Miért tiltják a keleti pásztorkutyákat Dániában? Mi lesz ezekkel a fajtákkal a jövőben?

Ez év májusában került sor az Európa Kutyakiállításra, ahol 10 kutyafajta nem szerepelhetett – közöttük 6 keleti pásztorkutya fajta – amelyek Dániában felkerültek a tiltott fajták listájára.

Erről a meglepő tényről beszélgettünk Oláh Gáborral, aki a Karakán Klub elnöke, kaukázusi juhászkutya tenyésztő és nemzetközi küllembíró. Oláh Gábor a DOGZ konferencián, ahol több mint 40 szakember előadását hallgathatod meg, előadóként bővebben ki fogja fejteni ezt a témát.  Most kaphatunk egy kis ízelítőt.

Mi történt pontosan Dániában, valóban tiltott több keleti pásztorkutya fajta? Mi lehet az oka ezeknek a tiltásoknak?

O.G.: Habár ez a történés meglepett, azt is el kell mondanom, hogy én már jó ideje érzékelek egyfajta vélemény vagy „hangulat” változást a nyugati és skandináv társadalmakban ezekkel a fajtákkal kapcsolatban. A tény az, hogy Dániában tiltólistára került 6 olyan fajta, amit Magyarországon a mi egyesületünk gondoz és kezel: a kaukázusi juhászkutya, a közép-ázsiai juhászkutya, a kangal, a dél-orosz juhászkutya, a sarplaninac és a tornjak. Ez a tiltás nem csak azt jelenti, hogy ezeket a kutyákat nem lehet kiállításokon bemutatni és szerepeltetni, de azt is, hogy a tartásuk is szigorúan tiltott. Ez a változás annyira radikális volt Dániában, hogy az én tudomásom szerint, konkrétan a dél-orosz juhászkutyákat el kellett altatni. Tehát törvény született arról, hogy innentől kezdve a tartásuk tilos, és ezeket az egyedeket kötelezően el kellett altatni, amiben semmilyen türelmi idő, vagy általam racionálisnak vélt gondolkodás nem volt. Ezeket a fajtákat be sem lehet vinni az országba a későbbiekben.

Az ön véleménye szerint mi az oka ezeknek a radikális és meglehetősen irracionálisnak tűnő változásoknak? A törvényhozók tudatlansága? Vagy a közvélemény nyomása miatt került sor minderre?

O.G.: Őszintén megvallom, hogy nem tudom a pontos okát, talán mindkettő, amit Ön említett. Elborzadtam, hogy ez történt, de hogy miért ott és miért pont most, azt nem tudom. Az én tudomásom szerint ez egyelőre csak Dániát érinti ilyen radikálisan és keményen, habár Németországban is vannak hasonló tiltások, elsősorban tartományi szinten és nem az egész országot illetően.

Az Ön véleménye szerint miért kezeli ezeket a többségében ősi, vagy nagy múltú fajtákat ilyen gyanakodva a mai, „modern” kor embere? Lehet integrálni ezeket a fajtákat a mai környezetünkbe?

O.G.: Azt gondolom, hogy ezek a fajták viszonylag kemény, az átlagnál nagyobb testű kutyák, amik azért haraphatnak. Tudom, hogy ez furcsa, de ez a mai világban teljes meglepetést okozhat, például az, hogy egy kutya nem csak szépen néz, meg csóválja a farkát, de keményen őriz és véd. Természetesen azt sem szeretném tagadni, hogy ezek a fajták nem valók mindenkinek, sőt, keveseknek valók és valóban előfordultak problémák velük, amikor avatatlan és felkészületlen gazdákhoz kerültek.

Nagyon sok esetben az emberek félelemmel néznek ezekre a kutyákra a sajtóban terjedő hírek miatt és azért is, mert nem ismerik őket. Én ezzel egyébként nem értek egyet és nem szeretek általánosítani, úgy gondolom, hogy ezt a kérdéskört egyed és gazda szinten kellene szabályozni. Ha egy példát mondhatok, én évtizedek óta tenyésztek kaukázusi juhászkutyákat és járok olyan közösségekbe, ahol csak ezek a fajták vannak jelen. Ennek ellenére életemben egyszer harapott meg kutya, az is egy törpe tacskó volt. Tudom, hogy ez egy régi közhely, de többségében nem a kutyákkal van baj, hanem azokkal a gazdákkal, akik nem mérik fel pontosan, hogy milyen fajta illik hozzájuk. Az emberek nagyon sok esetben elképesztően felkészületlenek egy kutya, vagy fajta kiválasztásában, küllem, filmek és érzelmi alapon döntenek, nem foglalkozva a várható karakterrel és a saját kutyára fordítható energia és idő őszinte áttekintésével. Ráadásul gyakran azt sem mérik fel, hogy ezektől a kutyáktól a kialakulásuk során mindig nagyfokú önállóságot vártak el, ezért a nyugati típusú kiképzési módszerek közül sok nem alkalmazható az esetükben.

Az is tény, hogy azokra a feladatokra, amikre ezeket a kutyákat évszázadokon át tartották, napjainkban már sokkal kisebb az igény, ráadásul a mi életkörülményeink is megváltoztak. Ezeket a kutyákat azok keresik, akiknek olyan társra van szüksége, aki mondjuk egy ház, vagy terület őrzést „normálisan” és hatékonyan el tud látni. Ha azonban valaki átautózik mondjuk Ausztria vidéki részein, ott nemigen lát kerítést. Nos, ilyen környezetben hol tartson valaki egy ilyen kutyát? Az pedig elképzelhetetlen, hogy mondjuk egy kaukázusi ott szaladgáljon egy hegyi faluban és mondjuk a szomszéd területét is a magáénak tekintse és védelmezze.

Visszatérve a tiltásokhoz, ezektől függetlenül én nem látom nagyon borúsnak a jövőt, ezek a fajták megtarthatóak és beilleszthetőek a mai környezetbe megfelelően felkészült gazdákkal. Egy golden retriever népszerűséget soha nem fognak elérni, de erre nincs is szükség, ebben biztos vagyok. Tenyésztői oldalról az is a feladatok egyike, hogy ezeket a kutyákat „civilizáltabbá” kell tennünk, nekünk, tenyésztőknek. Én még emlékszem arra a 90-es évek elejéről, amikor az országba frissen bekerül kaukázusiak egy része szinte fél vad állapotban létezett, de napjainkban nem itt tartanak ezek a fajták. Én a kutyáimat például kölyök koruk óta szocializálom, legutóbb éppen egy lovardába vittem magammal egy 2 évest. Habár az emberek eleinte tartottak tőle a mérete miatt, amikor látták, hogy nem akar bántani se lovat, se embert, feloldódtak ezek a félelmek. Ennél jobb marketing pedig nincs egy fajtánál.

A téma részletesebb kifejtésére Oláh Gábor előadásában kerül majd sor a DOGZ konferencián!