Milyen kutya valójában a kaukázusi juhász? Az elnevezés nagyon félrevezető

Kutyás berkekben időnként fel-fellángol a vita a kaukázusi juhászokról azzal kapcsolatban, hogy kinek is való igazán ez a fajta, milyen a karaktere és melyik kutyás réteg alkalmas a tartására?

Bartha László pásztorkutya szakértőt kérdeztük a kaukázusival kapcsolatban.

Nagyon sokaknak tetszenek a kaukázusi juhászkutyák, és sokan gondolkodnak azon, hogy őket válasszák-e házőrzőnek. Egy átlagos kutyásnak mit érdemes végiggondolnia egy kaukázusi juhászkutya kölyök választása előtt?

BL.: Először is azt érdemes tudni, hogy ez az elnevezés, mint ahogy egyébként a közép-ázsiai juhászkutya is, mesterséges név. Ezt a fajtát az oroszok, pontosabban a szovjetek alkották meg, amit onnan is tudunk, hogy leírták ők maguk is: a kialakításban résztvevő ősök közül többet a Kaukázus vidékéről hoztak az állami tenyészeti telepekre, ahol a cél egy, az oroszok fogalmai szerint jó őrkutya kialakítása volt. Ezért a névadás nem csak mesterséges, de rossz is.

A kaukázusi juhászt ők már évtizedek óta formálgatták az állami tenyészeteikben, és a legkevésbé sem juhász vagy pásztorkutyaként tenyésztették őket, hanem kifejezetten őrkutyaként. Amit nem értek, az az, hogy miért nem őket nevezték el moszkvai őrkutyának, miért kaukázusi juhásznak? Ezzel tulajdonképpen becsapták először Európát, majd a fél világot, ahol eladták ezeket a kutyákat. Mi így kaptuk őket az oroszoktól Nyugat-Európában.

Az történt ugyanis, hogy eleinte sokan szereztek kaukázusi juhászkutyákat azért, mert szükségük volt jó pásztorkutyákra, és hát ezt volt a névben. Nálunk Székelyföldön is nagyon sokan vettek kaukázusit pásztorkutya célra, eleinte a név miatt. De amikor ezek a kutyák kikerültek a nyáj mellé, nagyvadas környezetbe, 10-ből 9 azonnal vagy rövid időn belül alkalmatlannak bizonyult. A lényeg az, hogy az oroszok ezeket az eredetileg a Kaukázusból kikerült kutyákat elkezdték ebbe az irányba tenyészteni, és csak az volt a szempont, hogy minél keményebb, minél gátlástalanabb katonai és őrkutyák legyenek, akik képesek a hadifoglyok, a gulágokon őrzött százezrek, katonai objektumok, de az életfogytiglanosok és más hiperagresszív elítéltek őrzésére is.

Ez rendben is van, joguk volt rá, érthetőek az okok, csak ne mondták volna azt, hogy ez egy pásztorkutya fajta, mert ez már nagyon régen, évtizedek óta nem az. Egy juhászkutyának mindig óvatosnak kell lennie, kell, hogy legyen egy tartása az embertől. Ha egy pásztorkutya olyan vakmerő lenne, mint a kaukázusi őrkutya, az első medve agyoncsapná a vakmerősége miatt, így teljesen alkalmatlan lenne a munkára. Az oroszok ebbe az irányba tenyésztették és szelektálták ezt a fajtát és csináltak belőle egyfajta „monster” kutyát, tulajdonképpen egy őrző-védő szörnyeteget.

Mennyire tud egy ilyen kutya beilleszkedni egy átlagos családba, van-e esély arra, hogy egy tapasztalatlan gazda boldogul velük?

