A 9 kis méretű kopó: nem csak munkamoráljuk, kedvességük is kiemelkedő

Az FCI VI. fajtacsoportjának, a kopók és rokon fajtáknak az 1. csoportjában sorakoztatják fel a kopókat, melynek az 1.3-as alosztályában találhatók a kis méretű kopók.

Mai cikkünkben a 9 kis méretű kopó történelmét és jellemét tárgyaljuk.

1.) Basset hound

A basset houndot eredetileg Franciaországban és Belgiumban tenyésztették ki. A szakértők szerint a Saint-Hubert-apátság, hivatalos nevén az ardenneki Szent Péter-apátság szerzetesei régebbi francia fajták keresztezésével hoztak létre egy alacsony, rövid lábú kopót, amely az egyenetlen terepviszonyokhoz is remekül alkalmazkodott olyan vadak követése közben, mint a nyúl vagy a szarvas. A francia arisztokrácia körében is igen népszerű fajta volt pontossága és remek szagazonosító képessége miatt. Még ma is az egyik legkiválóbb szimatú vadászkutyaként ismerik. Columbo kutyája is egy basset hound volt, akit a nyomozó megpróbált Fidónak, Munchnak és Beethovennek is elkeresztelni, de egyik névre sem hallgatott, így maradt a Kutya megszólításnál.

Ez a bölcs öregembernek tűnő kutya mindig megfontolt, azonban hajlamos lehet a makacskodásra. Ennek ellenére elbűvölő teremtés, akiről le sem tudjuk venni a szemünket. Lábai erőteljesek, ahogy maga a basset hound is; kisebb mérete ellenére olyan állóképességgel rendelkezik, mint nagyobb, hosszú lábú társai. Bár nem feltétlenül bújós kutya, a hűsége családja és gazdája iránt megkérdőjelezhetetlen. Nem gyors, de állhatatos, és nagyon szeret szaglászni, így inkább kertes házba javasolt, vagy olyan gazdák mellé, akik naponta hosszabb sétákat is tudnak biztosítani számára.

2.) Beagle

Ennek az ősi fajtának a pontos eredetét évszázadok óta találgatják; még a nevét is rejtély övezi. Beszámoltak arról, hogy Angliában mezei nyúlra kis falkakutyákkal vadásztak már jóval a római légiók érkezése előtt, Kr. e. 55-ben. Az 1500-as évekre a legtöbb angol úriembernek volt egy falkája olyan nagy kutyákkal, amelyeket szarvasokra vetettek be, és olyan kisebb kutyákkal, melyeket nyulakra. Ezek a kisebb, kompaktabb kopók lehettek a mai beagle-ök ősei. A fajta különlegessége, mégpedig hogy gyalog is lehetett vele vadászni, nem csak lóhátról, igen vonzóvá tette Észak-Amerikában is. Ez kedvezett azon vadászoknak, akik nem engedhették meg maguknak, hogy fenntartsanak egy istállót, vagy olyanoknak, akik előrehaladott koruk miatt nem zötykölődtek már szívesen egész nap lóháton.

A beagle rendkívül hűséges, vidám, életteli társ, aki nem hagyja, hogy egyetlen szomorú pillanatunk is legyen. Mivel falkavadászként lett kitenyésztve, ezért laza, könnyen megérteti magát a fajtársakkal, és élvezi az emberek társaságát is. Nagyon szerethető jószágok, akik remekül beválnak családi kutyaként is. Ám arra fontos felhívni a figyelmet, hogy amellett, hogy szereti hallatni a hangját, a mozgásigénye is elég nagy, valamint a prédahajtási ösztöne is intenzíven munkál benne. Nem szeret unatkozni, így akinek nincs szignifikánsan jelentős mennyiségű ideje a kedvencére, az inkább ne beagle-t válasszon társul.

3.) Bretagne-i cserszínű basset

A bretagne-i cserszínű basset egy ősi, francia kopó, melynek eredete az 1500-as évekig is visszavezethető, amikor is I. Ferenc francia király birtokában volt egy ilyen kutyák elődeiből álló falka. A francia forradalomig csak az arisztokrácia tarthatott vadászkutyát, és vadászhatott velük lóháton, amely törvényt 1789-ben eltörölték. A legtöbb parasztnak, gazdálkodónak azonban nem volt lova, így rövidebb lábú vadászkutyára volt szüksége, aminek eredményeképpen kifejlesztették a mai is ismert cserszínű bassetet. A projekt olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy a 19. századra már kizárólag ilyen kutyákkal vadásztak nyúlra, rókára, őzre és vaddisznóra.

A fajta ma is népszerű és sokoldalú vadászkutya Franciaországban, ahol nem ritka az sem, hogy családi kutyaként tartják. A bretagne-i cserszínű basset terepen eltökélt, nem ismer félelmet és mindig nagyon komolyan veszi a munkáját. Kedvencként életteli, csupa jókedv, a gyerekekkel is jól kijön. Házőrzőnek nem alkalmas, ugyanis az idegenekkel is barátságos. Energiaszintje magas, és szereti a kihívásokat is, így fontos, hogy rendszeresen mozogjunk vele, és adjunk neki feladatokat is.

4.) Drever

A vesztfáliai tacskókopót 1910-ben importálták először Svédországba, de 1930 előttről nem sok információ maradt fent a fajtáról. A kutya nagyon jó hírnevet szerzett magának, ugyanis kiváló érzékkel követte a szarvast vadászat közben. Az évek folyamán egyre több vadász szerzett tudomást a fajtáról, aminek következtében kialakult 1947-re a vesztfáliai tacskókopó nagyobb variációja, a drever, amelyet 1953-ban svéd fajtaként el is ismertek. Elsősorban szarvasvadász, de rókára is nyúlra is nagy sikerrel bevethető. Szinte kizárólag vadászkutyaként tartják, csak társkutyaként nem igazán lehet vele találkozni.

