Kinek ítélik a kutyát váláskor és milyen alapon? Dr. Kajó Cecília jogász válaszol

Ez a legtöbbször szomorú jogi procedúra a család minden tagját érinti, és ebbe a körbe természetesen a kutyus is beletartozik.

Nincs is romantikusabb szerelmi zálog egy közös kutyánál, akit a pár egy emberként halmozhat el szeretettel és minden földi jóval. Amikor azonban a felek külön utakra lépnek, gyakran nem tudnak dűlőre jutni az eb elhelyezésével kapcsolatban.

Amennyiben nem kerül sor pereskedésre, hanem közös megegyezéssel lépnek külön utakra a házastársak, természetesen számos kreatív megoldás létezik. Ha mindketten ugyanúgy szeretik az állatot, és egyikük sem akar nélküle élni, váltott felügyelet is lehetséges, azaz pl. egy hetet egyiküknél tölt, egy hetet másikuknál.

Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a kutya melyik fél lakhelyén, környezetében érzi jól magát igazán. Ha a pár valamelyik tagja tudja magáról, hogy új élethelyzetében nem tudja tökéletesen megoldani a négylábú gondozását, ideiglenes “láthatási lehetőség” is felmerülhet, ami a kutyusnak is jót tesz, hiszen a kapcsolat alatt valószínűleg mindkét felet egyformán megszerette.

A váló felek számára nem könnyebb, de jogilag egyszerűbb a helyzet, ha a házassági szerződésben szerepel az eb, illetve annak válást követő sorsa.

Dr. Kajó Cecíliát, a Bojtár Telefonos Állatvédelmi Jogsegély-szolgálat Egyesület titkárát kérdeztük a részletekről.

Jelenleg Magyarországon ki jogosult megtartani a kutyát válás esetén?

Fontos elkülöníteni, hogy amit a köznyelv “válás” alatt ért, az a jogban több különálló fogalom. A válás alapvetően a házasság felbontását jelenti. Ha a házassági életközösség végével a vagyonközösség is véget ér, akkor kerülhet sor bíróság előtt a közös vagyon megosztására úgy, hogy nemcsak a meglévő vagyontárgyak (ingó, ingatlan) hanem más jogosan felmerülő igények felől is megegyeznek, pl. adósságok, beruházások stb.

Amitől a laikusok, illetve az állatvédők haja az égnek áll, az többek között az, amikor elhangzik az a kijelentés, hogy az élő állat a polgári jog szempontjából „dolog” és azonos sorsa van mondjuk egy plazmatévével. Ez egyébként egyrészt nem igaz, mert a jog nem tartja dolognak az élő állatot, hanem a dolgokra vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni rájuk azokkal az állatvédelmi szabályozási kivételekkel, amik azért markánsan megkülönböztetik őket egy plazmatévétől. Másrészt egy plazmatévé érdekeit vagy ha úgy tetszik “jogait” nem védik annyian, mint az állatokét.

Nem lehet egyértelműen kimondani, hogy ki tarthatja meg a vagyonközösség felbontása után a családi kutyát. Itt fontos az, hogy ki a tulajdonos (a házaspár valamelyike vagy gyerek), de az is, hogy mióta tartják az állatot, ki szeretné a jövőre nézve jobban megtartani, ki az engedékenyebb és ki egyezik bele abba, hogy a másiké legyen.

Gyakran a kutyán csattan az ostor

Birtokvédelmi ügyekkel kapcsolatos munkám során sokszor fordultak hozzám azzal, hogy élettársi kapcsolatban álló felek egy veszekedés után kizárták egymást (akár egymás után többszörös zárcserével megoldva) a lakásból, illetve egyik a másikát azzal “zsarolja”, hogy elvitte a kutyáját és nem hajlandó visszaadni.

Bár egy házasság felbontásánál általában nem a legfontosabb dolog (főleg ha gyerekek is vannak) a lista élén, hogy hova kerül az állat, ki tartja tovább, ahogy az élet minden területén, is is fontos a felelős előregondolkodás. Például lényeges, hogy az állat minden papírja meglegyen, kéznél legyen, számla, szerződés, oltási könyv, naprakész érvényes regisztráció a tulajdonos adataival stb. Így abban az esetben, ha a későbbiekben a bíróság előtt kellene bármit bizonyítani, legyen mihez nyúlni.

