Hogyan lesz a kutyából madár? Miért nevezik így a Kanári-szigeteket?

Ki ne hallott volna a Kanári-szigetekről, ami az utóbbi évtizedekben milliók közkedvelt és vágyott nyári vakációzóhelyévé vált? És ki ne ismerné a sárga kismadarat, a kanárit, akiről „köztudottan” a szigeteket elnevezték. Ha van biztos pont a Kanári-szigetek történetében, az az, hogy a szigetcsoportot nem madarakról nevezték el. Hanem a kutyákról. Esetleg fókákról.

Ha a mai modern korunk világának bármelyik részén felmerül egy egzotikus nyaralás ötlete, igen nagy számban kerül az első öt célpont közé a Kanári-szigetcsoport. A Marokkó partjaitól alig 150 kilométerre északra fekvő, spanyol territóriumnak számító 7 nagyobb és több kisebb sziget az egyik legnépszerűbb európai üdülőkörnyezetnek számít fehér homokos strandjaival, vulkanikus hegycsúcsaival és spanyol stílusú hegyi falvaival. Ez a régió azonban nemcsak a turisták, de a kutyarajongók „mennyországa” is, és ez már az ókorban sem volt másként.

Kutyák vagy fókák?

Olyannyira nem, hogy a manapság használt Islas Canarias spanyol név a latin „Canariae Insulae” kifejezésből ered, amelynek jelentése a Kutyák Szigete, és eredetileg csak Gran Canariára használták. A név különlegessége már az ókori Róma írástudóinak az érdeklődését is felkeltette. Idősebb Plinius például arról írt, hogy az elnevezés onnan származik, hogy a szigeteken rengeteg nagy testű kutya élt, amelyek vadabbak a máshol található kutyáknál. Emellett a helyiek is másként viszonyultak a kutyáikhoz, mint akkoriban szokásos volt.

A mai kutatók egy kisebb részének véleménye szerint az elnevezés a Kanári-szigeteken akkoriban élő nagy számú fóka miatt terjedhetett el, hiszen akkoriban ezeket a tengeri emlősöket gyakran nevezték „tengeri kutyáknak”.

Kutyából madár

A Kanári-szigetek nevének legvalószínűbb eredete arra vezethető vissza, hogy a szigeteken élő guancs őslakosság szent állatként tisztelte a kutyáit, és gyakran mumifikálta is őket. Az itt élők kutyaimádatáról a régmúlt századokban nemcsak a rómaiak, de a fennmaradt források szerint a görög városállamok lakói is tudtak. A „canarii” (kutyások) elnevezés azonban nagy valószínűség szerint az ide látogató rómaiaktól származik.

Bármi is legyen a szigetcsoport nevének eredete, az biztos, hogy nem a sziget kapta a nevét a madárról, hanem éppen fordítva: az ott élő apró sárga madarat nevezték el a kutyák szigete után.

A kanári-szigeteki kutya kialakulása

A leletek és a kinológusok véleménye szerint elsősorban 2 kutyatípus tehette ki a guancsok kutyaállományának zömét. Egyrészt a podenco típusú kutyák, akik a kisebb vadak és nyulak vadászatára voltak alkalmasak. Másrészt egy rusztikus, nagy testű, masztiffokhoz hasonló típus, amit ma perro de majorerónak neveznek, és akinek egészen biztosan szerepe volt a ma ismert presa canario, avagy kanári-szigeteki kutya kialakulásában.

A guancsok és kutyáik szerencsétlenségére a 15. századtól megjelentek a spanyol hódítók a környéken, akik az őslakosság zömét kiirtották, egy részük pedig a hódítók által behurcolt fertőző betegségek áldozatává vált.

A spanyolokkal, akik a szigeteket egyre inkább egyfajta támaszpontként használták az erőgyűjtésre útban az Újvilág felé, természetesen megérkeztek nagy testű kutyáik is, akiket magukkal vittek az expedícióikra. Ezek a nagy testű, dogokra és masztiffokra hasonlító kutyák – elsősorban alanók – részben keveredtek a helyi kutyatípusokkal, részben pedig kiirtottak azokat. E keveredés során és eredményeképpen alakult ki a mai presa canario őse, amit a korábbi vadász funkció helyett az őrző-védő ösztönök felerősítése érdekében szelektáltak tovább. Emellett egyre nagyobb szerepet kapott a kutya kutya elleni harcokban történő eredményes részvétel, hiszen ez nemzeti „sportnak” számított a Kanári-szigeteken.

Szintén a szigeteken alakult ki a Spanyolországban szinte mitikussá vált bardino majojero. Ezek az ebek a marhacsordák mellett végeztek igen hasznos munkát évszázadokon át.

A történelmi előzményekhez hasonlóan, a Kanári-szigetiek életében mind a mai napig kiemelt szerepet játszanak a kutyák. Olyannyira, hogy még a szigetek hivatalos címerében is két (presa canario-szerű) kutya szerepel. Habár elválaszthatatlanok a szigetektől, az 1950–60-as években kis híján kihaltak a hagyományos feladatkörük beszűkülése miatt. Napjainkban a presa canario, azaz a kanári szigeteki kutya tenyésztőinek legnagyobb félelme, hogy ezzel a kiváló ösztönkészletű és munkaképességű kutyával az történik, mint a rá sokban hasonlító cane corsóval: ha divatossá válik, megváltozik – és nem pozitív értelemben.