A 12 kis méretű terrier: mellettük garantáltan nem lehet unatkozni
2024. január 21 - Képek: Getty Images Hungary
2024. január 21 - Képek: Getty Images Hungary
A kisméretű terrierek a 2. alcsoportjában kapnak helyet az FCI III-as számú fajtacsoportjának, a terriereknek.
A következőben a 12 kis méretű terrier történetét és jellemét ismerheted meg.
A 19. században az Ausztráliába érkezett brit telepesek munkaterrier jellegű kutyát is hoztak magukkal. Ez a helyes kis kutya vélhetően a Dandie Dinmont, a cairn, a norwich, a skót és a skye terrierek keresztezésével jött létre, amelyeket észre is vehetünk benne, ha jól megfigyeljük. Bátor, mindenes kutyáknak tenyésztették ki, aki rágcsálókra és igen, kígyókra specializálódott. A távoli vidékeken, kihívásokkal teli körülmények között élő telepesek és ausztrál terrierjeik között a kapcsolat az átlagosnál is szorosabbra kovácsolódott.
Ennek is köszönhető, hogy az ausztrál terrier nagyon hűséges, odaadó, emberközpontú kedvenc. Nehezen viselik a magányt, így fontos, hogy mindenhová magunkkal vigyük és mindenbe bevonjuk, amit éppen csinálunk. Nem lesz vele nehéz dolgunk, ugyanis egy szívós, vidám, kedves kis kutya, aki tele van élettel. Ő is tipikus terrier, így az ásás és a prédahajtási ösztön problémát jelenthet, de konzisztens neveléssel korrigálható. Egykutyás háztartásban érzi magát a legjobban.
Feltehetően az egyik legősibb terrier Nagy-Britanniában, őseit már az 1500-as években is vadászatra tenyészették. A fajta mai képviselői körülbelül 200 évvel ezelőtt nyerték el ismert formájukat Skye szigetén, Skóciában, Martin MacLeod kapitány közreműködésével. Bundája tökéletesen beleillik a tájba, ezzel is hatékonyabbá téve, amikor rókákra, borzokra vagy nyestekre vadászott.
Egy igazán igénytelen fajta, a kifejezés lehető legpozitívabb értelmében. Időjárásálló bundája még a legzordabb körülményeknek is ellenáll, energikus természete pedig még a legszürkébb hétköznapokba is elhozza a vidámságot. Totó, Dorothy kutyája is cairn terrier volt; nem is csoda, hogy mindenkit elbűvölt ez a kedves kis eb. Rettenthetetlen jószág, a terrieres makacsság kevésbé jellemző rá, családjához nagyon kedves. Remekül alkalmazkodik a különböző életstílusokhoz, így sokak számára ideális választás lehet. Nem igényel túl sok mozgást, de egy erdei sétát vagy kirándulást nagyon fog élvezni.
A Dandie Dinmont terrier őshazája Anglia és Skócia határvidéke. Eredete kissé homályos, de feltehetően a border, lakelnad, bedlington és welsh terrierekkel volt közös az őse. Elődjét már a 1600-as években használták vidra- és borzvadászatra. A fajta ismeretlennek számított őshazáján kívül sir Waler Scott 1815-ben megjelent, Guy Mannering című regényéig. A műben szerepel egy karakter, Dandie Dinmont, aki terrierek tulajdonosa. A karaktert az író egy valós személyről mintázta, James Davdisonról, aki a határvidéken volt farmer és terriertulajdonos.
Külső megjelenése egyszerre elegáns és bohókás, az azonban megkérdőjelezhetetlen, hogy ez a kis kutya határozott és érzékeny, akár egy arisztokrata. A feladatit komolyan veszi, igen állhatatos, mindig tettre kész. Természetesen ő is terrier, így a határozott, de gyengéd nevelés valamint korai szocializáció nagyon fontos. Így kiegyensúlyozott, vidám és szeretetteljes eb lesz társunk a személyében.
A Jack Russel terrier a nevét John „Jack” Russell tiszteletesről kapta, aki a 19. században szenvedélyes rókavadász és foxterrier tenyésztő volt. Olyan kutyát szerette volna megalkotni, amelyik vadászat közben tudja tartani a tempót a lovakkal, valamint rettenthetetlen és magabiztos. A tiszteletes kutyái igen sokfélék voltak, sosem regisztrálta őket hivatalosan. Halála után a fajta megmentésén mindössze két ember dolgozott, és a Jack Russell terrier még mindig nem volt hivatalosan elismert. 1990-ben érkezett meg az áttörés, amikor az FCI Parson Jack Russell terrier néven bejegyezte. A fajta három különböző méretű kutyát takart, a Jack Russellt, a nála hosszabb lábú Parson Russellt és a kisebb, Russell terriert. Mivel a hivatalos FCI standard nem engedélyez akár 10 cm-es méretbeli különbséget, ezért 2000-ben különváltak a típusok, és akkor kapták meg előbb említett neveiket.