Vagy ami triviális dolog, de számtalanszor látom az elveszett állatok hirdetéseinél: felnőtt állatról csak kölyökkori fotója van valakinek. Így ha írásos bizonyítékok nem állnak rendelkezésre, végső soron egy felismerhető fotóval is bizonyítható az, hogy valaki kutyát tartott és bosszúból a házastársa elvitte valahova magával… már ha ugye van valakinek frissebb fotója.

Hogyan dönt a bíróság, ha a jogos tulajdonos nem ideális gazdája a kutyának?

A válással kapcsolatban a vagyonközösség felbontása kapcsán a bíróság arról dönt, hogy kit mi illet meg. Azért, mert bizonyítékokkal alátámasztható módon őt illeti, vagy azért, mert érvényes jogalapot tud felmutatni a dolog megszerzése érdekében, esetleg azért, mert megegyezés történt a vagyontárgy sorsát illetően.

Ha valakit megillet egy kutya tulajdonjoga, azért, mert vélhetően rosszul tartja, attól még nem veszíti el a jogát fölötte automatikusan. Amennyiben valaki rosszul tart állatot, arra megvan a megfelelő lépés: állatvédelmi hatósági eljárás vagy büntetőeljárás állatkínzás miatt. Avagyonközösség felbontása egy polgári jogi per, és nem arra szolgál, hogy azt bizonygassa bárki, hogy ki hogyan tart állatot és emiatt “érdemes” a megtartására vagy sem.

Ennek vizsgálatára a meghatározott állatvédelmi hatóságok és a rendőrség rendelkezik jogszabályi felhatalmazással. Ha bebizonyosodik, hogy valóban így van, akkor a megfelelő eljárásban a megfelelő szankciókat szabja ki. Az egyébként nem jelenti automatikusan, hogy azért mert X rosszul tartja, akkor a büntetőeljárás vagy a közigazgatási eljárás végén a másik fél, Y kapja meg.

Eszközként használják az ebet, hogy a másiknak ártsanak

Ezt sajnos sokan nem tudják, és a válás idején fennálló általános közhangulatban minél több eljárást próbálnak indítani a másik fél ellen részben valós, részben valótlan indokok alapján. Megint csak birtokvédelmi munkámra tudok utalni. 8 éves hatósági munkám során a perlekedő szomszédok örökös listaelső helyezése után a második helyen a birtokvédelmi ügyeknél a válni készülő felek voltak olyan kérelmekkel, hogy ki mikor kit zárt ki a lakásból, ki mikor mit tüntetett el, rongált meg, adta el fillérekért vagy ajándékba másoknak és ebbe a körbe tartoztak a háziállatok is.

Mit érdemes beleírni a házassági szerződésbe és/vagy a válási papírokba?

Általánosságban sokan követik el azt a hibát például, hogy ha egy állat nem fajtatiszta, nem drágán vett törzskönyves egyed, akkor a sorsa nem annyira felelősen, naprakészen menedzselt. Illetve itt sajnos a jogrendszer is tesz egy éles választóvonalat (ha csak arra gondolunk, hogy a tulajdon elleni cselekményeknél van egy 50.000.- Ft-os értékhatár, tehát ha az utcasarki Buksit lopja el valaki, akkor teljesen más eljárás és szankció vár rá, mintha valaki az egymillió forintért vásárolt tenyészkan Zeuszt).

Én mindig az előregondolkodást tanácsolom. Inkább soha ne legyen baj és fölöslegesen legyünk felkészültek és gyűjtögessünk dokumentumokat, iratokat, fotókat, minthogy egyszer is szükségünk legyen rá és ott álljunk üres kézzel. A gyerekes szülők felelősségéhez tudom hasonlítani az állattartó felelősségét. Ahogy a szülő is nyit egy mappát a gyerek iratainak, külön megvannak lefénymásolva neki az igazolványok, lakcímkártya, tb-kártya stb., úgy az állatnak is tanácsos egy mappát létrehozni, ahol a rá vonatkozó dokumentumokat gyűjthetjük. Jó, ha ebből van egy másolat is, akár egy szkennelt pdf-mappa a gépen.

A szerződés is kezelje családtagként az ebet

Hogy pontosan mit érdemes beleírni egy szerződésbe, vagy váláskor mire érdemes figyelni, azt konkrétan a pontos kérdéseket feltevő és utána a családi körülményeket jól megismerő ügyvéd tudja a legjobban tanácsolni. Én általánosságban az előrelátást és az előregondolkodást ajánlom itt is és az élet más területein is, ne érjen minket felkészületlenül egy változás, ha már családtagként definiáljuk az állatainkat, bánjunk úgy is velük a sorsukat illetően.

(Képek: Getty Images Hungary)