Kelpie – A vaddingók leszármazottja?

Mi volt előbb, a dingó vagy a kelpie, mit mutatnak a legújabb genetikai vizsgálatok? Mitől vált a kelpie talán a leguniverzálisabb és leghatékonyabb munkakutyává? Árkosi Józseffel, a Magyar Pumi Klub elnökével beszélgettünk, aki az egyetlen kelpie-tenyésztő Magyarországon.

A kelpie egy felénk, rendkívül ritka kutyafajta, amely kész legendának számít az angolszász országokban. Honnan származnak a kelpie-k, és igaz-e, hogy a vadon élő dingóknak komoly szerepe volt a kialakulásukban?

Á. J.: A kelpie esetében egy ausztrál kutyafajtáról beszélünk. A származása egészen különleges, hiszen a legújabb tudományos kutatások megdöbbentő eredményeket mutatnak. Egyrészt ez a fajta is meglehetősen hasonló módon alakult ki, mint ahogy például nálunk a terelő- és pásztorkutyáink. A használatból eredt a fajta leválása, és a hívónévből lett a fajta neve. Ahogy mudinak meg pulinak hívtak nálunk terelőkutyákat, akiknek semmi közük nem volt a mai fajtákhoz, ugyanúgy Ausztráliában a kelpie egy ír víziszellem. Ez egy misztikus alak, és sokszor neveztek el kelpie-nek kutyákat.

Volt egy legendás, fantasztikusan dolgozó szuka kutya, aki rendszeresen megnyerte a terelőversenyeket a 18. században. Az ő neve „ragadt rá” ezekre a kutyákra, tőle származik az elnevezés.

Az ősök egyébként a Skót-felföldön dolgozó border collie-k és collie-k akkori elődei, akik esetében szó nincs azokról a kutyákról, akiket ma ismerünk. A ma embere ezt mindig összemossa, és elfelejti, hogy a standardizált fajták csak nagyon későn lettek kialakítva. Ezeknek a kutyáknak az ősei keveredve érkeztek Ausztráliába a kivándorlókkal, és ez a mix alkotta az egykori alapállományt.

A dingók szerepe ismét csak nagyon érdekes. Nagyon sok kelpie típusosan dingó kinézetű. Olyannyira, hogy bármilyen filmben el lehetne játszatni velük ezt a szerepet anélkül, hogy bárki észrevenné. Egészen mostanáig az volt a meggyőződés, hogy a kelpie egyik őse a vadon élő dingó, mivel az ottaniak hagyták párosodni őket, és ez így hozzájárult a fajta kialakulásához.

A legújabb kutatási eredmények és genetikai vizsgálatok mindenkit ledöbbentettek, mert azok alapján jelenleg ott tartunk, hogy még az is lehet, hogy a dingók ezektől a korai kelpie-ktől származnak, és ilyen módon alakultak ki, »vadultak vissza«.

Ez azt jelentené, hogy a dingókban van kelpie, és nem a kelpie-ban van dingó. Ez egy rendkívül érdekes dolog, és a legfrissebb genetikai kutatások eredményei egyértelműen erre utalnak.

A kutyaszakértők között többé-kevésbé konszenzus van abban a kérdésben, hogy a kelpie a világ egyik leguniverzálisabb és leghatékonyabb munkakutyája. Ön több ezer kutyát látott már dolgozni a terelőpályájukon. Mi a véleménye ezekről a vélekedésekről?

Á. J.: Úgy gondolom, hogy elfogulatlanul tudok velük kapcsolatban nyilatkozni, hiszen pumikat is tenyésztek, és nálunk a kiképzőpályán szinte minden fajta megfordult már nagy számban. Kelpie-ket 22 éve tenyésztek, és a kutyáink a világ összes tevékenységében, amit kutyával végezni lehet, ott vannak és remekelnek. A fajta természetesen a terelésre alakult ki egykoron. A rendkívüli tulajdonságok halmozódásának ebben a fajtában, ami kétségkívül igaz, az elsődleges oka az az
elképesztő szigorúságú szelekció, amit mai füllel nem szeretünk hallani sem.

Az a kutya maradt életben féléves koráig, amelyik már bizonyított.

Személyesen láttam a texasi és oklahomai tenyészetekben, hogy ez mind a mai napig így van: nincs mese, az a kutya éri meg a felnőttkort, amelyik „olyan”. Ha nem felel meg 100%-osan, abból nem lesz felnőtt kutya; nem ajándékozzák oda valakinek, hogy jó lesz majd valamire, mert a meggyőződésük szerint senki nem láthat olyan kutyát, amelyik kelpie és nem tökéletes. Tehát a szelekció extrém mértékű náluk, és talán ez a fő oka annak a különlegességnek ennél a fajtánál, hogyha egy fiatal kutyát a leendő gazda kézbe vesz, és van egy álma, hogy milyen tevékenységet szeretne csinálni vele, akkor a kutya abban lesz az abszolút topon. Mindegy, hogy miről van szó: embert, robbanószert vagy kábítószert keresni, szarvasgombázni, agilityvel foglalkozni, pullerezni, őrző-védőzni, mindegy.

Mindenkinek van egy beállítottsága, hogy mit szeret a kutyázásban. A kelpie pedig mindenben kiváló lesz, ha az adott tevékenységre ráállítják kicsi korban. És szinte garantálni lehet, hogy mindenben a dobogó környékén lesz, bármiről legyen szó. Ilyet én más fajtáknál még nem tapasztaltam. Ennek a kutyának annyira igénye van a munkára, hogy szinte fanatikus módon kell neki a feladat. Ki akar bontakozni, és rendkívül önálló. Egy érdekes történet, amit Texasban egész életükben cowboyként dolgozó marhapásztoroktól hallottam: a versenyekre sokszor border collie-kat visznek, akik tökéletesen megcsinálnak mindent. Kint a prérin pedig mennek a kelpie-vel. Ha azt mondja a kelpie-nek, hogy menjél balra, ha az a parancs nem logikus, szemben a border collie-val, a kelpie gondolkodás nélkül el fog menni jobbra.

A cél maradéktalan elérése érdekében gondolkodás nélkül felülbírálja a parancsot, és a végén általában kiderül, hogy neki volt igaza.

Versenyen ez természetesen nem előnyös, munka közben viszont annál inkább.