BL.: Egy igazi pásztorkutyában van egy olyan disztinkció, hogy a falka hierarchiarendszereket nem viszi át az emberre. Ez nagyon bonyolult, nem akarok részletesen belemenni a témába, csak azért említettem, hogy értelmezni lehessen a kaukázusinak ezt az elég gyakori hibáját. Mivel a tenyésztésben nem volt szerepe annak, hogy pásztorkutya maradjon, ez megszűnt, és nagyon gyakran az történik, hogy az embert is falkatagként kezdi kezelni. Ez pedig rendkívül veszélyes jelenség egy ilyen kemény és vad kutyánál, mert ha bizonyos esetekben gyengének érzi az embert, azt fogja érezni például egy erős kan, hogy ez az ember „kevés nekem”.

Nagyon sok esettel találkoztam, amikor a növendék kaukázusi már fél-egyévesen nem fogadja el a családot, megtűri őket, de úgy bünteti a tagokat, mintha a kölykei lennének. Egy növendék kaukázusi „figyelmeztetése” is igen komoly sérülést tud okozni például egy gyereknek, de egy gyengébb fizikumú felnőttnek is. Ahogy a kutya nő, gyakran megkérdőjelezi a gazdája elsőségét, ha a gazda tapasztalatlan, vagy nem elég erélyes. Egy normál, hétköznapi polgári családban ez extrém helyzeteket eredményezhet, és sajnos nagyon gyakran előfordul a fajtát választó tapasztalatlan vagy erélytelen gazdák esetében.

Egy másik tipikusan a szovjet típusú kaukázusi juhász populációra jellemző jelenségnek minősíthető probléma – és nagyon sok ilyen példával találkoztam – a kutya agresszivitásának eloldódása a territóriumtól. Hogy ez mit jelent? A pásztorkutyák és más fajták körében is az a normális, ha egy kutya agresszivitása csökken, ahogy távolabb kerül a területétől, és bizonyos távolságra a területtől meg is szűnik. A generációk óta hiperagresszív őrzésre szelektált kaukázusiaknál az figyelhető meg, hogy hiába hagyja el a saját területét, ugyanolyan agresszivitást mutat a felbukkanó idegen emberekkel szemben, mintha a saját területén lenne. A gyakorlatban az ember azt veszi észre már egészen fiatal kutyáknál, hogy amikor elviszi őket sétálni, egyre kevésbé a terület felfedezésével vannak elfoglalva – ahogy azt az igazi pásztorkutyák teszik –, hanem idegen emberek után kutatnak a horizonton, majd elkezdik ugatni és támadni őket. Ha bizonytalanságot éreznek, egyre rámenősebbé válnak.

Ennél a fajtánál nagyon gyakori, hogy a hiperagresszió és a felfokozott küzdeni akarás mint olyan, elszakad a territóriumtól. Ez általában azzal a következménnyel jár, hogy a kutyát egy idő után már nem lehet kivinni a területéről, majd egy idő után a pórázos séták is elmaradnak. Aminek következtében a kaukázusiak egy igen nagy része az életét egy udvarba bezárva éli le. Sajnos nagyon sokszor látom azt is, hogy a tulajdonosok a közösségi médiában posztolnak nagy büszkén olyan videókat, amin a kaukázusi a kerítésen beül őrjöng bármire, ami a másik oldalon feltűnik. Ezeken a felvételeken az is látható azonban, hogy ezek a kutyák sok esetben kényszermozgásokat végeznek, ami a frusztráció és az ingerszegény környezetből fakadó kényszer neurózis biztos jele. Régebben a cirkuszokban a bezárt vadállatoknál lehetett megfigyelni ezt a tipikus viselkedést.

Összefoglalva, az a vegytiszta szovjet őr- és katonai kutya, amit juhászkutyaként adtak el, pásztorkutyaként nem vált be, hiszen már nem az. Az átlagos polgárcsaládoknak nem való, hiszen túl éles és kemény volt családi kutyának.

A pár évtizeddel ezelőtti népszerűségét ezért veszítette el, hogy teret adjon a nagy konkurensnek, a „közép-ázsiai juhászkutyának”, amiről a következő beszélgetésben esik majd szó.