Igen karakteres jellem, tartásához mindenképpen határozott gazdi szükséges. Az azonban megkérdőjelezhetetlen, hogy a Jack Russell terrier elbűvölő és kedves jószág, egy pillanatra sem lehet unatkozni mellette. Nagyon mély köteléket alakít ki a gazdával, szeret mindent vele csinálni, mindenhová vele menni. Ha elegendő időt szánunk a mentális és fizikális lefárasztására, egy csodás, kedves kis kutya valódi szövetségesünk lesz.
1916 körül Kóbe városának Nada lakóövezetében egy Kuro nevű kutya született, aki egy angol toy terrier, és egy nyugati országokból importált toy bullterrier keresztezéséből jött létre. A tenyészpárok gondos kiválasztásával ezekből az utódokból és a kóbe terrierekből egy nagyon rövid szőrű, vékony, hosszú lábú, kistestű terrier típusú kutya született, amelyet ma japán terrierként ismerünk. 1930-ra a Japán Kennel Club is bjegyezte, 10 évre rá szélesebb körben is elterjedtek, főleg, miután a japán várásokban sokkal praktikusabb volt kistestű kutyát tartani.
Nagyon intelligens, aktív kutya, aki ízig-vérig terrier. Figyelmes és szolgálatkész, így jelzőkutyának is remekül beválik. Más kutyákkal és gyerekekkel is tisztelettel bánik, de cserébe el is várja azt. Egygazdás kutya, aki általában tartózkodó az idegenekkel szemben. Könnyen tanítható, kutyás sportokban is remekel.
Frank „Roughrider” Jones, a 20. század eleji amerikai kutyatenyésztő és lovas kis, vörös terriereket tenyésztett ki patkányirtásra és rókavadászatra. Kezdetben a norwich és a norfolk terrier ugyanannak a fajtának számított, majd idővel a két típus elvált egymástól. A Norfolk valamivel nagyobb és a füle lefelé konyul. 1964-ben, sok vita után az angliai Kennel Club elismerte a norfolkot, mint önálló fajtát.
A Norfolk terrier a cukiság élő megtestesítője, ha a külső jegyeket vesszük figyelembe. Nagyon fontos számára a gazdi, előszeretettel tölt időt az ölében, de ez nem jelenti azt, hogy ölkutyáról lenne szó. Hogyan is lehetne, hiszen terrier! Erős, magabiztos, mindig készen áll egy kis kalandra és izgalomra. Más kutyákkal is nagyon jól kijön, ugyanis úgy tenyésztették, hogy csoportokban dolgozzon. Ha hihetünk a rajongóknak, nagyon könnyű és kellemes vele utazni is. Jelzőkutyaként is remekül teljesít.
A fajta története szorosan összefonódik a Cambridge Egyetemmel. 1870-80-ban itt használták ezeket az apró termetű, rókapofájú terriereket kártevőirtásra. Akkoriban még Turpington terriereknek nevezték őket, ugyanis az istálló, ahonnan a kutyákat kölcsönözték, a Turpington utcában volt. A norwich név is az eredetükre utal, a fajta ősatyja, Rugs származási helyére utal, ahol az előbb is említett Frank „Roughrider” Jones dolgozott a fajta tökéletesítésén.
Ez a helyes kis szőrmók nagyon szeret a gazdájával lenni, főleg, ha aktív programokon vehetnek együtt részt. Remekül képezhető, intelligens kis eb a norwich terrier, aki könnyedén alkalmazkodik a különböző élethelyzetekhez. Gyerekekkel is nagyon jól kijön, szeretettel viszonyul a család összes tagjához, még az esetleges más kutyákhoz is. Kevésbé lehet önfejű, mint egy átlagos terrier, de a gyengéd, azonban határozott nevelés az esetében is kiemeleten fontos.
A sealyham terrier neve a Sealyham birtokra utal, amely a Sealy folyónál, Wales délnyugati részén fekszik. Itt tenyészették ki először ezt az erős és magabiztos terriert. A fajtát John Edwardes kapitánynak köszönhetjük, aki az 1800-as évek közepén 40 évesen nyugdíjba vonult, majd hátralévő életét az álomkutyájának kifejlesztésével és tökéletesítésével töltötte. A fajta elsődleges feladata az volt, hogy támogassa a vidravadász kopó munkáját. Akkoriban a vidra ugyanis kártevőnek számított, ami megritkította az olyan virágzó birtokok halállományát, mint amilyen Sealyham is volt.
Igazán agyafúrt, jókötésű, rendíthetetlen kutya a sealyham terrier; az egyik legerősebb kistestű kutyafajtaként tartják számon. Ha néha jellemző rá is esetleg a terrieres makacsság, azt remekül kompenzálja könnyű taníthatóságával és kedvességével. Alkalmazkodó fajta, így megfelelő mentális és fizikális stimuláció mellett városi és vidéki tartása sem ütközik különösebb nehézségekbe. Nyitott, ragaszkodó és vidám négylábú.
A Skót-felföldről származik a fajta, pontos kialakulását azonban homály fedi. Feltehetően a 18-19. században már léteztek a mai ismerte kutyák ősei, akik rókákra, vidrákra, nyestekre és más, kártékonynak ítélt kisebb ragadozókra vadásztak. Feltételezhetően rokonságban áll a cairn és a west highland white terrierekkel.