Agilis, robusztus, büszke tartású kutya a drever. Lelkes, remekül bírja a terhelést, temperamentuma kiegyensúlyozott. Sosem agresszív vagy félénk, nyitott eb, aki mindenkihez barátságosan viszonyul. Csak akkor érezheti igazán jól magát, ha rendszeresen mozognak vele, és mentálisan is stimulálják.

5.) Gascogne-i kék basset

A gascogne-i kék bassetet a nagy gascogne-i kék kopóból tenyésztették ki, amely kopónak származása megkérdőjelezhetetlenül ősi, ezáltal az itt tárgyalt fajta is. Ennek köszönhetően mind megjelenésében, mind kisugárzásában igen arisztokratikus, nemes érzetet kelt. A 19. században élesztették újra a fajtát az ország nyugati részéről származó vadászok. Ettől az időszaktól kezdve folyamatosan nagy gonddal tökéletesítik, aminek következtében sikerült megőriznie legfőbb kvalitásait és a külső jellemzőit is. Leginkább nyúl vadászatára vetették be, akár falkában, akár önállóan.

Aktív, agilis és életteli kutya, akinek a szimata sosem csal. A gascogne-i kék basset kedves, barátságos, életvidám és nagyon ragaszkodó is.

6.) Kis svájci kopó

A századfordulón Svájcban bevezették a zárt vadászterületeken folytatott vadászatot, ahol a nagyobb és addig népszerű svájci kopók túl gyorsnak bizonyultak. Emiatt döntöttek úgy, hogy a fajtából kisebb, rövidebb lábú kutyákat hoznak létre, és velük helyettesítik őket. Niederlaufhund néven váltak ismertté, lábuk sokkal rövidebb volt, és egyúttal könnyebb, kisebb ebek is voltak, akiknek azonban a színe és a mintázata nagyon hasonlított a magasabb rokonaikhoz. A kis svájci kopó variációi a következők: a berni fekete és fehér cser jegyekkel, a jura fekete cser jegyekkel, a lucerne kék, amely árnyalat fekete és fehér erőteljesen pettyes bunda eredményeképpen jön létre, és fekete a háta, a schwyz pedig fehér alapon narancsszínű foltot visel a hátán palást formában. Az eltérés a rokon árnyalataihoz képest abban rejlik, hogy ezeknek variációi is elfogadottak.

A kis svájci kopó egy kiváló szimattal rendelkező, lelkes és szenvedélyes szagkövető kutya, aki nehéz terepen is kifogástalanul megállja a helyét. Temperamentuma nyugodt, egyszersmind élénk. Nagyon barátságos, akire sem az agresszió, sem a félénkség nem jellemző.

7.) Német kopó

A múltban számos német kopó, vagyis Bracke-variáció létezett, melyekből végül egynek sikerült fennmaradnia, és az a vesztfáliai tacskókopó volt. A fajtának volt egy trikolór változata, az úgynevezett Sauerländer Holzbracke, melyet a Steinbrackennel keresztezve létrehoztak egy másik fajtát, amelyet az 1900-as évek óta német kopó néven jegyeznek.

Kiváló, rendkívül eltökélt vadászkutya, aki ennek ellenére gazdájához és családjához mélyen ragaszkodik, így előnyösebb, ha velük él egy kennel helyett. Remek szimata mellett jó irányérzékét is dicsérik.

8.) Kis vendée-i griffon basset

Vendée megye terepe nem a kényes kutyáknak való, az egyszer biztos! Kemény, kitartó és határozott kopó kell ahhoz, hogy a sziklás, sűrű aljnövényzettel fedett területen vadászként megfelelő teljesítményt hozhasson, és szerencsére a kis vendée-i griffon basset pont ilyen. Külső és belső tulajdonságait illetően is. Még a mai napig is tenyésztik és használják eredeti feladatának ellátása érdekében, vagyis nyúlvadászatra. Hosszú időn keresztül ugyanazon a standardon osztozott a nagy vendée-i griffon bassettel, egyedül a méretben fogalmaztak meg eltéréseket. Ez azonban nem volt a legpraktikusabb, így ugyanis a tenyésztés során a kutyák nehézzé és görbévé váltak. M. Abel Dezamy nevéhez fűződik a saját standard megalkotása.

A kis vendée-i griffon basset tele van élettel, majd kicsattan a boldogságtól és az erőtől. Falkavadász kutya lévén jól kijön a fajtársakkal és a gyerekekkel is. Megfelelő kezekben egy nagyon engedelmes, eltökélt vadász nevelhető belőle.

9.) Vesztfáliai tacskókopó

Észak-Rajna-Vesztfália egy német tartomány, amely valószínűsíthetően a vesztfáliai tacskókopó kialakulásának helye is. Sajnos a múltjáról sok információ nem maradt fent. Ahogy azt a drever alatt már kifejtettük, a fajtát a vesztfáliai tacskókopó segítségével tenyészették ki. Rendkívül ritka még szülőhazájában is. Gyakran utalnak rá a német kopó rövid lábú változataként is.

Nagy- és apróvadra is bevethető, ráadásul vérebként is megállja a helyét remek szimatának, kitartásának és erőteljességének köszönhetően.

Fontos!

Az FCI fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk a hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.