Miért nem javasoljuk a kaukázusi juhászkutyát kezdő kutyások számára? Sokan nem képesek kordában tartani egy ilyen erős akaratú kutyát

Aki látott már valaha kaukázusi juhász kölyökkutyát, tisztában van azzal, hogy kevés szebb és aranyosabb kölyök állat létezik. Egy kedves medvebocshoz hasonlít, pihe-puha szőrrel és bájos pofával. Sokan el is csábulnak ilyenkor és a fajta alaposabb ismerete nélkül, minimális kutyás tapasztalattal vágnak bele egy kaukázusi juhászkutya tartásába.

Egy ilyen, elsietett és átgondolatlan kísérlet a legritkább esetben végződik jól és szinte soha nem az a kiegyensúlyozott és felhőtlen gazda – kutya viszony lesz a végeredmény, amit a legtöbb kutyás ideálisnak tart.

A név és a valóság

A kaukázusi juhászokkal kapcsolatban már a név is megtévesztő, hiszen napjainkban esetükben már a legkevésbé sem beszélhetünk pásztor- vagy juhászkutyákról. Ha valaki ilyen természetű, vagy karakterű kutyát keres, amelyik például könnyen beilleszkedik egy falkába, vagy a területének határain kívül semleges az idegen emberekkel, ne kaukázusiakat nézegessen. Igaz állítás, hogy a mai kaukázusi juhászkutyák ősei a Kaukázus környékén nyájak őrzésével foglalkozó pásztorkutyák voltak, de az a kutya, amit ma nevezünk kaukázusi juhásznak, végleges formáját az 1950-es Szovjetuniójának állami tenyészetében, a Krassznaja Zvezdában nyerte el, kifejezetten hadi, de talán meg inkább, gulág őrzési célokra. Abban az időszakban olyan kutyákra volt szükség, akik jól bírják a hideget, senkitől nem félnek, hiányzik belőlük a pásztorkutyákra egyébként jellemző megfontoltság és óvatosság. A fajtát ezen paramétereknek megfelelően alakították ki, és sokkal inkább tekinthetőek nyers katonai és őrkutyának, mint pásztorkutyának.

Falkahierarchia

A kaukázusi juhász esetében sajnos gyakran tapasztalható jelenség, hogy főként a dominánsabb felnőtt egyedek a gazda személyét is egy kutyákhoz hasonló falkatagként kezelik. Ennek az embernek folyamatosan erőt kell mutatnia annak érdekében, hogy a vezérségét elismerje a kutya. Nagy testi erejű és erős akaratú, domináns kutyafajták esetén ez a jelenség szórványosan előfordulhat, de talán egyik fajtára sem annyira jellemző, mint a kaukázusi juhászkutyák esetében. E cikk írójának számos olyan ismerőse akad, akinek az elsőség kérdését szinte minden évben le kell játszania a kaukázusi kanjával, hol enyhébb, néha pedig erőteljes módon. Ők többségében tapasztalt kutyások, értenek a fajtához. De mit kezd egy ilyen helyzettel egy kezdő, vagy egy átlagos családapa, aki élete legnagyobb konfliktusát a Trónok harca sorozat nézése közben élte át?

Viszony a családhoz

Esetenként, ha a gazda nem tudja megfelelően fegyelmezni a kutyát egy adott helyzetben, ami valljuk be, nem mindig könnyű, pl. egy 80 kg körüli kaukázusi kan esetében, a kutya hajlamos a családot szintén a falka részeként kezelni. Ez abban az esetben válik különösen problematikussá, ha mondjuk egy kisgyermeket, vagy egy pehelysúlyú asszonyt úgy büntetne és utasítana helyre, mint egy falkatagot, egy fiatal kaukázusit. Míg egy kutya egy ilyen, figyelmeztető és fegyelmező odacsípést fel sem vesz, addig ez egy kisgyermeknek egy életre szóló traumát okozhat.

Territoriális agresszió eloldódása

Majdnem minden területőrző és őrkutyára jellemző, hogy erős territoriális agresszióval rendelkezik. Tehát a területére belépő, vagy azt nagyon megközelítő idegenekkel szemben agresszív és támadó fellépésű. A kaukázusi juhászkutyákkal kapcsolatban gyakran megfigyelhető jelenség, hogy – és itt Bartha László egyik megfogalmazását használjuk – a kutya territoriális agressziója eloldódik a területtől, a territóriumtól. Egy adott kutya egyre ember-agresszívabbá válik, ami egy idő után már nem kötődik a védendő területhez, szinte minden helyzetben és körülmény között jelentkezik. Egyre nehezebb a séták során visszatartani, ezért azok egyre inkább elmaradnak, a kutya meg inkább befelé fordul, és a lefelé lejtő spirálban nincs megállás.

Kezdőknek, bizonytalan gazdáknak miért ne?

Mindezek ellenére, vagy a korábban leírtak mellett, a kaukázusi juhászoknak igenis helye van a munkakutyák között, bizonyos és speciális körülmények között, egy tapasztalt, átlagnál keményebb gazda mellett. Több hektáros területek, gyártelepek, ingatlanok, tanyák őrzéséről, védéséről van szó? Ideális! A gazdának volt már komoly tapasztalata extra méretű, esetenként egy mázsásra is megnövő, rendkívül erős és domináns kutyákkal? Tökéletes!

Sajnos, a kaukázusi kölykök jelentős része nem ilyen körülmények közé és gazdához kerül. Beilleszteni egy ekkora kutyát, ilyen ösztönkészlettel, temperamentummal és karakterrel pl. egy városi környezetbe, vagy egy lakónegyedbe szinte lehetetlen. Senkinek nem lesz kellemes, a gazdának, a kutyának és a környezetüknek sem. Abban az esetben pedig különösen nem, ha a kutya tapasztalatlan, vagy nem határozott gazdához kerül.