírni. Egyesek szerint a különleges stílus azért jött létre, mert az oroszlánt, annak erejét és méltóságteljes megjelenését szimbolizálja.

Az elitek ölebe

Ez a különleges fajta a 15. század környékén alakult ki. Francia eredete vitatott. Egyes elméletek szerint francia, német és belga fajta, belőle tenyésztették ki később a törpe uszkárt. Mások úgy vélik, orosz vagy tibeti területről származik. Megint mások pedig azt állítják, a bichon típusú fajták rokona.

Amit biztosan tudunk, hogy nagyon kedvelt kutya volt egészen a 19. századig. Kifejezetten ölebnek, társasági kedvencnek tenyésztették ki, és az arisztokraták népszerű állata volt. Rengeteg régi festményen, képzőművészeti alkotáson szerepel kis oroszlánkutya, ebből is látszik, akkoriban mennyire kedvelték.

A ritka kincs

A 19. század végére népszerűsége csökkent, a fajta szinte teljesen kihalt, csupán néhány egyed maradt belőle. 1897-ben Madelaine Bennert tenyésztő ugyan megmentette a löwchent, ám a két világháború miatt az állomány ismét lecsökkent. Bennert nem adta fel, és 1944-ben újra elhatározta, hogy sikerre viszi azt, amit elkezdett. A kis oroszlánkutya állománya újra növekedésnek indult.

A fajta azonban ma közel sem annyira népszerű, mint korábban volt. 1973-ban csupán 65 példányt tartottak számon belőle. Amerikában ugyan létszámuk növekedésnek indult, néhányan remek agility partnert találtak a kis oroszlánkutyában, ám szerte a világon veszélyeztetett a fennmaradása.

Csodás jellem

Jelleme igen barátságos, kedves, ideális családi kedvenc. Nagyon ragaszkodó, szereti az ember társaságát, hiszen kifejezetten erre a célra tenyésztették. Régebben előfordult, hogy jelzőkutyának vagy patkányvadásznak is alkalmazták, leginkább kis termete és taníthatósága miatt. E tulajdonságait napjainkban a már fentebb is említett agilityre vagy engedelmességi versenyekre használják. Hipoallergén bundája sok embernek kedvezhet, emellett nem is vedlik. Ez a különleges fajta gyakran akár 18 évig nyújthat hűséges és szerető társat szinte bárki számára.

(Képek: Getty Images Hungary, Wikipédia – Löwchen)