Az igazán jellegzetes külső egy méltóságteljes, érzékeny ebet takar, aki önálló, magabiztos és néha bizony makacs is. Nem agresszív, de ha egy fajtársa piszkálja, biztosan ki fog állni magáért. A skót terrier temperamentuma igen összetett: egyszerre tüzes és élénk, de a megfelelő helyzetben kiegyensúlyozott és nyugodt kutya, aki szeret a családja közelében lenni. Olyan gazdi illik hozzá a leginkább, aki ezeket a tulajdonságokat egyesíti magában és képes következetes, határozott nevelést biztosítani társa számára. Lakásban is könnyen tartható, ha gondoskodunk a lemozgatásáról.
Skye a legnagyobb, legészakibb szigete a Belső-Hebridáknak. Az 1600-as években a szigeten gazdálkodók tenyészették ki a strapabíró, kistestű skye terriert, a róka- és borzpopuláció megfékezésére. Később a brit nemesek kedvencévé vált, ami igen szokatlan jelenség, ha azt vesszük, hogy alapvetően egy „egyszerű” munkaterrierről van szó. Népszerűségének csúcsát a 19. század végén érte el, amikor Viktória királynő is tartani kezdet a fajtát. Egy történész így írt a jelenségről: „ezek azok a napok, amikor egy hercegnő szinte szégyellné, ha hosszú szőrű Skye terrierje nélkül látnák a parkban”.
Aki kedveli a terrierek temperamentumát, annak a skye terrier is azonnal a szívébe férkőzik majd. Gazdájáért rajong ez a kedves külsejű kis eb, az idegeneket azonban fenntartásokkal kezeli. A gazda érzelmeit úgy issza magába, akár egy szivacs és mindent megtesz azért, hogy mellette legyen, ha vigaszra van szüksége. Makacssága miatt résen kell lenni a nevelésénél, de sosem szabad vele durván bánni. A lemozgatására oda kell figyelni, nagyon szereti a hosszú sétákat, kalandokat. Ha ez megvan, előszeretettel pihen a kanapén biztonságában.
A skót felvidéken tenyésztették ki a sokak által csak westie-ként emlegetett fehér kis kutyát a 19. században. Edward Donald Malcolm ezredes cairn terrierekkel vadászott rókákra és tenyésztette is őket. Kedvencét egy vadászat során a színe miatt összetévesztette az egyik vadász a prédával és lelőtte az ebet. Ebből a szomorú történetből indult ki a west highland white terrier tenyésztése. Akkoriban a fehér szín a gyengeséget jelezte, nemkívánatos volt számos fajta esetében. Az ezredes azonban elhatározta, hogy fehér kutya kell a vadászathoz, amit senki nem téveszt össze a vaddal. Malcolm rengeteg tenyészetet felkeresett, hogy fehér cairn terrier kölyköket vásároljon, azonban ha hihetünk a feltételezéseknek, a westie nem egészen a cairn fehér verziója, tökéletesítéséhez skót terriereket is felhasználtak.
A westie rajongói szerint egyesíti a terrierek összes jó tulajdonságát, a rosszakból azonban semmi sincs benne. Az tény, hogy lehetetlen nem szeretni, azonnal belopja magát az ember szívébe. Öntudatos és vicces, igazán szórakoztató társ. Okos és gyorsan tanul, de ne várjunk tőle feltétlenül trükköket, mégiscsak terrier. Békés kutya, de ha veszély fenyegeti bátran száll szembe a támadójával. Gyerekek mellé is ideális, kedves és gyengéd játszótárs.
Az akkor még Csehszlováki területén kitenyésztett eb eredetileg egy könnyen kezelhető terriernek készült, mára azonban ő is inkább társasági kutya. A fajta František Horák tenyésztő és genetikus nevéhez fűződik, akinek az volt a célja, hogy egy olyan kutyát hozzon létre, akit be lehet vetni patkányfogásra és apróvad vadászatra is. Képes falkában dolgozni és könnyebben irányítható, mint egy átlagos terrier, valamint ha éppen nincs munka, a családi életbe is kiegyensúlyozottan beilleszthető. A vízió megvalósításához főleg skót terriereket és sealyham terriereket használt.
Okos, kedves, és a terveknek megfelelően csak egy kicsit makacs a cseh terrier. Érzékeny, szeretteljes kutya, aki kevésbé ragaszkodik a saját elképzeléséhez. Képzésénél fontos a türelem és a határozott gyengédség; ezek kombinációjával elérhető, hogy a kutyánk szárnyaljon, és az együttélés nagyobb buktatóktól mentes legyen. Általában aktív családban érzi jól magát, szeret mindent a gazdával együtt csinálni.
Az FCI fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk a hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.
Ha téged is lenyűgöznek a terrierek, ide kattintva érheted el a nagy és közepes testű fajtákról készült összesítőnket, ebben a cikkünkben pedig az apró méretű terrierekről olvashatsz.
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotifyKapcsolódó cikkek