Az egyik legintelligensebb magyar fajta – Kinek való a mudi?

A 9 magyar kutyafajta közül a mudi talán az egyik legkevésbé ismert fajta, nemcsak külföldön, de még az itthon élő kutyarajongók közül is kevesen ismerik fel első látásra, tegyük hozzá, sajnos. 

Milyen kutya a mudi, mi jellemző rájuk és kik számára ideális választás ez a ritka fajta?

A múlt

Az összes magyar kutyafajta közül talán a mudi kialakulásáról és történetéről tudunk a legkevesebbet. A magyar terelőkutya-fajták szakértői valahogy úgy fogalmaznak, hogy a 20. század elejéig nem léteztek elkülöníthető terelőkutya-fajták, inkább egy „ősmassza” létezett, ami a terelésre alkalmazott kutyákat jelentette.  Ezeket tájegységenként másként hívták és nem voltak egységesek.  A 20. század első felében, a puli és a pumi kialakítása és elfogadása után Fényes Dezső, a balassagyarmati múzeum igazgatója figyelt fel egy az egész Kárpát-medencében elterjedt közepes termetű kutyára, ami azonos jegyeket és tulajdonságokat mutatott, és kezdte el tudatosan szelektálni a mudikat az 1930-as években. Az így kialakított fajta szinte minden egyede elpusztult a 2. világháború során. A mudi újraélesztése részben Balássy Zoltán gödöllői kutató nevéhez fűződik, aki 1963-ban alkotta meg az új fajtasztenderdet.

Egyedülálló munkaképesség

A mudik egészen különleges munkaképességű terelőkutyák, akiket egyszerűen bámulatos munka közben látni. Hihetetlenül önállóak és a szakemberek szerint képességeik megközelítik a terelőkutyák királyainak, a border collie-k és a kelpie-ka képességeit.  Nem kevés olyan esetről hallottunk, ahol a mudi egyedül, teljesen önállóan hajtja ki az állatokat a legelőre, egész nap felügyeli őket és este pedig hazaballag velük együtt. A mudik képességeivel kapcsolatban e sorok írójának személyes élménye is van. Az egyik kutyás filmforgatáson ugyanis, ahol marhák tereléséről készült a film, az egyik, majdnem egy tonnás bika ráfordult az operatőrre. Habár sok kutya volt a környéken, azt, hogy nem történt baj, egy mudinak köszönhettük, aki azonnal felismerte a helyzetet és azonnal reagált, messze megelőzve az összes többi helyszínen tartózkodó kutyát. Rendkívül magas intelligenciája és adaptációs képessége miatt mára a munka mellett családi kutyaként is kiváló.

A mudi egyébként egy középméretű kutya, jellemző súlya 8-13 kg, marmagassága pedig 38-47 cm.  Fején és a lábak elülső oldalán a szőr többnyire rövid és sima, testének többi részén pedig hosszú, sűrű és hullámos vagy göndör. A mudik rendszerint feketék, azonban előfordulnak őzbarna, fehér, szürke vagy kék-merle (azaz cifra) színben is. Szőre rendkívül könnyen karbantartható és taszítja a szennyeződéseket, emiatt lakásban tartása sem problémás.

Intelligens örökmozgó

Más terelő- és pásztorkutyákhoz hasonlóan a mudik is rendkívül egyszerűen és sokoldalúan képezhetők, aminek részben az az oka, hogy ezek a kutyafajták kialakulásuk során a nap 24 órájában együtt voltak a gazdáikkal, és akár gesztusokból meg kellett érteniük, mit is akar az. Akár egy nézésre vagy kézmozdulatra tökéletesen el kellett végezniük a feladatokat, hiszen a nyáj mellett kinek volt ideje és energiája vezényszavakat mondogatni, vagy jutalomfalatkákat osztogatni?! A mudik a terelőversenyek mellett, ahol nagyszerűen megállják a helyüket, kiválóak agilityben, de dog dancingben is. Emellett katasztrófamentőként, sőt egyes források szerint a 30-as években kotorék vadászkutyaként is remekeltek. Könnyen és gyorsan tanulnak, kifejezetten munkamániásak és vágynak a megoldandó feladatokra.

Mivel a mudi egy vérbeli munkakutya, a mozgásigénye átlagon felüli, a mozgás hiányát megsínyli a személyisége és a fizikuma is. Szinte mindenben partnerek tudnak lenni, amit egy aktív ember a szabadidejében végez, a túrázástól a kocogáson át a biciklizésig, akár hosszú távon és órákon keresztül. Kitartásuk legendás, fürgeségük átlagon felüli és rendkívül dinamikus.  Tartásánál és mozgatásánál kifejezett előnyt jelent, hogy múltja miatt a vadászösztön szinte teljesen hiányzik belőle. Így nagyobb nyílt tereken is szabadon lehet engedni és sétáltatni, hiszen más kutyákkal sem agresszív vagy domináns.

Kinek való?

Intelligenciája, alkalmazkodóképessége és emberközpontúsága miatt a mudi ideális családi kutya lehet, akár olyan családokban is, akik nem rendelkeznek komoly kutyás tapasztalatokkal.  Kertben és lakásban is egyaránt jól tartható, elzárva, magányosan, egy kennelben azonban nem. Ez a kiváló fajta az átlagnál jobban igényli a gazdája és annak családja közelségét és a gyakori kontaktusokat. Az „extrák” közé tartozik, hogy aki kényelmesebb típus, jobban preferálja a tv előtt csücsülést, és nem igazán kedvence az aktív mozgás, az ne válassza ezt a fajtát. Aki viszont igen, nos, neki kiemelten javasolható e kiváló magyar fajta, aki érdemtelenül ismeretlen és alulértékelt nemcsak külföldön, de hazánkban is.

A gazdák szerencséjére a mudi kifejezetten hosszú életű fajta. Az átlagos, megfelelően tartott mudik élettartama megközelítheti, sőt meg is haladhatja a 15 évet. Rendkívül egészséges fajtának tekinthető, semmilyen, a fajtára jellemző betegségről nem ismert, és a modern fajtákra jellemző egészségügyi problémák is elkerülik. Ebben minden bizonnyal óriási szerepe van annak, hogy nem vált divatkutyává, valamint nem indult be a tömegtenyésztése és szaporítása sem.