Csak 20% „megy át a rostán” – Kelpie-k Magyarországon

A kutya, amely képes nyáron 8 órán keresztül dolgozni a melegben ivás nélkül. Van bármiféle hasonlóság az ausztrál kelpie és a magyar sinka között? Árkosi Józseffel, a Magyar Pumi Klub elnökével beszélgettünk, aki az egyetlen kelpie-tenyésztő Magyarországon.

A magyar kutyások döntő többsége a 3 magyar terelőkutyát ismeri, a mudit, a pulit és a pumit. Mennyire lehet a kelpie képességeit ezekhez a fajtákhoz hasonlítani?

Á. J.: Az én véleményem és tapasztalataim alapján semmilyen kontinentális fajtához nem lehet hasonlítani őket. Annyira egyediek és különlegesek, hogy nincs értelme belemenni semmilyen hasonlítgatásba. Teherbírásban, a nyomás elviselésében, a fizikai terhelhetőségben vagy bármiben gondolkodunk, nem összehasonlíthatóak. Tréningek során, itt nálunk is, nyáron egy kelpie képes 8 órán át dolgozni a pályán úgy, hogy nem jön le inni, mert neki dolga van. Pedig ott a pálya szélén a vize, ott a vödör, amiből ihat, és ott a kád, amiben megmártózhatna, de amikor neki dolga van, akkor dolga van. Olyan szigorúan szelektálták őket hosszú éveken keresztül, hogy ezek a dolgok nagyon mélyen beégtek a karakterükbe és a személyiségükbe.

Amikor Amerikában beszélgettem marhák mellett élő és dolgozó tenyésztőkkel, rá kellett jönnöm, hogy ennyire szigorúan még a magyar pusztán sem szelektálták a pásztorok a dolgozó kutyáikat egykoron. Hihetetlen és elképesztő, hogy tulajdonképpen arról van szó: a megszülető kölykök körülbelül 20%-a az, aki felnő és életben marad. A többi „kihullik a rostán”, ha nem tökéletes.

Amelyikből munkakutya lesz, az olyan is. Nekünk abban a szerencsében van részünk, hogy hozzánk a legtöbbször nem kölyökkutyák érkeztek Amerikából, hanem akik ezen már túl voltak. Magyarul: akik már megfeleltek, és átmentek a rostán.

A mai kutyás társadalomra sok tekintetben jellemző, hogy az emberek szeretik a kutyákat, de egyre kevésbé van kedvük, de főleg idejük bármit tenni a kutyával közösen, vagy dolgoztatni azt, természetesen tisztelet a kivételnek. Ki a megfelelő gazdája egy ilyen extra módon munkaigényes és -képes kutyának, mint a kelpie? Kinek való ez a fajta, és milyen célra?

Á. J.: Mindenféleképpen emberi és napi kapcsolat, valamint folyamatosan feladat kell neki. Egy dolog igen érdekes velük kapcsolatban, ami sokakat meglep, és amiben egy nagyon éles különbség van sok más mozgékony fajtával szemben. Bizonyos típusú kutyák olyanok, hogy ha a gazda nem tud vele foglalkozni szinte állandóan, fel fogja szedni a padlót, felmegy a csillárra és a többi. Ezt így, ebben a formában a kelpie-re érdekes módon nem lehet mondani.

Náluk ha megvan a szükséges lekötöttsége és tevékenysége, hazamenetel után nem pattog még 3-4 órán keresztül. Ha bent van együtt a gazdával, akkor eltűnik. Nem bontja le a házat vagy a lakást.

Egészen másként viselkedik az otthoni környezetben az ember mellett, mint ahogy a munkában. Simán tud 8 órát szundítani a kanapén, és jellemzően nem áll neki pár óránként szétszedni valamit. Ugyanakkor nyilvánvalóan ehhez az kell, hogy kellő mennyiségben megkapja azt, amit igényel. Az ő esetükben nem kell óriási dolgokra gondolni. Ha az ember bármi miatt akadályoztatva van a mozgásában, ezt a levezetést simán meg lehet oldani a pullerrel, a frizbivel, akkor is csodásan boldog lesz a kutya. Ha ez kiegészül esetleg terelőpályára járással vagy aktív agilityvel, az maga a mennyország a számukra.

Számomra meglepő volt, amikor a róluk készült képeket és videókat nézegettem, hogy küllemre a kelpie milyen nagymértékben hasonlít a magyar sinkára. Ami szintén egy hasonló sztori, hiszen a sinka is egy teljes mértékben munkakörnyezetben kialakult magyar munkakutyatípus. Ön lát hasonlóságot közöttük?

Á. J.: Egyértelműen. Az utóbbi huszonpár évben nem nehéz hasonlóságot találni, mert ahogy utólag megtudtam, a 2000-es évek elején elkerült kutyák mélyen belekerültek a sinkaállományba fedezőként.

Én magam is találkoztam olyan sinkával a Hortobágyon, hogy bármilyen kiállítást meg lehetne nyerni vele a kelpie-mezőnyben, senki nem mondja meg, hogy az nem egy hibátlan kelpie.

Nagyon keresték a sinkások mindig, de nem ettől lett ilyen a sinka, amilyen, hiszen már korábban kialakultak, mint hogy a kelpie Magyarországra került volna.

Magyarországon jelenleg hány kelpie élhet és dolgozhat?

Á. J.: Ezt rendkívül nehéz megmondani, mert azt tudjuk, hogy hány alom és hány kiskutya született, de ezek zöme külföldre került. Érdekes módon Magyarországon még nem ismerték fel a kelpie eme munkaképességét és jelentőségét. Érdeklődők vannak, hiszen többen, például külföldi agrártanulmányaik során, már látták őket munka közben, de azt nem lehet mondani, hogy tömegesen előfordulna. Ami nem is feltétlenül cél.

Ennek a fajtának nagyon nehéz megfelelő gazdát találni, nem úgy megy, mint például egy társasági kutyánál. Itt nem telefonálnak, jönnek és viszik. Én mindig azt mondom, hogy ha valakit nem tudtam lebeszélni, az az első lépés. Ha le tudtam beszélni, akkor valószínűleg ezt végül meg fogja köszönni. Nem egy ilyen esetem volt már. Ha viszont valaki nem hagyta magát, akkor jön a következő szint: ismerkedjen meg vele jobban.