Kedvenceink valóban üzennek a túlvilágról? Lyn Ragan írónő meglepő válaszai

Egy háziállat elvesztése hatalmas tragédia minden gazda számára. Lyn Ragan szerint viszont nem kell őket teljesen elengedni, hiszen mindig mellettünk vannak.

A halált feldolgozni, gyászolni senkinek sem könnyű. Azonban egy kis vigaszt nyújthat, ha hisszük, hogy nem vesztettük el teljesen hű társunkat. Lyn Ragan kedvese tragikus halála után kezdett spiritualitással foglalkozni. Könyve segít azoknak, akik elvesztett kedvenceik jelzéseiben hisznek, és meg szeretnék érteni azokat.

A következő részletből megtudhatod, hogyan üzenhet neked kedvenced:

A lélek szeretete

A lélek minden élőlényben ugyanolyan,
jóllehet a test különböző.” (Hippokratész)

„Előfordult már veled, hogy egy mancs gyengéd érintését érezted a válladon, de amikor megfordultál, semmi sem volt ott? Vagy hogy úgy érezted, egy macska dörgölőzik a lábszáradhoz, de amikor lepillantottál, nyoma sem volt macskának?

Ez nem puszta képzelgés, és nem, nem őrültél meg. Mindnyájan megtapasztaljuk az elhunyt házi kedvenceink jelenléte keltette különleges érzést. A halálukat követő napokban teljesen normális, ha úgy érezzük, hogy elpusztult állat a lábunkhoz dörgölőzik, az orrával megböki a kezünket, vagy gyengéden megérint a mancsával. Halljuk, ahogy a házban sétál vagy szaladgál, vagy bizseregni kezd a fejünk búbja, ahogy a szellem energiája keresztülfut rajtunk.

Elhunyt kedvenceink jelenléte általában nagy megnyugvással és békével tölt el minket. Sokan éppen ezért nem fogadják el valóságosnak az élményt – túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Mások viszont éppen hogy ijesztőnek találják, és ezért utasítják vissza vagy értik félre a kapcsolatfelvételt.

Megszokott dolog közvetlenül a haláluk után érezni kedvenceink szellemének gyengéd simogatását, azt azonban sokan nem tudják, hogy a szellemek hosszú ideig – akár évekig – visszajárhatnak hozzánk. Kedvenceink számtalan formában mutatják meg nekünk, hogy továbbra is léteznek, és közelségük újra és újra eszünkbe juttatja, milyen szoros kapcsolatban állunk velük.

Leghőbb vágyuk, hogy vigaszt nyújtsanak, és átadják nekünk a legértékesebb ajándékot: a tudást, hogy az élet nem ér véget a halállal, és hogy a szeretet örökké él. Regina ezt fájdalmas, mégis felemelő módon tapasztalta meg.

Andy, a tizenöt éves yorkshire terrierem két éve pusztult el tüdőbetegségben. Négy hónappal később a férjem is elhunyt. Nem is tudom, mi lett volna velem Coco, az akkor tizenhárom éves csivavám nélkül.

Egy nap Coco elcsavargott mellőlem. Egy órán át kerestem, de nem találtam sehol. Kezdtem teljesen kétségbeesni. A konyhában álltam, és zokogtam, amikor egyszer csak meghallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó. Kikukucskáltam, hogy megnézzem, ki lehet az, de nem láttam senkit. Ekkor azonban váratlanul halk csilingelés ütötte meg a fülem. Mintha egy névtábla koccant volna egy nyakörv fémcsatjához. Andy nyakörve adott ki pontosan ilyen hangot. Ugyanebben a pillanatban úgy éreztem, valami végigsimítja a lábamat, majd apró tappancsok trappolását hallottam. Követtem a hangot az étkező felé, és döbbenten jöttem rá, hogy ahhoz a szekrényhez vezetnek, ahol a kutyaeledelt és a jutalomfalatokat tartottam. Amikor óvatosan megközelítettem a tolóajtót, halk vakkantást hallottam, és rögtön tudtam, hogy a drága Andy az. Kinyitottam az ajtót – és nem más ült ott, mint Coco!

Egész idő alatt, amíg kétségbeesetten kiáltozva kutattam utána, meg sem nyikkant. Soha nem örültem még úgy annak, hogy látom, mint akkor. A tudat, hogy Andy továbbra is szeret, és támogat a Túlvilágról, leírhatatlan élmény volt. (Regina B., Shelby, Virginia)

Mi vagyunk kedvenceink mennyországa. Az, hogy a testük halott, még nem jelenti azt, hogy a lelkük kevésbé szeretne minket. A Túlvilágról is szeretnek, és mindig szeretni fognak.”

Ha érdekel, kedvenceid hogyan üzennek neked, a következő ajánló neked szól:

(Képek: Getty Images Hungary, Jaffa)