Négylábú hősök, akik az életük árán is megvédik a miénket!

Április utolsó vasárnapján a kereső- és mentőkutyák világnapját ünnepeljük. Ennek alkalmából idézzünk fel néhány hőstettet a közeli, s távolabbi múltból, amikért nem lehetünk elég hálásak ezeknek az önzetlen négylábúknak.

Ahogy a mondás járja, a kutyák valójában álruhás őrangyalok, akik szárnyak helyett bundát viselnek. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a rengeteg történet, amelyek főszereplői azok a hősies kereső- és mentőkutyák, akik sosem riadtak meg az életveszélytől. Bátor helytállásuknak hála pedig sokan kerültek ki élve a szorongató helyzetből.

Az egész világ a magyar mentőkutyákat ünnepelte

Sajnos még mindenkiben elevenen él a török-szír határon történt katasztrófa emléke, ahol a pusztító erejű földrengés emberek ezreit temette az összedőlő épületek alá. A tragédia hírére számos országból, köztük hazánkból is azonnal elindultak a kutyás mentőegységek, hogy segítsenek. Magyarország összesen nyolc mentőcsapatot és 15 kutyát küldött a helyszínre, akik erőn felül küzdöttek azért, hogy felkutassák a túlélőket.

A Baptista Szeretetszolgálat 19 főből és 7  mentőkutyából álló HUBA Rescue24 Tűzoltó és Kutató-Mentő Nemzetközi Csoportja a törökországi Antakya városában dolgozott hosszú napokon keresztül, és kitartásuknak hála több mint harminc ember került elő élve a romok közül.

A csapat kereső- és mentőkutyái név szerint Gogó, Trafi, Black, Kevlár, Scotty, Szmolka és Dáma voltak. Közülük Gogó maga is megsérült keresés közben, a jobb mellső mancsát vágta meg a törmelék.

Ugyanígy ott volt Törökországban Magyarország egyetlen mentőtacskója, Smile is, ahogy Míla, a mentett jószágból lett mentőkutya, valamint a világhírű Mancs utódja, Hope, a Miskolci Spider Mentőcsoport többi négylábújával egyetemben. Köszönetképp a helytállásért, a Gundel Étterem és a Török Nagykövetség hősöknek kijáró ünnepi ebédet szervezett a magyar mentőcsapatok számára, ahol a négylábúk is kivehették a részüket a lakomából.

A felejthetetlen Mancs

Ha keresőkutyákról van szó, előbb vagy utóbb szóba kerül a magyarok már elhunyt, de felejthetetlen büszkesége, Mancs. A német juhászkutya gazdája, Lehoczki László elmesélte, milyen út vezetett a világhírig. Mancs 1994-ben született, majd rövidesen az akkor már hatéves mentőkutyás tapasztalattal rendelkező férfihez került, aki hamar felismerte a kiskutyában rejlő tehetséget. Úgy határozott, hogy személykereső-kutyát nevel belőle. A németjuhász mindössze tíz hónapos volt, mikor részt vett élete első bevetésén.

Az idő megerősítette a gazda benyomásait, hiszen Mancsból valóban egyedülálló kutya lett. Élete során több száz ember életét mentette meg, köztük saját gazdájáét is. Legnagyobb sikerei közé tartozik, amikor Kairóban egy többemeletes ház romjai között 72 áldozat helyét jelezte két társával, Csepivel és Vikinggel.

Egy másik alkalommal Törökországban, az ott bekövetkezett természeti katasztrófa bekövetkezte után nem kevesebb mint 82 órával sikerült egy hároméves kislányra bukkannia a törmelék alatt. Mancs kiválósága abban is megmutatkozott, hogy Európában az elsők között volt képes még a víz alatti eseteket is megtalálni. Így a vízi balesetekhez is gyakorta riasztották a párost.

Mancs 2006-ban, tüdőgyulladás következtében hunyt el. Emlékét szobrok őrzik, ahogy Miskolcon, úgy Törökországban is, valamint a rengeteg történet, amik nem hagyják feledésbe merülni hőstetteit.

Rip, az első mentőkutya

Hogy kicsit elevezzünk a hazai vizekről, ejtsünk pár szót arról a keverék kiskutyáról, akinek köszönhetően ma a négylábú csapattagok tehetségét és képességeit is az emberek javára fordíthatják a mentőegységek. Ő Rip, akit sokan a világ első mentőkutyájaként tartanak számon. Gazdáit a második világháború idején, a londoni bombázások során vesztette el. Ezt követően magányosan kóborolt a romos városban, mígnem 1940 szeptemberében egy civilek védelmét szolgáló szervezet, az ARP egyik katonája, E. King rátalált. Rip bizalmat szavazott az ismeretlennek, így mellé szegődött, onnantól pedig együtt folytatták útjukat.

A kutya rövidesen az osztag kabalája lett, aki maga is tevékenyen részt vett a kutatómunkában. Bár semmiféle képzést nem kapott, kiváló szimatának hála sokak életét mentette meg a háborúban. Egy év alatt több mint száz ember köszönhette neki az életét. Egyesek úgy tartják, Rip sikere adta az ötletet ahhoz, hogy kutyákat képezzenek ki keresésre, illetve egyéb mentőszolgálatokra. 1945-ben Ripet Dickin-medállal, az akkor még kifejezetten a második világháborúban szolgáló állatoknak járó legmagasabb rangú kitüntetéssel jutalmazták.

911 – a kutató- és mentőkutyák itt is bizonyítottak

A török-szír földrengéshez hasonlóan az egész világ megmozdult, mikor 2001. szeptember 11-én terrortámadás érte a New York-i Word Trade Centert. A történelem legnagyobb terrorcsapásaként számontartott tragédia helyszínén is pótolhatatlan munkát végzett az a több mint 300 kereső- és mentőkutya, akik volt, hogy 12 órán át keresztül dolgoztak megállás nélkül az óriási káosz kellős közepén.

Voltak olyan segítőkutyák is, akik gazdájukkal éppen valamelyik épületben voltak a csapás idején, s akadtak olyan ebek is, akik a kutatómunka mellett lelki támogatást nyújtottak a jelenlevőknek.

Nem feledünk, Proteo!

A kereső- és mentőkutyák érdemeinek felsorolását, valamint az ezekért való hálás szavakat a végtelenségig lehetne folytatni, hiszen napról napra egyre több négylábú áll az emberek szolgálatába, amiért újra és újra köszönetet kell mondanunk. Ők ugyanis sosem kérdezik, miért, csak mennek, dolgoznak, segítenek, a legtöbb esetben a saját életüket is kockára téve. És sajnos van, amikor bekövetkezik a legrosszabb.

Így ennek az írásnak a végén álljunk meg egy percre, és emlékezzünk Proteóra, a kiváló mexikói mentőkutyára, akit az egyik törökországi akció során maga alá temetett egy összeomló épület. Ebben a pár pillanatnyi csendben pedig gondoljunk minden olyan önfeláldozó négylábúra is, akik már nem lehetnek köztünk, de nekik köszönhetően többek folytathatják az életüket.