Makacs, drága tartani, beteges, sokat pukizik és röfög: kik választanak mégis francia bulldogot?

Az American Kennel Club 2021-es felmérése szerint a francia bulldogot egyedül a labrador volt képes letaszítani a dobogó első fokáról. És ebben az esetben még azt sem mondhatjuk, hogy a papírforma nem igazolja a valóságot. A három leggyakrabban hallott kutyanevet, a Lolát, a Mollyt és a Diót a mellettünk lévő parkban mind francia bulldog gazdik kiabálják. De bármelyik magyar városban sétálgatva nem lenne tanácsos ivós játékot játszani az alapján, hány "frencsi" jön velünk szembe. De mégis minek köszönheti őrületes népszerűségét ez a kompakt kis eb?

Alábbi cikkünkben ezeknek az apró, gall bonvivánoknak a titkáról próbáljuk meg lerántani a leplet.

Az eszményi városi kutya mintaképe?

A frencsiket tökéletes városi kutyának tartják, mert kis helyeken is jól elvannak, nem zajosak, és a legtöbben nagyon szeretik az embereket. Mindenkit! Tényleg mindenkit! Nem szerettük volna a vidéket kizárni, de az a tapasztalatunk, hogy francia bulldogot inkább a városi emberek tartanak. És ennek nem csak a méretükhöz és lezser viselkedésükhöz van köze.

Az olyan tevékenységek, mint például az úszás nem ajánlott számukra a testfelépítésük miatt, ugyanis nehezen tudnak lapátolni a mancsaikkal. Ráadásul, mint sok lapos pofájú fajta, ők sem túl jó futók, sőt a melegben mindent el kell követni, hogy minél inkább csökkentsük számukra a hőség hatásait.

Bolhacsalogatóból és ölmelegítőből lelki társ

Amikor a kutyaszakértők összegyűlnek valamilyen ügy kapcsán, a beszélgetésük alapját mindig az egyes fajták testfelépítése és a hozzá kötődő funkció képzi. A meghatározott célra tenyésztett kutyákat évtizedek, sőt, évszázadok során formálták egy adott munkára. A falkában vadászó ebek például hosszú lábakkal és feszes, könnyű alvázzal rendelkeznek, míg a kastélyok őrzésére használt masztiffok hatalmas és széles csontvázzal, valamint impozáns, néha egyenesen megfélemlítő pofával vannak felvértezve. A vadászatok során sok időt a vízben töltő retrievereknek pedig úszóhártyás lábaik és nedvességálló szőrzetük van. A frencsiket pedig azért hozták létre, hogy megvigasztalják és ellazítsák a stresszes lelkeket, vidámságot hozzanak a magányos hétköznapokba.

A 19. század közepén betiltott vérsportban, a bikacsaliban használt bulldogok jó tulajdonságait akarták miniatűr méretben megtartani a tenyésztők, amikor a francia bulldog tenyésztésével elkezdtek foglalkozni. Ennek lett az eredménye a mai fajtaszabvány szerint egy aktív, kedves, hűséges, masszív csontozatú kiskutya sima szőrzettel.

Ezek a miniatúrák nagyon hamar az angliai Nottingham csipkeverőinek kedvenceivé váltak. Méretük tökéletes ölmelegítővé tette őket. Sőt, nagy szolgálatot tettek a gazdiknak magasabb testhőmérséklettükkel is, ugyanis lecsalogatták róluk a különböző élősködőket. A cél szentesíti az eszközt, nem igaz? A textilipar iparosodása miatt kitelepített csipkegyártók Észak-Franciaországba kerültek, és magukkal vitték a kedvenceiket is. A szakértők a franciák nevéhez kötik a fajtán elvégzett apróbb finomításokat; mint az egyenes lábakat, a kompakt formát, és az örökké vidám hozzáállást.

„Olyan, mint egy béka, amelyre ráültek.”

Nem kellett nekik sok, és eljutottak a fények városába is. Érkezésük csekély érdeklődést váltott ki, mígnem egy hírhedt csoport, a Párizs utcáinak prostituáltjai ki nem szemelték maguknak ezeket az ebeket. Zseniális képeslapokon láthatók udvarhölgyeikkel, akik türelmesen ülnek a bárszékeken, a kuncsaftra várnak. Vagy ahogy rosszalló pillantást vetnek a gazdira, amiért az túl kihívóan helyezi lábát a kalapdoboz tetejére és kivillan a combja. Megjelennek Henri de Toulouse-Lautrec művészetében és Colette írásaiban is, aki szerint szeretett házi kedvencének, Toby Chiennek az arca „olyan, mint egy béka, amelyre ráültek”.

És végül ahogy az sokszor lenni szokott, most is az amerikaiak vitték hírét az újdonságnak a világban. Ezek a játékos kiskutyák egy szempillantás alatt óceánjárókon ringatózva találták magukat, hogy elrabolják az emberek szívét szerte a világon. Amerikai tenyésztők 1897-ben megalapították az első, kizárólag a fajtának szentelt klubot és hoztak egy újabb kritikus döntést is. Az első fajtaszabvány szerint a függőleges denevérfül vált csak elfogadottá, a lelógó rózsafül kiesett a versenyből.

A 20. század elején és közepén a fajta népszerűsége megnőtt, majd hirtelen visszaesett olyan tényezők hatására, mint a boston terrier küldetése az amerikai szívek megszerzéséért, a légkondicionálás hiánya és a nagy gazdasági világválság. Ez a kisebb visszaesés 1980-ig tartott, de azóta folyamatosan emelkedik a fajta népszerűsége.

Hosszú volt az út idáig

Gazdiként fantasztikus érzés magunk mellett tudni egy ilyen örökké derűs, kedves kis kutyát, akivel ajándék minden séta, mert mindenkit imád és élteti a barátkozás. Egy pillanatra sem érezzük magunkat magányosnak mellette, ugyanis az a fajta szeretet, amit adni képes, sok embert visszarántott már a sötét, feneketlen szakadék mélyéről. Ideális társa a modern embernek, mondhatjuk akár így is.

Ám van néhány dolog, amit a rajongásunktól elvakulva is meg kell próbálnunk hideg fejjel mérlegelni. Ahogy látszik is, a fajta egy rendkívül hosszú utat tett meg, aminek bizony megvolt az ára. A rengeteg módosításnak, a kifejezetten egyedi testfelépítésüknek és arcberendezésüknek köszönhetően ezeknek a blökiknek nagy mennyiségű törődésre és emberi támogatásra van szükségük. A szaporítók pedig szintén nagyon sokat rontanak a helyzeten. Egy tenyésztőtől vásárolt frencsi átlagos ára 300-400 ezer forint körül mozog, ami biztosíték arra, hogy az eb nem lesz ideggyenge, és a krónikus betegségek kialakulásának is kisebb lesz az esélye. A 40-50 ezer forintért, szaporítótól beszerzett kutyák sajnos több gondot okozhatnak a gazdinak, mint örömöt.

Mindenkit arra biztatunk, hogy alaposan gondolja át, milyen fajtát választ és honnan szerzi be azt. Bár a trendek azt diktálják, hogy a francia bulldog a jelenlegi ideális társa a korszerű embernek, ez nem feltétlenül van így minden haladó szellemű, kortárs gondolkodású ember számára.