Miért lehetnek a kisebb testű kutyák olyan temperamentumosak?
2024. június 30 - Képek: Getty Images Hungary
2024. június 30 - Képek: Getty Images Hungary
Biztosan benned is felmerült már a kérdés, hogy nagyon sok kiskutya miért olyan vehemens. Miért viselkednek úgy ezek a pöttöm kis jószágok, mintha legalábbis egy német dog marmagasságát tudnák magukénak?
Egy jól megtermett, határozott dobermann bizonyos helyzetekben a szívverésünket is képes megállítani úgy, hogy nem is kell támadónak lennie, elég hozzá csupán a puszta kiállása. Érdekes módon azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy egy kicsi kutya nagyobb mértékben lehet agresszív.
Az Applied Animal Behavior Science folyóiratban, 2008-ban megjelent tanulmány szerint például a tacskók és a csivavák azok, amely a legtöbbször próbálnak megharapni, megtámadni másokat. (Az agresszivitás olyan viselkedésmintákat is magába foglalt, mint a vicsorgás vagy a kitörés.) Az eredményeket 30 kutyafajta számos gazdájának válaszai alapján összegezték.
„A 9 kilogrammnál kisebb testtömegű kutyák általában reaktívabbak. A kis méret félősebbé teheti a kutyákat, ezért önvédelemből támadásba lendülhetnek. Az apró fajták nagyobb valószínűséggel reagálnak védekezően, mert jobban félnek” – magyarázta James Serpell, a Pennsylvaniai Egyetem Állatorvos-tudományi Karának Állatok és Társadalom Interakció Központjának igazgatója.
Több ezer kutya és gazdi gyűlt össze a Városligeti Nagyréten 2024. szeptember 7-én. Beszámolónkból azt is megtudhatod, miért lehetnek büszkék magukra a fesztivál látogatói, és milyen őszi veszélyekre hívták fel a figyelmet előadásaikban a szakértők.
Emellett a kis testű kutyák reaktivitása a gazdáik viselkedésének eredménye is lehet. „A tulajdonosok hajlamosak infantilizálni a kicsi kutyákat. Úgy gondolnak rájuk és kezelik őket, mint tehetetlen csecsemőket” – folytatta a szakértő a Live Science-szel folytatott beszélgetésében. Gyakori jelenség, hogy a kisállat-tulajdonosok túlzottan védik a kis kutyafajtákat. Ezért előfordulhat, hogy nem szocializálják őket megfelelő módon, és nem tanítják meg nekik, hogyan reagálhatnak a stresszes helyzetekre. Ráadásul, ha egy pici eb „rosszalkodni” kezd, a gazdi csak felkapja, és arrébb viszi, rosszabb esetben jót is mulat a kis „méregzsákon”. Ezzel a kutya nem tanulja meg, hogy mit várnak el tőle, és nem kapja meg a gazdától az annyira vágyott támogatást és biztonságot sem.
Ehhez hozzáadódik még egy faktor: az evolúció, a tenyésztés komponense. Sokan azért is nem szenteltek ennek a problémának a megoldására időt, mert ha egy csivava támad meg, annak kevésbé visszafogottabb következményei lesznek, mint ha egy husky vagy egy rottweiler tenné ugyanezt. Más szóval, a kevésbé felelős emberek ezen fajták esetében kisebb mértékben törődtek azzal, hogy az agresszív viselkedést kiszűrjék ezekből az ebekből.
Az előbbi, legutolsó elméletet olyan tanulmányok támasztják alá, amelyek kapcsolatot találtak az agresszív viselkedés és a növekedési faktor génje között, amely a kutyák méretét befolyásolja. Az összefüggés lehet véletlenszerű is, de a kutatások kimutatták, hogy a kis kutyák nem csak az agresszióhoz kapcsolódó viselkedésükben szélsőségesebbek. A nagy kutyákkal összehasonlítva az apróságok hajlamosabbak a súlyosabb mértékű szeparációs szorongásra, gyakrabban ugatnak, és nagyobb valószínűséggel pisilnek be a házban. Ez hitelt ad annak az elméletnek, hogy a genetika igenis szerepet játszik a kis testű ebek szélsőséges viselkedésében. A tudósok nem biztosak abban, hogy melyik elmélet helyes, mivel még nem jutottak el a viselkedésminta gyökeréhez. Azonban az is könnyen meglehet, hogy minden fentebb felsorolt dolog szerepet játszik a kialakult helyzetükben.
A testméret azonban nem az egyetlen tulajdonság, amely az agresszióval társul a kicsi kutyák esetében. Egy 2013-as, a PLOS One folyóiratban megjelent tanulmány szerint az alacsonyabb testmagasság önmagában is összefüggésbe hozható egyes fajták nemkívánatos tulajdonságaival. Például a rövidebb lábú kutyafajták nagyobb valószínűséggel félnek az ismeretlen kutyáktól, és gyakrabban mutatnak agressziót a gazdájukkal szemben. Egyelőre nem világos, hogy ez miért van így.
Néhány agresszív viselkedésmintát biztonságosan tudunk otthon is kezelni. Ám azt javasoljuk, hogy ha teheted, inkább vedd igénybe egy professzionális tréner segítségét.
Ide kattintva elolvashatod Sz. Látó Judit, rehabilitációs kutyakiképző és kutya-gazdi mentáltréner gondolatait ebben a témában.
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotifyKapcsolódó cikkek